EquestrianBlog
Amerikai élményeim – lovaglások
2019. július 23., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Napra pontosan egy éve utaztam ki au pairnek Amerikába három hónapra. Bár a terv egy év volt, bizonyos félre- és meg nem értések miatt úgy döntöttem, hogy ott hagyom a családot. A “rövid” idő ellenére elég sok lovas élményben volt részem.

Röviden a körülményekről. Egy díjlovagló nőnek (Jn.) a kisfiára kellett vigyáznom Marylandben, míg ő lovagolt / oktatott / versenyzett / egyéb dolgait intézte. Van You do not have access to this post.egy lovardája / farmja fél óra autózásnyira aYou do not have access to this post. háztól, ahol éltekYou do not have access to this post..

A lovardában fedeles, egy kisebb pálya, 8 férőhelyes komoly istálló (belül nyerges és egy szoba wc-vel), 4+2 férőhelyes mellék istállók és a hozzátartozó karámok találhatók, illetve egy házYou do not have access to this post.. Bár az egész komplexum az övéYou do not have access to this post., mások is tartanak ott lovat, illetve a lovászlány is itt lakik.

Érdekesség, hogy náluk úgy telik egy év, hogy decembertől májusig Floridában töltik a telet és a tavaszt, menekülve a marylandi hideg elől, míg májustól decemberig Marylandben tartják a lovakat.

A jelenlegi élettársa és a baba apukája (J.) kovácsként járja a környéket.

Először a családhoz kerülés másnapján ülhettem lóra, méghozzá Fabrice-re, aki Jn. még mindig oktató- és versenyző lova. Fabrice egy 97′-ben született Hannoveri herélt, egy kicsit lustácska, sok segítséget igénylő ló, így az edzés végére eléggé elfáradtam. N.-val, Jn. unokaöccsével lovagoltam egyszerre. A felszerelést és a felnyergelést A., a lovászlány mutatta meg (a ló hátán kicsit hátrébb helyezve a nyerget nyergelnek fel a díjlovasok, hogy a ló lábának több szabad helye legyen).

Jn. igazából a lovas tudásomra volt kíváncsi és meg is dicsért, hogy egész jól megy. Lovaglás után lenyergeltünk, majd lefürdettük a lovakat és visszavittük őket a helyükre.

A többi alkalommal (6 alkalommal, szeptemberben 4×, októberben 2×) Dariuson lovagoltam, ő egy ’92-es születésű oldenburgi herélt, Jn. első FEI lova. Mivel sántított ezért inkább jártatás jelleggel kellett rajta lovagolnom, lépésben, néha patanyomfigurákat beiktatva. Az utolsó három alkalommal már némiképp ügethettem is (2-2 kört mindkét kézre), illetve az utolsó alkalommal vágtázhattam rajta. A beugratásnál sikerült kiülnöm a bakolását, amiért Jn. meg is dicsért. Minden alkalom 20-30 perc volt (ezzel szemben a fel- és lenyergelés együtt egy óra).