Tegnap nem voltam a tanyán, mert mentem matekozni. Jah meg eladtuk az egyik kiskutyát. A kisebbik barna orrút. Szintén tanyára került, oda ahol már van egy öreg magyar vizsla. És ami a buli, hogy németekhez ment, akik egy mukkot sem értenek magyarul, és a szomszédjuk fordított. Az igazat megvallva nekem ő nem nagyon tetszik külseje alapján. Amúgy nagyon élénk, mindenhol ott van, és mindig rám ugrál.
Teganap voltam Szilvinél. Tök jó volt. Teddy-n lovagoltam, egy szürke kancán. Először futószár (lószokás, fejlődésfelmérés), aztán lecsatolt, rúdonmentem, sokszordícsért. Aztán leléptetés, nyergelés. A szomszéd bokszban Agragon bakolgatott (volna, ha lenne helye) nagyban. Ő egy pej „nagy”csikó. Őt felnyergelte aztán ment ki a pályára. Én meg figyeltem. A pacó kicsit tele volt, Szilvi mondásával hisztis. Meg veszekedni kell vele. Az igazat megvallva remélem, Remi nem lesz ilyen.
Aztán ma kimentem reggel 8-kor a tanyára. 10-ig Remivel foglalkoztam. Levittem magammal a kötőféket, vezetőszárat, sörényvágót, kefét, patakaparót meg a fésűt. Megpróbáltam több, mint negyed év után feltenni rá a kötőféket. Először nem ment, mert amikor a feje alá tettem a kötőféket, akkor mindig ellépett. Ezzel szórakoztam fél óráig. Csörögtem a kötőfékkel, minden oldalon, amikor meg nem figyelt, akkor meg odébb mentem, és követett. Aztán hagytam az egészet és lepucoltam, ahogy tudtam. A bal oldalát teljesen engedte, de a jobb hátsófelét már nem. Vagyis a jobb mellsőtől hátrébb nem mehettem, mert ő is hátrált. Bementem almáért, odaadtam neki. Amíg azzal volt elfoglalva, gyorsan rátettem a kötődéket, de még ez sem ment zökkenőmentesen. Ahogy megérintette az orrhátát az orrszíj, feleszmélt és elkezdett hátrálni, de az orrán továbbra is rajta maradt. Második próbálkozásra pedig át tudtam a tarkószíjat venni a feje felett és fent is volt. Kikötöttem a karámkerítésre. Lepucoltam a jobbhátsót. Nem ellenkezett meg semmi. Aztán kifésültem a sörényét, kicsit igazítottam rajta. Utána patakaparás. Bal első pipa, jobb elsővel szenvedés. De az is pipa. Csak az a brutál, hogy amikor odafordul és szaglássza a fenekemet, mindig azt hiszem, hogy bele akar csípni. De ez csakis akkor van, amikor a patáját kaparom. Kicsit hisztizett, folyton le akarta tenni a lábát, de ahogy a kovács mondta, úgy cselekedtem. Nem szabályosan, vagyis két kézzel fogtam meg a szaru részt, így kényelmetlenebb neki. És csak akkor engedtem el, amikor nem akarta letenni. Aztán folyton hátratekintgetett. Elengedtem, talán vakarózni akart. Erre elkezdett bohóckodni. Kicsit megneveltem (nem fizikailag), visszakötöttem, megint egyszer-egyszer felemeltem a patákat, aztán végre elengedtem. Rohant is az anyjához szopizni.
10-re mentem lovagolni, de csak fél 11-re kerültem lóra. Betyárt is és Kedvest is felnyergeltük. Fannival voltam, felváltva lovagoltunk. Betyáron kezdtem futószáron, majd Kedvessel szabadon. (addig Fanni került futószárra) Majd megint csere, ezúttal szabadon mindketten. Majd mentünk haza. Lovakat kiengedtem, Ladyt kifésültem, segítettem anyunak ezuátán pedig aludtam két órát.
Otthoni tervek. Ugye most folyamatban van a tanya-fejlesztés és valószínűleg még idén kiköltözünk. De jó is lenne. Így akár még este 10-kor is kimehetek kutyázni.
A másik terv pedig a lovaglás volt, ami már megoldódott. Ugyanis fel akartuk a fedeles szezon után hívni a Szilvit, de ő megelőzött minket, ennek köszönhetően holnap hozzá megyek lovagolni.
Aztán eldöntöttem, hogy Lady-t el fogom vinni kiállításokra. És ugye van ez a nemtudom mije. Szorongása? Vagy félelme. Mindegy. Arra azt a terápiát gondoltam ki, hogy elmegyek vele meg az elején Pankkal is a városba, fokozatosan egyre forgalmasabb helyekre. Aztán egy-két kiállításra elmegyünk nézőként. Ő szokja a hangulatot, én meg tapasztalok. Már néhány helyet ki is jelöltünk. Többek között a Szegedit és a Kiskunfélegyházait. De ez majd nyáron lesz sztem.
Hol is hagytam abba? *visszaolvassa* Tervek és egyéb… Azt a következő posztban. Először blog. Hát mit is mondjak. Mostanában nincs olyan sok dolog. Izgulok a holnapi lovaglás miatt, akkor chapset kellene venni. Meg majd ha olyan lesz, akkor gumis hevedert is. Most 120 cm-es nemgumis hevederem van és nehéz bebújtatni a szíjba és meghúzni is nehéz (ezért apu húzza meg a hevedert).
Aztán egyre inkább kezdek beleszeretni Benibe, de amikor Panka olyan édesen néz, hogy az kibírhatatlan, akkor meg arra gondolok, hogy elég nekem csak két kutya. Plusz meg idővel a csikóval is foglalkozni kell. Várom.
Meg az előző bejegyzésből kimaradt, hogy lovaglás után kikapartam a lovak patáját. Kristé oké, Remiét is megpróbáltam, csak szűrésnek és ahogy húztam lejebb a kezemet, úgy emelte fel a lábát, de végül mindig ellépett, mert nem kötöttem ki. Mondjuk kötőfék sem volt (most sincs) rajtuk. De azért az haladás, hogy tudja, hogy fel kell emelnie a lábát.
Hétvégén tettem egy új szoftvert a telóra és előtte lementettem a dolgaimat. Olyan értékes "kincsekre" bukkantam. Ezt fel kellett raknom.
A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk.