EquestrianBlog
Első társas terep
2012. október 13., szombat
Olvasási idő: 2 perc

Pénteken rámírt Cs. Timi, hogy kár, hogy nem beszéltünk a felsőszállási bulin (hamarabb mentem el, mert Kristtel be kellett mennem a loviba, gyakorolni a versenyre), és hogy ma mehetnénk-e egy terepre. Megbeszéltük a találkozót: a kerítés sarkán, 3-kor várom.
Ma, nyelvvizsga után pihentem két órát, majd elkezdtem felöltözgetni, végül háromnegyedkor felnyergeltem Kristet és kimentem a bekötőhöz. Nemsokára jött Timi is Tündérrel, a csikót, Zafírt otthon hagyta, hogy ne aggasson nekünk. Én vezettem, mivel nem ismerte a helyet, nemrég óta kezdett terepre járni. Sokat beszélgettünk, minden féléről: suli, jövő, lovak. Az elején, mielőtt Timi megjött, visszaküldtem a kutyákat, mert jönni akartak, de Panka nem bírta ki, így végig követett minket. Jól viselkedett. Egy jó helyen elkezdtünk ügetni / vágtázni és Panka megijedt Tündértől, és megugrott, ettől meg Tündér ugrott meg, kibakolt, Timi pedig szerencsére fentmaradt. Ezután egy kicsit léptünk, mert örömködtünk, hogy fentmaradt, ugyanis eddig nem sikerült neki. Találkoztunk még barom motorosokkal, meg megvolt a napi jótétel. Ugyanis odafelé egy nénike segítséget kért, hogy üzenjünk a lányának a telefonján, mert ő nem ért hozzá. Megpróbáltuk, nem volt elég pénz a telefonon, így az enyémen üzentem. A lánya visszahívott az enyémen, én pedig nehezen odaadtam az asszonynak a telefont, mert félt a lótól. Beszélt vele, hogy hívja fel az övén. Megvártuk, míg felhívja az asszonyt és indultunk tovább. Jó nagyot kerültünk + még hazakísértem Timit. Ekkor már Krist igen el volt fáradva. Náluk lenyergeltem, pihent fél órát. Én addig ettem egy finom kapucsínós sütit, majd indultam vissza. Végül hatkor, majdnem sötétben hazaértem.