Teganap voltam Szilvinél. Tök jó volt. Teddy-n lovagoltam, egy szürke kancán. Először futószár (lószokás, fejlődésfelmérés), aztán lecsatolt, rúdonmentem, sokszordícsért. Aztán leléptetés, nyergelés. A szomszéd bokszban Agragon bakolgatott (volna, ha lenne helye) nagyban. Ő egy pej „nagy”csikó. Őt felnyergelte aztán ment ki a pályára. Én meg figyeltem. A pacó kicsit tele volt, Szilvi mondásával hisztis. Meg veszekedni kell vele. Az igazat megvallva remélem, Remi nem lesz ilyen.

Aztán ma kimentem reggel 8-kor a tanyára. 10-ig Remivel foglalkoztam. Levittem magammal a kötőféket, vezetőszárat, sörényvágót, kefét, patakaparót meg a fésűt. Megpróbáltam több, mint negyed év után feltenni rá a kötőféket. Először nem ment, mert amikor a feje alá tettem a kötőféket, akkor mindig ellépett. Ezzel szórakoztam fél óráig. Csörögtem a kötőfékkel, minden oldalon, amikor meg nem figyelt, akkor meg odébb mentem, és követett. Aztán hagytam az egészet és lepucoltam, ahogy tudtam. A bal oldalát teljesen engedte, de a jobb hátsófelét már nem. Vagyis a jobb mellsőtől hátrébb nem mehettem, mert ő is hátrált. Bementem almáért, odaadtam neki. Amíg azzal volt elfoglalva, gyorsan rátettem a kötődéket, de még ez sem ment zökkenőmentesen. Ahogy megérintette az orrhátát az orrszíj, feleszmélt és elkezdett hátrálni, de az orrán továbbra is rajta maradt. Második próbálkozásra pedig át tudtam a tarkószíjat venni a feje felett és fent is volt. Kikötöttem a karámkerítésre. Lepucoltam a jobbhátsót. Nem ellenkezett meg semmi. Aztán kifésültem a sörényét, kicsit igazítottam rajta. Utána patakaparás. Bal első pipa, jobb elsővel szenvedés. De az is pipa. Csak az a brutál, hogy amikor odafordul és szaglássza a fenekemet, mindig azt hiszem, hogy bele akar csípni. De ez csakis akkor van, amikor a patáját kaparom. Kicsit hisztizett, folyton le akarta tenni a lábát, de ahogy a kovács mondta, úgy cselekedtem. Nem szabályosan, vagyis két kézzel fogtam meg a szaru részt, így kényelmetlenebb neki. És csak akkor engedtem el, amikor nem akarta letenni. Aztán folyton hátratekintgetett. Elengedtem, talán vakarózni akart. Erre elkezdett bohóckodni. Kicsit megneveltem (nem fizikailag), visszakötöttem, megint egyszer-egyszer felemeltem a patákat, aztán végre elengedtem. Rohant is az anyjához szopizni.

10-re mentem lovagolni, de csak fél 11-re kerültem lóra. Betyárt is és Kedvest is felnyergeltük. Fannival voltam, felváltva lovagoltunk. Betyáron kezdtem futószáron, majd Kedvessel szabadon. (addig Fanni került futószárra) Majd megint csere, ezúttal szabadon mindketten. Majd mentünk haza. Lovakat kiengedtem, Ladyt kifésültem, segítettem anyunak ezuátán pedig aludtam két órát.

A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk. 

Olvass tovább!

Leszögezem, újabban eléggé mélyponton vagyok valami miatt és ráadásul jött a tegnapi meg a mai dolog.
Tegnap ugyanis megint kijött Dorka végbele. Megint megműtötték. Most két hét múlva megyünk varratot szedni. Ha addig bírja… mert…
Ma kakilni akart, de nem tudott, pedig ott volt a kaki a végén, csak valami olyat evett össze, amit nem bírt. Kipiszkáltuk (amit inkább nem részleteznék). Estére úgy-ahogy átestünk a nehezén, bár csak holnap dől el minden. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyek, mert szükségem van rá.
Délelőtt (miellőtt a Dorka "rosszul" nem lett) gyakoroltam a kutyákkal. Végre jutalomfalattal. Panka totál beizgult, alig bírt koncentrálni, de ahhoz képest ügyes volt. Sztem az a baj, hogy jutifalat nélkül gyakorlok. Aztán miközben Pankát jutalmaztam, Lady odakapott a kezemhez, hogy ő vegye el a jutalmat és kapott egy picit a fejére. Aztán duzzogodt egy kicsit. A nagy élvezet közben abbahagytam Panka tanítását és Ladyvel folytattam. Duzzogása miatt a Gyere ide!-vel kezdtük, aztán a feksziket gyakoroltam vele. A fekszik az most különösen jól ment.

Ma mégsem volt Betyározás, mert az oktató sajnos beteg lett.

Tegnap voltam 10-re lovagolni. Egyedül voltam kint. Én meg az oktató. Két ló van csupán: egy póni (nem is olyan kicsi), amely vemhes (áprilisban érkezik a csikó), és Betyár, a mén (vagy herélt – nem néztem pontosan).
Leszögezem, jól indult a nap: reggel szétment a chapsem, meg olyan szél fújt, hogy azt hittem elmarad a lovi.
Nos tovább. Kimentünk a pályára, futószárral, első óra alkalmából. Először bemelegítette a lovat, hogy azért mégsem alattam… Durva volt, mert lassúvágtázott a ló, aztán egy pontra nézett és beindult. És a következő körnél is és utána is. Aztán felültem. Lépés. Közben Vili bá’ mondta az elméletit. Helyes ülés, félfelvételek, segítségek stb. Ügetés. Nagyon lassú volt, mármint az ügetése Betyárnak. Ezért hát sokszor tanügettem. Nagyon betanult ló volt, mert szinte semmit sem csináltam, a szóra váltott jármódot. Csomó ügetés után elengedett szabadon. És pont jött egy állati széllökés és Betyár megindult. Nagy nehezen visszamentem, mivel elég kemény szája van, meg én is béna voltam. Utána visszacsatolt futóra. És felsorolta, mit kell tenni ilyen esetekben. Persze nagy részét tudtam, de azért jó volt átismételni. És bevallom, pont az ellenkezőjét csináltam, mint kellett volna: kikönnyítettem és előredőltem. Ehelyett pedig bele kellett volna ülni a nyeregbe és hátra kellett volna dőlni. És szárat húzni fokozatosan.
Kis lépés, utána vááágta. Jó volt. Eléggé maga alá szedi a lábait. Óra végén pedig torna volt. Jó óra volt, élveztem. Jövőhéten ugyanígy.

Ma ami lényeges volt abban az egy órában, amit kint töltöttem, az az, hogy Remivel megismertettem a répát. De nem megy az ismerkedés. Mit csinál? Elveszi tőlem a répát, hátul rág egyet-kettőt, aztán elől roppint egyet, aztán répás foggal pipál és kiköpi. Többször is. Majd később „ráerőszakolom” Mint az alma esetében volt: megfogom a kötőfékét, elveszi az almát és ott tartom a szájánál a kezemet, hogy ha kiköpi, azért mégis a kezembe landoljon.

Ahogy ígértem, megírom, mi történ tegnap. Suli után megkérdeztük van-e bolhairtó, mondták, megrendelik és ma hozzák. Utána elmentünk az oktatóhoz, rendes nevén Vili bácsihoz, hogy mikor mehetek lovagolni. Szombaton 10-re. Alig várom. Aztán hazamentem és ugye csináltam a honlapot. Aztán anyu este mesélt a kicsik csínytevéseiről: Dorka beleült az egérragasztóba, aztán egy zsákot húztak négyen négyfelé, kukorica csutkát szedtek apró darabokra. Teljesen a rosszaságon jár az eszük.
Ma elmentünk a bolhairtóért, aztán jöttünk ki a tanyára. Ránéztem a kisgidákra (most születnek), utána pedig Pankát ugrattam (de csak egy-kétszer) a játszótéren, aztán Dorkával játszottam. Most meg írok. Amúgy nincs semmi említésre méltó (csak talán annyi, hogy pont a környéken rázatnak olajért). Meg a felső épületet csináljuk. Egy lépéssel közelebb a tanyára költözéshez.