Ma is voltam a lovardában. Ismételten Kibo-t kaptam. El is kezdtem takarítani, ami hülyeség volt, hiszen még volt fél óra a kezdésig és a lányok sem voltak még sehol. Minden mindegy alapon felraktam Kibo hátára a nyeregalátétet és a zselét és bementem a nyeregért meg a hevederért, de mire visszamentem, mindkettő a földön landolt és hát sáros lett. Közben megjött Luca is lovagolni (Anna viszont nem jött), ő nekiállt nyergelni. Én meg megkérdeztem a Dórit, hogy akkor mi legyen. Ő mondta hogy keféljem le a sarat az izzasztóról és rakjam úgy Kibo hátára. Na ilyet se hallottam még. Ráraktam Kibora, fölé a nyerget és meghúztam a hevedert. Ott tébláboltam, mikor mondta Dóri, hogy rakjak rá fáslit. Nos, én még lóra nem raktam fáslit, úgyhogy megkértem az egyik lányt, hogy segítsen. Ő feltekerte Kibora a fáslit, addigra Luca is kész lett, úgyhogy indulhattunk is.
Felszálltunk a lóra és kimentünk a pályára. Ezúttal nem Dóri tartotta az órát, mert ő egy kislányt futószárazott, hanem Ildi. Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, majd Ildi behívta Lucát a belül kialakított díjlovagló pályára, engem meg olyan feladatokkal bízott meg, hogy a hosszú falon gyorsabban ügessek, a rövid falon lassabban, vagy a rövid falon gyorsabban, míg a hosszabban csináljak egy lépés-ügetés átmenetet. Ezeket egyénileg megtoldottam egy kis tanügetéssel. Közben Luca is végzett a díjlovagló négyszögben, úgyhogy az oktató behívott minket a négyszögön belülre, nagykörre. Ott kivettük a kengyelből a lábunkat és tanügetés, majd vágta. Többé kevésbé jól ment, viszont nagyon fárasztó az, hogy folyton oda kell szorítani a lábamat. A végén még mentünk egy-egy kört ügetésben és két-két kört lépésben hosszú száron, mindkét kézre.
Bementünk, én gyorsan lenyergeltem és siettem, hiszen tíz percem volt arra, hogy kiérjek a buszra.

Rohantam haza, hiszen fél órám volt arra, hogy hazaérjek, átöltözzek és megvegyem a jegyet a buszra. Azt hiszem rekordot döntöttem, hisz húszra mindezekkel készen voltam. Legalább tudom, hogy annyira mégsem kell kapkodni.

Kiértem, és reménykedtem, hogy Kibo-t csak „bemutatkozóra” kaptam és egy másik lovat fognak most adni. De nem így történt, úgyhogy kényelmes tempóban felnyergeltem a szürkét, hiszen a lányok még sehol sem voltak.
Aztán ők is megérkeztek, segítettem Lucának nyergelni, és indulhattunk is.

Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, a lovardai alakzatokból is csináltunk párat: kiskör, átlóváltás, kígyóvonal. Aztán jött az egykörös vágta. Annának meggyűlt a baja a haflingival, de a végére már átvette a vezetést felette. Nekem is nagyjából jó ment a vágta, de amikor felálltam a nyeregben, nem volt kényelmes, mert Kibo nem előre vágtázik, hanem felfelé (ezt így jobban nem tudom elmondani).

Végezetül leléptettük a lovakat, majd lenyergeltünk. Mivel lekéstem az 5-ös buszt, ezért beszélgettem a Dórival, mondta, lehet, majd futószárra fog, hogy javítsunk a vágtán. Aztán annyit beszélgettünk, hogy a hatos buszt is lekéstem, így megkértem Luca anyukáját, hogy ha lehet, vigyen be.

Előzetes látogatás és egyeztetés után a mai napban állapodtunk meg. Suli után rohantam átöltözni, hogy elérjem a buszt. Mikor 15 perc séta után megérkezett, két lány már egy haflingit és egy sárgát ápolt. Dóri pedig Kibo-t egy hatalmas, 15 éves szürke magyar félvér heréltet bízott rám. Gyorsan leápoltam és segítséggel felnyergeltem.

Első körben lépésben melegítettünk be. Luca ült a sárgán, .. pedig a haflingin. Volt könnyített lépés, majd ügetés átlóváltásokkal, könnyített ügetés, olyan is hogy a sarkokban egy kört kellett megtenni tanügetésben, előtte-utána könnyű ügetés. Kibo ügetése nagyon lassú, amikor próbáltam rajta élénkíteni, akkor mondta Dóri, hogy hagyjam, ne siessek. Aha, szóval gyorsak a lovaim. Innentől kezdve már csak azon voltam, hogy ügetésnél Kibo ne essen vissza lépésbe.

Az óra vége felé elkezdett szemerkélni, de észre se lehetett venni, hisz nem hűlt le a levegő. Dóri kérdezte, hogy megpróbálkozok-e a vágtával. Rábólintottam, de nem sikerült beugratni, így úgy csináltuk, hogy egymás után mentünk lépésben, és az első megtett egy kört vágtában, aztán jött a következő. Hármat-hármat mentünk így mindkét kézre, én az egyiknél hamisan vágtáztam, illetve hát a lábaim, még mindig felhúzom őket.

A vágtákat először ügetéssel, majd hosszú száras lépéssel vezettük le.