EquestrianBlog
Visszaszámlálás
2012. augusztus 10., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Úristen, úristen, úristen, úristen, úristen… Jó oké, lenyugodtam. Nos, van egy naaaaagyon jó hírem, de ne szaladjunk el nagyon.
Miután elsején elegem lett Kristályból, és anya is beleegyezett abba, hogy keresünk valamilyen megoldást, mert megérti. Először lovakat kerestem a lovasok.hu-n, találtam is egyet, amit végül másnak eladtak. Mivel nekünk sok volna három ló tartása, ezért mást találtunk ki: két évig, vagy amíg Remin nem lehet lovagolni, addig tartunk bértartásban lovat úgy, hogy én lovagolom. Ötödikén eljött a vásár, nameg hétvégén ott volt a verseny, így pár lovas ismerősünknek elmondtuk a tervünket, hogy ha tudnak ilyen lovast, akkor ajálnjanak minket. Aztán egy ismerősünk mesélte, hogy ismer egy embert (akit anyu is ismer), aki lovakat tenyészt, de úgy, hogy az idős kancát vemhesíti, meggyőződik róla, hogy vemhes, majd másoknak odaadja, ott megellik, a csikót leválasztásig fel kell nevelni, majd visszaadni, a kanca pedig örökre nálunk marad. Mindez valószínűleg semmi pénzért.
Nos, mi tegnap felhívtuk ezt az embert (aki a volt igazgatóm férje) és megbeszéltük vele, hogy szombaton találkozunk nála és kiválaszthatom a lovat. Nekem tegnap egész nap fülig ért a szám, és ma is tök boldog vagyok, de csak akkor fogom elhinni, ha a karámban lesz.
Nekem valamiért egy almás deres kanca van a fejemben, akit Gyémántnak hívnak. 😀 Kicsit bizarr. Ettől függetlenül nem azt mondom, hogy deresnek kell lennie. Már csak azt kell eldöntenem, hogy lovagló cuccban menjek-e, mármint hogy ki tudjam próbálni. Mert lehet, hogy a legelőn állva tök aranyos, de amint felül rá az ember, ledobja.
És mégegy megjegyzés: ezek a lovak valószínűleg 10 évnél idősebbek.