Pont a minap gondolkoztam el azon, hogy egy kb. 10 évvel ezelőtti álmom vált valóra. Ugyanis 10 évvel ezelőtt egy nyári napon Pankámat sétáltattam a közeli tó melletti ösvényen, amikor is ellovagolt mellettünk egy férfi. Csodálattal és némiképp irigységgel néztem fel rá, hogy milyen jó neki, hogy erre lovagolhat. Tisztán emlékszem, ahogy félreállva leültettem a kutyát és ámulattal figyeltem, ahogy a ló kerekített nyakkal, fáslis lábait szedve elment mellettünk. A férfin nem volt kobak, és ezért is irigyeltem, pláne mert talán akkoriban kezdtem el lovagolni és a kobaknélküliség elképzelhetetlen volt számomra.
Azóta eltelt tíz év és bár közhely, de igaz: sok minden változott.
Az elmúlt két hétben mindkét lovammal, a 24 éves Kristtel és a 7 éves Remivel (bár nem túl biztonságos, pláne a „kicsin”) kobak nélkül lovagoltam azon az ösvényen, hogy megmártózhassunk a tóban.
És amikor Remivel léptettem hosszú száron, nyugiban hazafelé, akkor jutott eszembe ez a 10 évvel ezelőtti álmom.

Olyan jó érzés, ahogy vágta (ügetés) közben hajadba kap a szél, ahogy nagy iramban is teljesen megbízol a lovadban. Az, hogy alig várod, hogy újra a hátán legyél. Amikor csak őt érzed, és csak vele lennél.
Eddig csak három lovon éreztem azt, hogy rajta biztonságban lehetek, és akár még a végtelenségig is elvágtáznék rajta. Ők pedig Karib, Dzseni és Gazsi. Karibon először a fedelesben találkoztam, majd később Robinál lovagoltam rajta, végül eladták egy kislánynak. Karibbal lettem hatodikként a lovarda legjobbja az ügyességi versenyen, és vele lettem második, ezzel a város legjobb csapata két másik társammal ugyanezen a versenyen.
Dzsenin csak kétszer (vagy háromszor) ültem, mert elvitték, de Szilvi azt mondta, majd visszahozzák. Gazsin pedig kétszer ültem, és ahhoz képest, hogy csődör, igen úrifiúként viselkedik: nincs vele semmi baj.
Tegnap pedig Kristállyal még szorosabb lett a kapcsolatom. Négy év után végre igazán meg tudok benne bízni. Bár miért nem tettem eddig? Mert még nem voltam rá elég "nagy". Nem nőttem még fel eléggé.
És bár nem rég azon gondolkoztam, hogy eladom, mert nem tud ugrani és mert néha bukdácsol. De nincs szivem hozzá. A szüleimnek azt vetettem fel, hogy a "nagy" lovasok mindig váltogatják a lovukat jobbra és jobbra. Erre azt válaszolták, hogy én az érzelmek miatt vagyok "nagy" lovas. És azt hiszem ezt most értettem meg.
Így végleg eldöntöttem, hogy Remin fogok itthon ugratni. Az ősszel, miután remélhetőleg leteszem a nyelvvizsgát (mivel ez a feltétele), megcsináljuk a körkarámot, és elkezdem a belovaglást. De csak az első felülésig és a vezetésig. Aztán télre elfelejtünk mindent, pihi lesz és majd tavasszal egy hónap alatt átismételem vele az egészet és jövő nyáron elindul a tanítás.
Még a nyáron szeretnék részt venni egy western táboron (ami meg is valósul, ha lesz hely), és el szeretnék menni egy természetes lókiképzéses alapkurzusra (eddig azért nem tettem, mert nem tudtam dönteni, hogy hova, melyikre), és így szeretnék, egy kicsit több tapasztalattal belevetni magam a dologba. Addig pedig szorgalmasan járok lovardába, hogy gyakoroljam a helyes lovaglást és az ugratást.

Sziasztok! Jönnék a jó hírrel, bár nem siettetek el semmit. Valószínűleg nem lesz altatás. Ugyanis tegnap tévedésbe estünk. Kiderült, hogy Panka kiszedte a fenekéből a varratokat és kitágult a végbélnyílás. A doki mégegyszer összevarta és kikötötte, hogy Pankát ne nagyon tartsuk a közelébe. Ez egy kicsit macera lesz, mert akkor Panknak egész nap a kennelben kell lennie.
Ma egy éves Remi. Vagyis Remény. Elméletben. Papírforma szerint 4 hónapos lenne március elején. Hogy is? Hát úgy, hogy 2009-ben elfelejtette Vagány (Remi apja) gazdája leadni a fedeztetési lapot. Így, hogy beleférjen az évbe, vagyis 2010-be, azt írtuk, hogy januárban volt a fedeztetés és december elején született meg. Végülis 6-7 éves korában nemigazán látszik meg ez a csúszás. Én kis Reményem. Nagyon szép, sötét pej, de igenis látszik rajta, hogy pej, nemúgy, mint az anyján, aki szinte fekete, csak ha süt a nap, akkor látszik, hogy fekete és sötétpejként van "elkönyvelve". Ez alkalomból visszakeresem a feltöltött képeket, és beteszem ide is.