Miután Lujzi elkezdett köhögni, „sürgősen” beütöttem a keresőbe a problémát megoldást kutatva, illetve benéztem a kehes lovas csoportba (nem kellett csatlakoznom, mert nyilvános), ott mit ajánlanak.

A legtöbb válasz a FitoCavallo-ra és a Meglio-ra tette le a voksot, illetve a Paciteára. Ezt követően írtam egy-egy levelet az első kettő cégnek, hogy ők mit ajánlanak a problémára (vagyis hirtelen megjelent a köhögés, házon kívül voltunk, ott poros szénát kapott, másik két lónak semmi baja). Az előbbi orvost ajánlott, a második pedig a kiegészítőjét ajánlotta, az Equiresp-et.

Október elején meg is rendeltem és némi árpadarával keverve esténként elkezdtem adni a hafinak, majd ahogy Zsongi is elkezdett köhögni, mindhárom ló kapott belőle (Zsongit meg Reményt ugye egyszerre etettem). Gyorsan fogyott a kilós kiszerelés, így a hónap végén meg is rendeltem az utánpótlást, 2×1 kg-t, mellé pedig megrendeltem a Multihorse multivitamint 3 kg-s kiszerelésben.

Az Equiresp gyorsan hatott látványosan, Zsonginak teljesen el is múlt a hónap végére a köhögése, a Lujzi pedig már csak mozgás közben köhögött, viszont ennél jobban nem akart elmúlni. Hagytam a dolgot még érni, de nem változott semmi, vagyis mozgáskor még maradt némi köhögés.

November közepén V.M. doki leokézta az állapotot, mivel akkor pont nem produkált tüneteket, de én nem hagytam rá a dolgot, mert még mindig tapasztaltam köhögést Lujzinál, így aztán december közepén megint rendelésre adtam a fejem. Ezúttal a FitoCavallo-tól, méghozzá hosszú vacillálást követően az AllergPlus került a kosárba, meg hát elcsábultam és a Donna is a kosárban landolt, főleg mert a november végi körmöléskor lecseszett a kovácsunk, hogy kövér a haflingi (és így három hónap távlatából nézve igaza volt).

Délelőtt gondoltam, hogy tanulás után pihenésképp felnyergelem Reményt futószárazáshoz.

Így is volt, kora délután elkezdtem felszerszámozni Reményt, közben észrevettem, hogy idegesen rugdalja a hasát a bal hátsó lábával. Átfutott az agyamon, hogy ez vajon jelenthet-e valamit, de a lónak jó közérzete volt, így nem nagyon törődtem vele.

A futószárazás egyébként nagyon jól ment, ezentúl mindent úgy csináltam, ahogy a suliban tanultuk, kikötőszárral, állítgatásokkal meg minden és Remi nagyon jól reagált rá.

Lenyergeltem, ment vissza a ló a karámjába.

Egy óra múlva elkezdtem kaját csinalni és a konyha ablakból történetesen rá lehet látni Remény karámjára. Arra lettem figyelmes, hogy a ló még mindig a hasa felé rúg, de mindig ugyanazzal a lábával. De közben evett és a futószárazáskor trágyázott is, így nem igazán értettem, hogy ez most mi lehet.

Kimentem, levideóztam, hogy mit csinál Remi és elküldtem Mártinak (éljen a 21. század), aki erre azt mondta, hogy inkább oltsuk be görcsoldóval.

Felhívtuk Imit is, ő mondta, hogy hallgassam meg, hogy milyen hangokat ad ki a ló hasa, van-e egyáltalán emésztési hang – volt. (Egyébként ő reggel is hívott, csak akkor még aludtam és csak azt akarta megkérdezni, hogy van-e időm, ha ma kijön, de így holnapra beszéltük meg az edzést.)

Mivel V. dokinál sosincs gyógyszer, ő csak beadja, így elkezdtem körbetelefonálni a nagyobb ló létszámmal rendelkező ismerősöket, hátha valakinek van: Antit és R. Robit, de egyiküknél sem volt.

V. doki szerzett végül valahonnan algopirint, azzal gyorsan kirohant és beoltotta Remit.

Azóta sem tudjuk, mi volt ez, de figyelembe véve az utóbbi napok hideg időjárása után a mai (viszonylag) meleget, benne van a pakliban, hogy valahol begörcsölt a gyomra az időjárás változásra.

Este még voltam kint, úgy néz ki, rendben van, holnap pedig edzés lesz Imivel!

Olvasási idő: 2 perc

Kristály idén betöltötte a 25 évet, ami hát elég jó kor a lovak körében. És hát meg is látszik rajta. Tavalyelőtt írtam is két bejegyzést vele kapcsolatban, de annak már másfél éve. Azóta kapja a tápot, ami hosszú távon nagyon is sokat segít neki. Kezdve azzal, hogy az utóbbi körmöléskor, május elején a kovács már csak nagyon minimális rothadást érzett az egyik hátsó lábán, a többi patája pedig egészséges. A másik megjelenése a táp hatásának pedig az, hogy idén sokkal könnyebben dobta le a téli bundáját, nem kellett annyit rásegíteni (pont amennyit Reminek is), illetve nagyon jó bőrben is van (kopp-kopp). Persze a lucerna vetésig folyamatosan jártak ki legelni, ami szintén segítette a súlygyarapodást.
Most már sajnos nem lovagolom, ugyanis az utolsó alkalommal csak a b. telep végéig jutottunk, onnan tovább se előre, csupán csak hazafelé. Hát igen, fájnak a lábai. Ez meglátszik abban is, hogy egyre kevesebbszer fekszik le hemperegni.
Télen viszont volt egy olyan elvetemült ötletem, hogy a hóra való tekintettel befogom a szánkó elé. Mit ne mondjak, így utólag nézve tényleg hülye ötlet volt, ugyanis pár méter után már szabályosan majdnem felborult, úgyhogy azonnal ki is fogtam a szánkóból.
Utoljára egy hónapja jött ki a doki, ugyanis a széna alatt nyálas szénaköpeteket láttam, de nem ez volt az egyetlen jel: a füvet se rágta meg, csak kiköpte őket. Először a kovácsot hívtuk fel (mert amúgy is kellett jönnie), ő jól ránk ijesztett, hogy lehet már nincs is foga és ennyi volt. De ajánlotta a szomszéd falu állatorvosát, aki otthon van a lófogászatban. Ki is jött az elektromos reszelővel és megállapította, hogy "csupán" élesek a ló hátsó fogai és meg kell őket reszelni. Elmondása szerint ilyen korban ez már előfordul és évente meg kell a reszelést ismételni, de a fogai alapján még van pár éve.

Olvasási idő: < 1 percIdeje volt már Lady-t elvinni kozmetikus ismerősünkhöz, ugyanis már nagyon csúnyán nézett ki a bundája. Ma délelőtt el is vittük őt hozzá. Mikor délután visszamentünk érte, Lady feleakkora volt, mint kozmetikázás előtt. És így bizony meg is látszott rajta, hogy szegényke eléggé alul van táplálva. Pedig mindig előttük van az étel, minden reggel kap a két kutya. Sőt újabban inkább csak főtt ételt / maradékot kapnak, mert unják a tápot. Mondjuk ebben főként Beni lehet a ludas, ugyanis ő az alfa kettejük között és hát Ladynek sokszor már csak a kevésbé tápláló falatok maradnak. És hát ezért sovány annyira Lady.

Hogy tegyünk ellene, arra az elhatározásra jutottunk, hogy ő kap külön kutyakonzervet a kennelbe bezárva, így Beni nem tudja előle elenni.

11.18: annyira még nem látszik rajta, hogy hízna, de kitartóak vagyunk. Viszont pár napja otthagyta a konzervet, nem ette meg. Pedig sokáig (fél-háromnegyed óráig is) bent szokott lenni a kennelben. Ezért pár napig szüneteltettük a dolgot. Ma újra kapott, és meg is ette.

Olvasási idő: 2 percKedden vettem észre, hogy Reminek a bal első lábán egy igen nagy (min. 10 cm) vágás van csüdtől térdig. Egy „szép” nagy nyílás. De nem sántított, nem fájlalta. Kihívtuk V. doktort. Ő azt mondta, hogy nem kell vele semmit csinálni, mármint nem kell fáslizni. Elég csak, ha kimossuk a sebet és Betadine-ozzuk és majd később vagy ad receptet, vagy ő maga hozza el a kenőcsöt, ami majd leszedi a hámréteget, hogy minél jobban be tudjon forradni, de így is maradni fog egy 1-3 cm-es heg. Nekem mindegy, csak ne legyen ebből később ínprobléma. Meg mondta, hogy ha azonnal szóltunk volna, vagyis amikor még friss a seb, akkor meg lehetett volna oldani, hogy később majd maradéktalanul eltűnik a seb nyoma. Hát ez van. Egyébként megkérdeztem Z.-t, hogy nem-e látta etetéskor. Ő azt mondta, hogy talán hétfőn szerezhette, hogy beleverte valamilyen csavarba.

Megjegyzés1: V. doktor elhozta a kenőcsöt, mondta, hogy érdemes kesztyűben művelni a dolgot, mert az ember bőrét is leszedi. 05.23

Megjegyzés2: Hosszas vacillálás után mégis elindultunk P.-ra. Mondjuk az út felénél kicsit vérzett, de az csak azért volt, mert lejött a felső réteg. Megkérdeztem a M. Pistit, hogy visszaforduljak-e, de ő azt mondta, hogy nem lesz semmi baj. Szerencsére nem is lett. 06.01

Megjegyzés3: Kicsit dudoros a lába szára, de csak kb. 4 cm-es a heg. Azért a dudor remélem, majd idővel lejjebb megy, ha pedig nem, akkor majd alkalomadtán megkérdezem a dokit, lehet-e vele valamit kezdeni. 08.03

Olvasási idő: 2 percMa, mikor betereltem a lovakat nem vettem észre semmit. Valamit tettem-vettem és mikor visszamentem, láttam, hogy Kristály fekszik. Ennek még örültem is, odamentem simogattam. Gyorsan beszaladtam a fényképezőmért és reménykedtem, hogy nem kel fel addig. Nem kelt fel. A kötőfékénél fogva felhúztam, tettem vele egy kört és elengedtem. Kapált egy kicsit a lábával, majd visszafeküdt oda, ahol előzőleg volt. Na, ez már gyanús volt. Hívtam aput, hogy jöjjön ki, nézze meg ő is. Megint felhúztuk Kristet, de nem feküdt rögtön le, csak kapálta a földet. Megegyeztünk annyiban, hogy ha negyed óra múlva megint fekszik, akkor kihívjuk a dokit. Mondjuk már késő volt, olyan 5 óra fele. Húsz perc múlva visszamegyek: fekszik. Felhívtuk M. doktort, kérdezgetett (miteszik, miótaeszi stb), majd mondta, hogy mozgassam addig, amíg nem kakil. Oké, felkantároztam, felültem rá szőrén. Kerültünk egy nagyot a tanyában, kimentem a betonra, de mivel már eléggé sötét volt, így istállólámpa mellett futószárra vettem. Semmi nem történt, csak nagyokat szellentett. Közben anyu felhívta V. doktort is, ő azt mondta, hogy fél óra és jön. Ez akkor volt, amikor még lovagoltam, de visszacsörgött, hogy egy sürgős elléshez hívták, egy óra múlva jön. Én visszaengedtem Kristet a karámba, majd feljöttem. Mondtam anyuéknak, ha jön V. doktor, akkor szóljanak. Túl sokáig nem szóltak, így lementem az irodába, de addigra már minden el volt rendezve. Kapott görcsoldót.

Szerintem jó, hogy nem vártunk reggelig, mert M. doki csak reggel jött volna.