Sikerült a Pistit meggyözni, hogy jöjjön a Remit lovagolni a nyáron, vagy legalább is addig, ameddig itt vagyok kint, Los Angelesben. Elsösorban apum mesél, hogy mit csinál a Remi, hogy dolgozik, viselkedik, de beszéltem már a Pistivel is. Mindketten azt mondják, hogy Remi nagyon ügyes kis paci. Gyorsan tanul és a rossz szokásairól is kezd lemondani. Ilyen peldául a fejdobálás, amit már elözö bejegyzésben említettem. Eseteket is meséltek nekem, mint például, hogy a szalmabálákon túl egy ágtól úgy megijedt, hogy négy lábbal ugrott a levegöbe. Pistit egy kicsit meglepte. Amúgy – elmondások – szerint, csak néha ijed meg dolgoktól. Meg Pisti kérdezte, hogy ugrattam-e már a Remit rajta ülve, mert a 60 cm-es eldölt fatörzseket simán, teketória nélkül megugorja. Mondtam neki, hogy nem, „csupán” a karámban, szabadon ugrott, de „csak” a sárga vödör nagyságát, ami olyan 40-50 cm lehet. Meg kérdezte, hogy nem baj-e, ha ugratnak, nehogy elrontsa nekem a csikót. Mondtam neki, hogy biztosan nem lesz baj, söt annál jobb.