Idejét sem tudom, mikor volt utoljára időm / kedvem / érkezésem megírni a napi történéseket, na de ma!
Egy nehéz időszakon átlendülve és a jó időre való tekintettel úgy döntöttem, hogy mindhárom lovammal foglalkozni fogok, bár konkrét tervem nem volt, hogy mi lesz a foglalkozás témája
Először Zsongihoz indultam. Felé közeledve döntöttem el, hogy ma egy nagy lépést teszünk: beviszem őt a körkarámba, életében először az anyja nélkül, csak mi ketten. Nem volt semmi elvárásom, csak annyi, hogy a karámban legyen és miután elengedem meg tudjam fogni. Elég nagy falat lesz az is, hogy ennyire eltávolodik az anyjától.
A körkarám felé tartva párszor megálltam, hogy gyakoroljuk a helyes megállást, ami bár még nem pontos, egyre jobban megy. Sétáltunk a karám felé és fel voltam készülve mindenféle ellenállásra, mivel a minap, mikor este vezettem be őt a legelőről, félúton kitépte magát a kezemből és odaszaladt a többiekhez. Mivel akkor szokás szerint a kötőfékénél fogva vezettem, ezért kénytelen voltam őt elengedni, amikor felágaskodott mellettem, pláne mert a patája azért elég közel volt a fejemhez.
Na, de vissza! A tároló mellett a lucernán sétálva volt ráutaló magatartása, hogy ő pedig szeretne ellenkezni (valami ágaskodás-féle mozdulat volt), de egy rántással csírájában folytottam el a mozdulatot. Ezt követően már úgy jött utánam, mint egy kiskutya. Már itt meg kellett állapítanom, hogy teljesen más az attitűdje, mint Lujzinak 2 hónappal később (Zsongi most 8 hós, Lujzi meg 10 hónaposan, mikor megérkezett, majd felrúgott vezetés közben).
Bementem vele a körkarámba, eddig tök normális volt, majd elengedtem őt, mire ő elkezdett rohangálni. Nem is vártam tőle más reakciót. Körbe-körbe szaladgált, kicsit tombolt is, de főleg a karám azon részén volt, ami a többiekhez közel volt. Én nem csináltam vele semmit, csak álltam a kör közepén és mindig arra fordultam, amerre ő szaladt.
Kb. 10 percet töltöttünk a karámban, de nem is akartam többet, elsőnek ennyi elég is volt. Kihasználva azt, hogy megállt trágyázni, rácsatoltam a vezetőszárat, mire ő újra kiskutya lett. Az udvaron keresztül sétáltunk tök nyugodtan vissza, ő az egyik nyomvonalon, én a másikon. Visszaértünk, visszavezettem a helyére.
Természetesen végig kapta a simiket, dícséreteket, amennyiszer valamit jól csinált.
Az anyja viszont tiszta rosszul volt. Arra már rájöttem, hogy azzal nincs semmi baj, ha ő hagyja ott a csikót, de azt már rosszul veszi, ha fordítva van. Nyihogott, rohangált, kereste a gyereket.
Zsongi után Lujzi következett a sorban. Nála sem volt konkrét terv, de mivel jön a tavasz, később sötétedik és ezáltal egyre több időm van, ezért úgy döntöttem, hogy szépen lassan elkezdem őt visszahozni munkába. Ezt előbb inkább a szoktatásra értem, mint kondícióra, tekintve, hogy az utolsó lovaglás óta (október végi terep) egyszer volt rajta nyereg és kb. 5x foglalkoztam vele bármilyen formában, vagyis 3,5 hónapig élvezte az életet.
Kihoztam őt a karámból, kikötöttem őt az istálló előtti placcon, kihordtam a cuccát (ápolós doboz, nyeregfelszerelés + futószár), gyorsan átkeféltem, felnyergeltem (a kötőfék maradt) és mentünk is a körkarám felé. Odafelé vele is gyakoroltam 1-2 megállást, többé-kevésbé sikerült.
A karámban futószárra véve gyakoroltuk a lépés-ügetés parancsot, illetve az önkontrollt is, mivel jobb kézen rendkívül elkezdett rohanni ügetés közben. Aránylag hamar normalizálódott a helyzet. A rohanásos epizódon kívül szépen lépett-ügetett a saját tempójában, amit ki is használtam, mert ez kényelmes a lovasnak. A parancsokra hamar reagált és nem is akart elrohanni, úgyhogy ügyes volt. A végén még elengedtem szabadon vágtázni. Miután mindkét kézen vágtázott pár kört, újra megfogtam őt, volt még egy kis lépés-ügetés futószáron, majd visszamentünk az istállóhoz. Egyébként az tűnt fel, hogy a korábbiakkal ellentétben nem akart rögtön ügetni, amint kieresztettem körre, hanem szépen lépett körön. Ügyes!
Az istállónál kikötöttem, lenyergeltem, majd megcsináltam a patáit, ugyanis az utóbbi időben újra nyírrothadásos, pedig általában száraz homokon van. Módszer: kikaparás, nyomásos-vizes kiöblítés, pár percet kifolyik (ezért fontos hogy tiszta betonon legyen a ló), majd bele a nyírrothadásos szárító lötyi (decathlonos zöld lötyi vagy az absorbine hooflex). Még pár percet várok, aztán sétálok vele vissza a karámba. Ez is történt.
Utolsó alanyom Remény volt, aki az istállónál kikötve szokás szerint izgágább volt, mint a két gyerek együttvéve (vele nem is merek az istállónál patát kaparni, mert annyira ficánkol, hogy fél másodpercre nem tudom felemelni a lábait). Gyorsan leápoltam, felraktam rá a futószárat és kiséltáltunk a körkarámhoz. Úgy látszik, ma ilyen körkarámos nap van.
A körkarámban rögtön elindítottam körön lépésben, majd pár kört követően elindítottam ügetésbe. Természetesen rohant, de nem akartam még az elején lassítani, had mozogja ki magát. Azt követően, hogy mindkét kézen ment ügetésben, elkezdtük az ügetés-lépés gyakorlatokat, mivel erre az utóbbi időben nem nagyon akar hallgatni. Az elején elég határozottnak kellett lennem vele szemben, a vége felé már azért jobban reagált. A lépés-ügetéssel meg már nem volt probléma. Nem is vágtázott semmit, ezzel a gyakorlással is kellemesen megizzadt.
Összességében két óra alatt foglalkoztam mindhárom lóval. Ügyes volt mindhárom.