Tegnap délután már nem volt minden rendben a kutyával. Csak ült az ágyán, reszketett, nem nagyon reagált, ha hívtam. Délután befektettem apu ágyába és bekapcsoltam rá a hátmelegítőt, illetve ráterítettem a takaróját és csak így volt „jól”. Aludt is egyet.
Este ugyan ez: ült az ágyán, majdnem bebólintott. Felhívtam az én ágyamra, hátha jobban érzi magát tőle (most már nem nagyon engedem neki, mert letol az ágyról), de láttam rajta, hogy nem jobb. Nem akart elfeküdni, csak ült az ágyban, így hát visszaküldtem a helyére.
Ma egész nap nyomott volt a kutya. Nem jött utánam, köhécselt. Anyu engedélyével beengedtük az irodába a melegre. Reszketett a 21 fokos melegben és ülve majdnem bebólintott. Végül a polár lótakarót terítettem le neki a földre, arra le tudott feküdni, hátára pedig megkapta a takaróját. Egyikünknek sem tetszett a kutya lassúsága, érdektelensége illetve a köhögése. Továbbá a pupillái tányérnyiak voltak még a fényben is.
Családilag megegyeztünk, hogy amint kinyit, irány a doki.
Fél négyig fél óránként leültem mellé megsimogatni, átdörgölni, illetve letuszkoltam rajta 25 ml vizet fecskendővel, mivel egész nap nem ivott, illetve még egy kicsit Béres cseppel felkeverve.
Fél négykor végül felkerekedtünk apuval és elmentünk ahhoz a dokihoz, akihez Tarzant tavaly elvittük. A városban már jóval élénkebb volt a kutya, minden érdekelte, majdnem mondtam apunak, hogy nincs ennek a kutyának semmi baja, menjünk haza.
Végül másodikként sorra kerültünk, először is lemérték a kutyát (20,5 kg), majd felkerült a vizsgálópultra, közben elmondtuk a tüneteket. Első kérdés volt, hogy volt-e mostanában olyan helyen sétálni, ahol esetleg lehetnek kullancsok? Mondtuk, hogy tanyán élünk. A doktorúr rögtön megmérte a lázát (39,5 °C), megnézte a szemeit, majd megkapta a három szurit. Szombatig jobban kell lennie és ha mégsem, akkor szombaton visszavihetjük a kutyát rendelésen kívül.
Hazafelé még mielőtt bekanyarodtunk volna a bekötőre, Bogyi öklendezni kellett, de épp időben álltunk meg a kocsival ahhoz, hogy az ajtó párkányra, illetve a fellépőre sikerült hánynia a kutyának.
Itthon már látszott, hogy jobban van, már csóválta a farkát az irodában az ügyfelekre, de azért még mindig produkálta a jeleket: ülve majdnem elaludt, így hát végül lefeküdt.
Apu végül 8-kor felvitte a házba és mikor egy órával később utánuk mentem, apu ágyában találtam a kutyát. Ekkor már lelkesen segített a vacsorámat megenni, aminek örültem.
Mondtam is, hogy majd reggel a fejünkön fog pörögni.
12.16 – másnap
Szerencsére így is volt. Hajnalba arra ébredek, hogy négy kis kopogás érkezik az ágyamhoz: megjött Bogyó apu szobájából. Ránéztem a telefonra: háromnegyed öt. Felengedtem a kutyát az ágyra, de nem találta a helyét, így hát tíz perc múlva kinyitottam neki az ajtót, hátha ki akar menni, de nem akart, úgyhogy visszaküldtem az ágyába.
Reggel mikor kimentem az udvarra, már javában futkározott, úgyhogy úgy néz ki minden rendben lesz és nem kell visszamenni a dokihoz.