Előzetesen le kellett adni két héttel ezelőtt egy jelentkezési lapot a táborra, amely az elérhetőségen túl a lovaglótudásra is kitért.

Múlt héten már beszéltünk a táborról, már vártuk, hogy talán lesz végre egy jó alkalmunk, ahol nem kell a lovak és a körülmények miatt óvatoskodnunk.

Némi győzködés után sikerült rábeszélni anyut, hogy had menjek egyedül kocsival. Nekem eleve nem lett volna bajom, ha el kell vezetnem Tapolcára (ami tőlünk 3+ óra). Viszont volt egy felvetés, hogy elmegyünk családilag, engem elvisznek, aztán majd valahogy hazajövök (kedvenc sofőröm hamarabb kezdte a hétvégét, ő már egy-két nappal korábban a környéken volt már). Azonban ahogy közeledett az indulás napja, annyira eltemetett minket a munka, hogy nem volt téma a közös utazás, így hát gyorsan rá bírtam anyut beszélni az egyedüli odajutásra.

Csütörtökön bepakolást és elköszönést követően 4 körül indultam el Tapolca felé. 2 óra múlva jól esett Veszprémben kiszállni a kocsiból, pontosabban a város szélén lévő bevásárló parkban álltam meg. Körbenéztem a Decathlonban (vettem pár pólót, kefét és nyír keményítőt), a Tescoban (enni- és innivaló a következő napokra) és a KFC-ben (vacsi), majd indultam tovább. Veszprémtől egy nagyon szép szakasz vezetett Tapolcáig, ahova már erős szürkületben, már-már sötétben értem oda.

Amint leállítottam a kocsit Diszelen a Templom közelében, már nem tudtam újraindítani, közben Katit hívtam, hogy merre van, mert a sötétben nem tudtam, hova kell menni. Kati odajött hozzám, szerencsére két házzal arrébb álltam meg. Odavezetett Gy. V. András házához, ahol ő személyesen köszöntött engem a két srácunk társaságában. Pár szó után segítséget kértem a fiúk segítségét. Mint kiderült, az akkumulátor saruja jött le, így miután helyre kalapáltuk, beálltam a kocsival az udvarba.