EquestrianBlog
Amerikai élményeim – lovaglások
2019. július 23., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Napra pontosan egy éve utaztam ki au pairnek Amerikába három hónapra. Bár a terv egy év volt, bizonyos félre- és meg nem értések miatt úgy döntöttem, hogy ott hagyom a családot. A “rövid” idő ellenére elég sok lovas élményben volt részem.

Röviden a körülményekről. Egy díjlovagló nőnek (Jn.) a kisfiára kellett vigyáznom Marylandben, míg ő lovagolt / oktatott / versenyzett / egyéb dolgait intézte. Van egy lovardája / farmja fél óra autózásnyira a háztól, ahol éltek.

A lovardában fedeles, egy kisebb pálya, 8 férőhelyes komoly istálló (belül nyerges és egy szoba wc-vel), 4+2 férőhelyes mellék istállók és a hozzátartozó karámok találhatók, illetve egy ház. Bár az egész komplexum az övé, mások is tartanak ott lovat, illetve a lovászlány is itt lakik.

Érdekesség, hogy náluk úgy telik egy év, hogy decembertől májusig Floridában töltik a telet és a tavaszt, menekülve a marylandi hideg elől, míg májustól decemberig Marylandben tartják a lovakat.

A jelenlegi élettársa és a baba apukája (J.) kovácsként járja a környéket.

Először a családhoz kerülés másnapján ülhettem lóra, méghozzá Fabrice-re, aki Jn. még mindig oktató- és versenyző lova. Fabrice egy 97′-ben született Hannoveri herélt, egy kicsit lustácska, sok segítséget igénylő ló, így az edzés végére eléggé elfáradtam. N.-val, Jn. unokaöccsével lovagoltam egyszerre. A felszerelést és a felnyergelést A., a lovászlány mutatta meg (a ló hátán kicsit hátrébb helyezve a nyerget nyergelnek fel a díjlovasok, hogy a ló lábának több szabad helye legyen).

Jn. igazából a lovas tudásomra volt kíváncsi és meg is dicsért, hogy egész jól megy. Lovaglás után lenyergeltünk, majd lefürdettük a lovakat és visszavittük őket a helyükre.

A többi alkalommal (6 alkalommal, szeptemberben 4×, októberben 2×) Dariuson lovagoltam, ő egy ’92-es születésű oldenburgi herélt, Jn. első FEI lova. Mivel sántított ezért inkább jártatás jelleggel kellett rajta lovagolnom, lépésben, néha patanyomfigurákat beiktatva. Az utolsó három alkalommal már némiképp ügethettem is (2-2 kört mindkét kézre), illetve az utolsó alkalommal vágtázhattam rajta. A beugratásnál sikerült kiülnöm a bakolását, amiért Jn. meg is dicsért. Minden alkalom 20-30 perc volt (ezzel szemben a fel- és lenyergelés együtt egy óra).