EquestrianBlog
Belovaglás
2013. április 30., kedd
Olvasási idő: 2 perc

Múlt héten találkozott anyu a Vilibácsi fiával, Vilivel. Beszélgettek egy kicsit és megkérte őt, hogy jöjjön ki, nézzen rá Remire, hogy egyáltalán alkalmas-e testileg a belovaglásra. 

Nos, pénteken ki is jött, ránézett. Bement a karámba, megsimogatta, felmérte. Azt mondta, hogy ügyes csikó, nagyon nyugodt, lehet nem lesz vele semmi baj. Nagyon örültem ennek a kritikának, hiszen Vili már évek óta a német lovardákban lovagol be, és hát elég nagy tapasztalata van már. Hétfőre beszéltük meg az első órát, de nem tudott jönni, mert az ovis kislányát nem tudta kire rábízni. Így jött kedd délelőtt is meg délután is.

Délelőtt kijött, rárakta a nyerget és lefutószárazta, mindig húzva egy kicsit a hevederen. Aztán megállította és elkezdte a kengyelnél fogva lehúzni a nyerget, mintha súly lenne rajta. Aztán betette a bal lábát a kengyelbe, és pár rugózás után ráhasalt. Miután Remi megnyugodott, óvatosan felült a nyeregbe. Aztán kért egy pálcát és egy kicsit lovagolt bent a karámban. Utána csak a leszállás volt a netszes, hogy megugrik-e, de szerencsére állt egyhelyben. A felszálláskor is ügyesen viselkedett, hiszen nem hátrált, hanem megszagolt a Vili csizmáját, ami jó jel. (ekkor nem voltam itt, apu mesélte)

Aztán délután is kijött, fél órára rá, hogy hazaestem a suliból. Gyorsan kivittük a cuccot, leápoltam, majd egy kicsit pontosított az ápoláson. Felnyergelte, én addig fogtam a kantárszárat. Tett vele pár kört, és fokozatosan húzta a hevedert. Majd megpróbált rá felszállni. Egy kicsit ellenkezett (elmozdult a helyéről), de végül sikerült. Pálca, pár kör lépés a karámba, majd kiengedtük őket a lucernára. Kint ügettek és vágtáztak. Remi szerencsére nem akart bejönni (nemúgy, mint a Móric anno). Aztán odajöttek hozzánk (apuval néztük), mondta, hogy a csizma még furcsa neki, mert nem érti még, hogy miért bökögeti, de majd lassan az is meglesz. Miközben bementek, a két kutya (Panka és Beni) eszeveszetten rohantak el a Remi mellett, de ő csak egy kicsit ugrott meg.

Miután lenyergeltünk, meg mindent rendbe tettünk, Vili mondta, hogy Remi még meg van lepődve, ezért nem ellenkezik (ha akar egyáltalán), az majd csak a második-harmadik napon mutatkozik meg. Remélem jó kislány lesz és nem akar majd nagyon harcolni. De eddig nagyon ügyes volt, én meg büszke vagyok rá.