Ma sokkal szebb, kedvencebb képek születtek. Nekem személy szerint az f-f Benis, a második macskás és az utolsó Remis a kedvencem.

Megkaptam a drágámat, és rögtön csináltam vagy 100 képet. Nagyon tetszik maga a gép és könnyű kezelni.

Ma délután felnyergeltem, és találomra elindultam. Megint más lovasok nyomait követtem, de egy idő után letértek erre, ezért továbbmentem, és végül ott jutottam ki, ahol egyszer a Robiékkal túráztunk. Végül elindultam a szomszéd falu felé, de egy kanyarnál elindultam vissza. A vasút előtt is elfordultam visszafelé. Sokat ügettünk, Kristály nagyon ment volna, alig bírtam visszatartani. 10,25 km-t mentünk, amit viszonylag gyorsan, másfél óra alatt megtettük. A végén a legutolsó szakaszon, amikor hevedert lazítottam, Kristály olyat bukott, hogy szinte térdre esett, én meg majdnem leestem. Így eldöntöttem, hogy amikor hevedert állítok, inkább megállítom, mert rájöttem, ha előre dőlök – főleg a túra végén -, simán elveszti az egyensúlyát.

Úristen, úristen, úristen, úristen, úristen… Jó oké, lenyugodtam. Nos, van egy naaaaagyon jó hírem, de ne szaladjunk el nagyon.
Miután elsején elegem lett Kristályból, és anya is beleegyezett abba, hogy keresünk valamilyen megoldást, mert megérti. Először lovakat kerestem a lovasok.hu-n, találtam is egyet, amit végül másnak eladtak. Mivel nekünk sok volna három ló tartása, ezért mást találtunk ki: két évig, vagy amíg Remin nem lehet lovagolni, addig tartunk bértartásban lovat úgy, hogy én lovagolom. Ötödikén eljött a vásár, nameg hétvégén ott volt a verseny, így pár lovas ismerősünknek elmondtuk a tervünket, hogy ha tudnak ilyen lovast, akkor ajálnjanak minket. Aztán egy ismerősünk mesélte, hogy ismer egy embert (akit anyu is ismer), aki lovakat tenyészt, de úgy, hogy az idős kancát vemhesíti, meggyőződik róla, hogy vemhes, majd másoknak odaadja, ott megellik, a csikót leválasztásig fel kell nevelni, majd visszaadni, a kanca pedig örökre nálunk marad. Mindez valószínűleg semmi pénzért.
Nos, mi tegnap felhívtuk ezt az embert (aki a volt igazgatóm férje) és megbeszéltük vele, hogy szombaton találkozunk nála és kiválaszthatom a lovat. Nekem tegnap egész nap fülig ért a szám, és ma is tök boldog vagyok, de csak akkor fogom elhinni, ha a karámban lesz.
Nekem valamiért egy almás deres kanca van a fejemben, akit Gyémántnak hívnak. 😀 Kicsit bizarr. Ettől függetlenül nem azt mondom, hogy deresnek kell lennie. Már csak azt kell eldöntenem, hogy lovagló cuccban menjek-e, mármint hogy ki tudjam próbálni. Mert lehet, hogy a legelőn állva tök aranyos, de amint felül rá az ember, ledobja.
És mégegy megjegyzés: ezek a lovak valószínűleg 10 évnél idősebbek.

A tarka cicánk két hete megellett a kemencésben. Akkor azt hittük, hogy kettőt fialt. Pár napos korukban felvitte őket a padlásra, tegnap pedig nekünk is bemutatkoztak a picik. Három van: egy fekete, egy tarka (majdnem mint az anyja), és még egy fekete, de vannak benne barna tűzések. A fekete le is esett a padlásról, gyorsan apu visszatette. Még jó, hogy a kutyák nem vették észre.
Délután pedig mindhármat leszedtük és beletettük egy harmincas ládába őket, majd betettük a kemencésbe. Olyan kis cukik, fújtatnak rám, de amikor meg simogatom őket, akkor meg nyújtózkodnak, mert élvezik. Este felére már csak a fekete volt a ládában, ugyanis az anyjuk megint elvitte őket. Valószínűleg a füstölő tetejére. Onnan is le tudnak esni.

Tegnap előtt kicipeltem a nyerget a külső karámhoz, mivel kint voltak a lovak. Kihoztam Remit, kikötöttem az egyik fához, majd felnyergeltem. Tök jól tűrte, bár amikor az utolsó lyukba becsatoltam a hevedert (és még akkor sem volt a megfelelő), eléggé felcsapta a fejét. Muszály megszokni. Először bal kézre indítottam, viszonylag nyugisan telt, szépen lépett-ügetett. Vágtázott is volna, de én nem akartam, mert beindul és elvisz (a vágtához még apu kell). Pár kör után átcsatoltam a másik kézre. Miután kiért a teljess körre, robbant a várva várt bomba: egyszerre vagy három bakolást is lenyomott, szeretett volna megszabadulni a nyeregtől. Pár kör erejéig szenvedtem vele, mert mindig lépni akart, ügetni nem igazán, de azért hajtottam az ostorral. Még párszor megrángatott a bakolásaival, utána viszonylag ügyesen ügetett. Pár kör lépés után visszavittem a fához és lenyergeltem. Utána Krist jött.