Az első tüzelés alatt eldöntettük, hogy januárban, még mielőtt sorra kerülne a tavaszi tüzelésre, szeretnénk őt ivartalanítani. Mivel ő nem törzskönyves kutyus, így sajnos ha szeretnék, se tudnék vele esetleg versenyekre menni, akármilyen tehetséges (és úgy néz ki, hogy nagyon is az).
Szóval január utolsó előtti hétfőjén hát bementem BT doki rendelőjébe és kértem egy időpontot a műtétre, amit mára kaptunk meg azzal az utasítással, hogy ma már nem ehet és reggel 5-től nem ihat.
Úgy beszéltük meg, hogy reggel fél 9-re viszem be a kutyát és majd délután megyek érte. Így is történt, reggel bevittük apuval a kutyát, rögtön át is vették, betettük egy szállítódobozba, aláírtam a műtéti szerződést, és mivel nem töltöttem ki a chip helyét (mivel nem volt a kutyának), így megegyeztünk, hogy akkor egy lendülettel kapja meg a chipet is. Nem töltöttem a dokinál 10 percet, már végeztünk is.
Egész nap láttam a Tarzanon, hogy keresi Bogyit, pláne mikor a fenti házból jöttem ki. A nap során játszottam Tarzannal (buborékot fújtam neki), illetve kicsit gyakoroltunk is, a szitunak köszönhetően újra teljes mértékben tudtam rá figyelni.
Délután fél 6 után mentünk a kutyáért, aki nagy boldogan jött elő, lábán (az infúzió helyén) és a hasán egy-egy kötéssel. Kifizettem a műtétet, majd megbeszéltük, hogy vasárnap visszemegyünk kontrollra (viszont így lemaradok a vadászat elejéről).
Itthon a lábán lévő kötést rögtön letépte, a hasán lévő meg az idő során fokozatosan elcsúszott. Este átkötöttem a hasán lévő sebet (a nyárról még maradt kötszer), mert már annyira elcsúszott. Mivel lefekvéskor láttam, hogy fájdalmasan fekszik le, így előkerestem a nyári műtétből maradt fájdalomcsillapítót és gyomorvédőt és egy kis sajttal beadtam neki.
02.12. – Vasárnap
Tegnap egész napra felkerült rá a gallér, mert piszkálta a sebet. Először totál leblokkolt a gallértól, majd idővel feloldódott, és Tarzan is kapott egy szabadnapot, mivel így Bogyi nem tudta őt nyúzni. A lovak meg nem értették, hogy mi a fene van a kutya fején, meg voltak ijedve.
Reggel fél 10-re mentünk a rendelőhöz, majd 1 órás várakozás után kerültünk sorra. Dokinővel felraktuk a kutyát a vizsgálóasztalra, ránézett a sebére, beadott a kutyának egy szurit (gondolom antibiotikumot), majd azt az utasítást kaptuk, hogy egy hét múlva hétfőn kell majd visszamenni varratszedésre. Ezután kimentünk a többiekhez (útközben felhívtam aput, hogy hol találkozzunk) vadászni.
02.16. – Csütörtök
Vasárnap óta lámpázom a kutyát reggel és este (kb. 15 percet alkalmanként), illetve Betadinnal kezelem a sebét, azonban a seb egy része sajnos csúnya, illetve úgy tűnik, mintha tovább repedt volna a bőre (valószínűleg a vasárnapi vadászaton sérült meg), ami szintén nem jól néz ki. Mivel közben kiderült, hogy hétfőn nem tudjuk vinni Bogyit varratszedésre, ezért valószínűleg majd szerdán kerül erre sor.
02.22. – Szerda
Szombaton nem is jött velünk a Bogyi szombati vadászatra, hogy ne sértse fel a sebet és az idény utolsó vadászatára ki tudjuk vinni. Vasárnaptól keddig (tegnapig) pedig Bécsben voltunk, én P!ATD koncerten (szuper volt!). A három nap alatt aránylag szépen gyógyult a sebe, látszólag lement a duzzadás a csúnyábbik részen.
Este vittük apuval Bogyit végül BT-hez, majd bár direkt a rendelés utolsó fél órájában mentünk, további két óra várakozás után (nyolc után) kerültünk sorra, hogy aztán 5 perc alatt kivegye a varratokat a dokinő. Amíg kint váratkoztunk, Bogyi alig bírt helyben maradni, állandóan ugrált a másik kutya felé, csak akkor nyugodott meg, amikor leguggoltam mellé. Végül mikor a hosszú várakozás után bekerültünk a meleg váróba, Bogyi lefeküdt a lábam elé. Amikor pedig a takarítás után kinyitotta a dokinő a rendelő ajtaját, Bogyó lelkesen benézett, majd amikor bementünk, akkor már menekült volna kifelé. Apu felrakta az asztalra a kutyát, hárman lenyomtuk őt, hogy a doki hozzáférhessen a kutya hasához, majd csipesszel kiszedte a cérnákat. Mentünk is haza.
Nem lesz több látogatás, ha minden rendben lesz, még egyszer szeretnék írni az állapotáról, kb. olyan 1-2 hét múlva.