Az egyik kicsi meghalt. A világosabbik barnaorrú kislány. Valószínűleg nem jól reagált a szervezete az oltásra. Aztán a négyes fogatot egy kicsit kiengedtem, azonnal rátapadtak a garázsra. Teli van zsákkal és anyira élvezték a bújócskázást.

Aztán kiengedtem a lovakat, kicsit megint fel lettek turbózva. Főleg Krist. Azt hittem elmegy világgá. Legeltek meg minden.
Este pedig elmentem Hannáért, elhoztam a teraszhoz. Pörgött, mint álat. Nála aztán nincs megállás. Aztán rájöttünk, hogy cigizik is meg iszik is. De ez csak poén. Mindig felborítgatta a hamutálat, meg érdekes módon megtalálta a sörösüveg száját, meg azzal szórakozott. Mondom, jó kuytám van nekem.

Tegnap meglett a beoltás. A kicsiknek más az oltási könyvük, mint ami Ladynek van, mert Ladynek hajtogatós, a kicsiknek meg pl egy útlevél.
Aztán 4-kor kiengedtem a lovakat, 10 perccel etetés előtt, de ez is bőven elég volt, mert annyira be voltak pörögve, hogy húú. Krist az udvar felé ment, Remi pedig elément, felé rugdosott párat, mire Krist megfordult és irány a legelő. Remi meg mintha puskából lőtték ki, úgy futott. Krist meg jól esően lehempergett, aztán Remire sunyított, ha előtte galoppozott el a kicsi. Aztán leálltak és eszegettek.

És találtam mégegy nevet, ami tetszik: Hanna. 🙂 

Tegnap nem voltam, mert egyéb okból 9-ig voltunk a tanyán, és csak utána mentünk haza és nem tudtam tanulni semmire. De megúsztam. Huh.
Kiskutyák megvannak, Panka bolond. Ezt inkább nem részletezném, legyen annyi elég, ha mégegyszer csinálja, anya elviszi, vagy nemtudom. De nagyon mérges rá. És végül is az én hibám. Elég a szomorkodásból.
A mai nap. Ma is voltam kint, de csak mert jött a doki oltani Remit. Bár nem írtam, de karácsony másnapján elszakadt a kötőfék, el kell vinni szíjashoz és nincs kötőfékje. Hát hogy fogjuk meg? Az anyjáé nagy rá, a bikakötelet meg nem ismeri. Jó én simogattam, mellettem volt a doki. Megszagoltatta a kezét, amelyikben nem volt a tű, a másik kezével pedig gyorsan beleszúrta a csikó nyakába. Remi abban a pillanatban fordult hátra, azt hittem beletört szegénybe a tű, de szerencsére nem. Jutalom az abrak volt.
Aztán a doki megnézte a kicsiket is és mondta, hogy milyen szépek, és megnézte az autóban, hogy van-e oltó anyag. Nem volt, így holnap oltjuk őket. Kislányomat (sötétebbik barnaorrú) kiengedtem, és követett. Meg elkezdett a Ladynek nyavicskolni és ő meg nem tudott vele mit kezdeni. Olyan picike Lady mellet, de olyan aranyos, ahogy a hóban vágtázik az a kis barna foltocska. Képeket ígérek.

Nos. Ma voltam kint, bár csak egy órát tudtam kint lenni, mert addig volt világos, szóval a lovaglást lefújhattam. Kicsiknek adtam kaját, aztán lementem megnézni a kistavat. Egy része be lett szakadva, de a környéken lehet rajta korizni, de lehet, hogy inkább átmegyek a Sóstóra (ahova mentünk túrázni Pankkal) Utána visszamentem és készítettem pár édes képet a kicsikről, bár a minőség nem olyan jó, mert kicsit sötétedett már.
Holnap nem leszek, mert reggel kimegyek, lovazok, meg korizok ugye.

Balról jobbra: kisebbik fekete orrú, sötétebbik kislány (Dorka), kisfiú (Beni), nagyobbik feketeorrú, világosabbik kislány

És egy kép, amin Panka van, hámban.

Noszóval. Jó lenne arra emlékezni, hogy 30-án lesz 4 (!) éves az a fogalom, hogy Csikesz!!! Először mlapon, aztán eoldal, aztán gp (mint most), egy kicsi html és megint itt vagyunk. Elég hosszú utat megjártam, sokat tanultam, és mit ne mondjak, az életem részévé vált az oldal. Nem tudnám abbahagyni, vagyis öhm… bezárni. Sose voltunk benne az első tízben, kivéve lapunkon, ott az első is voltam, ha jól emlékszem. És jól esik, hogy olyanokat kapok vissza, hogy "csikesz függőség", jól blogolsz, szeretem az álltaidat stb. Jöjjön egy kis blog:

Tegnap meg ma délig végig esett a hó, és ennek örültem. Ma is meg tegnap is szánkóztunk egy kicsit Pankával, bár kevesebbet, csupán 1-2 kört, mivel hát kismama ugye. Ha már a kicsiknél tartunk, hazahoztam a fénygépet és feltöltöttem a képeket, már csak annyi van, hogy a DA-ra feltegyem. Tegnap sok időt töltöttem velük, ma nem igazán, mert később mentem ki.
Próbálom őket leszoktatni arról, hogy állandóan rám másszanak, kisebb-nagyobb sikerrel. Az egy dolog, hogy ha leülök közéjük és be akarnak mászni az ölembe, de az már más, hogy a mellkasomnak támaszkodva az arcomat akarják nyalogatni, mert már bizony elérik.
Meg kezdenek abban a korban lenni, hogy amit találnak, visznek, mint pl. a fényképezőm tokját, vagy a fényképezőmet is, ha engedném. Itt baj lesz.
És elkezdődött a gazdikereső projekt, először még ismerősöknél, majd csinálunk plakátot és beadjuk a vadászok közé. Mert hát mégis vadászkutyák. Pláne a kisfiú, az úgy fülel, hogy gyönyör nézni, a világosabb barnaorrú kislánynak meg olyan a szaglása, hogy az valami kitűnő, meg a nagyobbik feketeorrúnak is. Megtalálták a tápot, amit a hátam mögé tettem.
Remi meg elhagyta ma délutánra a kötőfékjét. Vagy elszakadt, vagy kibújt belőle, bár hogy, az titok. Remélem azért nem szakadt el, bár ezt majd valószínűleg olvadás után tudjuk meg, mert szerintem a hó alatt van.

Boldog karácsonyt mindenkinek! 
Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya. Mi egész nap sütöttünk-főztünk. Pankával gyakoroltunk, és olyan jól megy (kiv. a fekszik de az csak gyakorlás kérdése), hogy akár H1 vagy B1-es vagy mittudomén milyen vizsgára is mehetne. Megyek-megyek, jön mellettem, ülre leül, maradra marad, a fekszikre meg csak leül és néz rám. Én megyek tovább, utána föloldom a parancsot, felzárkózik mellém, megyünk tovább és újra kiadok valami parancsot.
Aztán Ladyvel is gyakoroltam, nála is fekszik-baj van. Bár ez várható volt, mivel nem ment szuperül. Jutalomfalat a Friskies volt mind a kettőnél, mivel luxustápot még nem ettek. És szerintem a továbbiakban is az lesz a jutalomfalat.
A kicsiket többször is meglátogattam, de húzósabb ideig csak kétszer voltam velük, akkor megszoptattam őket (mivel Panka nem igazán hagyja, mert nagy már a foguk a kicsiknek, és a Panka cicije is sebes), utána pedig Friskies Juniort adogattam. Néha az ujjamba került, de annál élvezetesebb azt nézni, ahogy támaszkodnak a lábamra, a zacskót bámulva, mint az Istent. Kaptak két lasztit: egy csörgőset és egy teniszlabdát. Olyan boldogan hurcolják.
Aztán apu kiengedte a lovakat, úgy jó délután, de tegnapelőtt meg egész nap kint voltak. És úgy néz ki, hogy mióta Krist legel, mintha kezdene visszahízni és ez látszik is. No ebből látszik, hogy milyen gyógyír a lovaknak a legelés. Bár emellé kap szénát, meg napi 2× abrakot, szóval nincs rosszul tartva.
Lady kapott egy jó nagy simogatást meg pár Friskiest, Panka szintúgy, a kicsik ugye a labdát, Remi megkapta a kötőféket, Krist meg a mostani sok legelést, ami remélhetőleg sokáig el fog tartani. Én meg kaptam egy lovaglócipőt. Tök jó, barna, Daslö ééés tök jól illik a chapsemhez.