Mikor a múltkor a vadásznapon elmentünk sétálni az erdőben, egy helyen lefektettem a kutyát a tanösvényen és csináltam telefonnal pár képet Tarzanról. Nagyon szépek voltak a színek, meg úgy általában jól nézett ki a kép, viszont mivel „csak” telefonos kép volt, ezert elhatároztam, hogy miután kicsit jobban besárgultak a levelek, visszamegyek Tarzannal a tanösvényre és rendes kamerával is csinálok róla képeket.
Így is történt, egy hónappal később, két hete vasárnap (16-án) fogtam a kutyát, kifésültem a bundáját, fogtam a kutyát és a kamerát majd kimentünk a parkerdőbe. Sétáltunk kicsit, majd megkerestem vele a helyet, ahol egy hónapja csináltam a képeket a telefonnal. Fényképeztem a kutyát és hat mit ne mondjak, Tarzan elvezte. A képeket visszanézve úgy tűnik, mintha pózolna, mintha tudatában lenne, hogy róla van szó. Készültek egész jó képek, megszerkesztve pedig csak meg jobban néznek ki.
Mindig irigykedve néztem instán a lovasokról a tökéletesen elkapott lovagolós képeket és én is nagyon szerettem volna egy ilyen sorozatot Remivel. Azonban azt tudtam, hogy apu által készített képek nem azok, amikre vágytam, így a közösségi oldalon keresgélve találtam meg Tündit, akivel mint utóbb kiderült, nem először találkoztunk.
Az időpontot illetően meg is egyeztünk a múlt hét szerda délutánjában. Mivel 6-kor megy le a nap, ezért 4-re beszéltük meg, hogy kijön hozzánk. Kedden kifésültem a Remi sörényét és a farkát, hogy azzal ne kelljen bajlódni. El is érkezett a szerda, kicsit borongós, néhol napsütős és kellemesen meleg. Már a hetekkel ezelőtt kitalált ruhákban voltam (bézs színű garbó, kék nadrág) kivasalt hajjal, sminkkel, mikor befutott. Azonban Remény még sehogy sem állt, így amíg Tündi apuékkal beszélgetett, addig én gyorsan leápoltam a lovat és visszafutottam Tündiért, hogy készen vagyok.
Először a földön készült képeket akartam elkészíteni, hiszen a lovaglástól én is és a ló is rendszerint leizzadunk.
Olvass tovább!Olvasási idő: 4 perc
A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk.