Tegnap jött a doki hozzánk, mert dolga volt nálunk, és a dolga végeztével beoltotta a lovakat. Mindkettőt a lóinfluenza-tetanusz párosítással. Kristályra nem mondott semmit, de nagyon nagy valószínűséggel vemhes. Ja igen, és holnap lesz a drága 19 éves.

Ami nem jár mással, csak szőrrel mindenütt. A kutya is és a ló is, sőt minden állat most vedlik.
A kutyák most egész „csendesen” vedlenek, ellenben a lovakkal!
Ma már levakartam mind a kettőt rendesen, Remiről is jött, de Kristályról csak úgy ömlött a szőr. Az idő tök jó, végre kiülhetek laptopozni meg olvasni, vagy akármi ééés végre nem fázok. Jó mondjuk, most elég felhős az idő.

Már tegnap tettem egy érdekes felfedezést, miszerint Lady keféje (a jobb oldali) tök jó arra, hogy kikeféljem a lovak farkát. Százszor jobb, mint a sörényfésű. Gyorsabb, alaposabb.
Tegnap már nagyjából kifésültem Remi farkát és Kristályét is. Csak nem voltak kikötve, így hagytam, had menjenek. 
Ma pedig kikötöttem mindkettőt és teljesen kifésültem a sörényüket és a farkukat is. Sőt. Remiét be is fontam. Ügyesen tűrte a drága, bár a fésülés elejénél egy kicsit mocorgott. Ez az első neki, nem fényképeztem le, mert nem túl szép a fonat, majd a legközelebbit.

Ma is nálunk járt a kovács, sajnos én nem lehettem itt, ugyanis suliban voltam. Apuék elmondása szerint Remi imádnivaló volt, és az anyjával sem volt semmi baj. Remi sok dícséretet kapott: nagyot nőtt, sokat szelídült, ügyesen adja a lábait és egy igen szelíd, normális paci lett belőle. *nagyonbüszkefej*
Tanácsot is kaptunk a jövővel kapcsolatosan: kezdjük el a futószárazást, szoktassuk zablához. Ééés aminek a legjobban örülök az az, hogy szerinte amint megszokta Szilvit (vagy aki először lovagolni fog rajta), én is felülhetek ráááá. Még idén. Várom.

És mintha Kristály hasa nőne. Legalábbis amikor ma kiengedtem őket a legelőre, és a nagy futás után ránéztem Kristályra, rögtön az jutott az eszembe, hogy mintha nagyobb lenne a hasa a „normálisnál”. Reménykedek.

Múlt hét hétvégén megint szánkóztam, de már nem a kicsivel, hanem egy nagy szánkóval, ami a hét közben készült el. Először ismerősünk hozott hámot, és kipróbáltuk. Aznap még elmentünk a Sóstóra, de az ottani ideiglenes büfének az agregátrora idegestítette, így nem sokára vissza is jöttünk. Kedden pedig apunak megmutattam az egyik kedvenc utamat, amerre terepre szoktam menni. A jövőben pedig majd kocsival fogunk nekiindulni az erdőbe.

Olyan mint a Síjöring, csak szánkóval. Na meg nem ült senki a nyeregben.
Úgy kezdődött, hogy mivel esett egy csomó hó (ahogy mindenhol), így a síjöring alapján felnyergeltem Kristályt, majd a hevederhez hozzákötöttem a szánkót, a zablához pedig a futószárat. Tegnap pedig hátulról írányítottam sétálva, hogy mit csinál. Egy órát így szánkóztam, páran meg is néztek. Hát nem mindig (vagy soha) lát ilyet az ember.