Még Amerikában utazgatva írt rám Bori múlt héten, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a vadásznapi kutyás bemutatóra. A válaszom pedig az volt, hogy mindenképp csatlakozunk, ha nem lesz semmi program mára.

Tegnap írtam is Borinak, hogy nincs mára semmi programom, így tudok csatlakozni a bemutatóhoz. Fél 2-t adott meg a bemutató kezdéseként.

Dél után nagyjából lekeféltem Tarzant, átöltöztem az egy éve kapott egyenpólóba és egy zöld nadrágba, beparancsoltam Tarzant a terepjáró rakterébe és elindultunk apuval a szomszéd faluba, ahol idén rendezik a vadásznapot. Kb. háromnegyed órával a bemutató előtt érkeztünk meg és mivel volt még időnk, így körbejártuk a rendezvény helyszínét. Az elsők között találtuk meg a mi vadásztársaságunk sátrát, beszéltünk a többiekkel pár szót, majd mentünk tovább, közben a pár lépésenként meg kellett állni, mert mindig szembejött újabb ismerős, akivel természetesen leálltunk pár szóra. Végül Petiéket is megtaláltuk, köszöntünk nekik, jelezve, hogy helyszínen vagyunk, majd beszéltünk velük is pár szót (mondták, hogy elég 2-kor kezdeni, mert csúszás van a programban) és mentünk tovább, mivel volt még 15 percünk kezdés előtt.

2-re visszaértünk Petiékhez, akik amúgy is a bemutató placc mellett táboroztak. Már kezdett gyűlni a tömeg és jópár ismerős arcot is láttam. Nándor (a szuka goldi gazdája) köszönt felénk, aki hozzánk érve megdögönyözte Tarzant.

Pár perccel később Peti kérésére felálltunk egymás mellé és Bori vezényletével tartottunk egy mini fegyelmit, miközben Peti volt a speaker. Csupa ismerősök voltak velünk: Bori Zorkával (magyar v.), Dávid és egy srác a kölyök német vizsláikkal, Bálint Rudival (német v.), Bianka Hugóval (magyar v.), illetve egy úr a két angol vizslájával. Három kört tettünk meg, közben ültettük, fektettünk és Marad!-ot kértünk a kutyáktól. Tarzan ügyesen csinált mindent, egyedül a fektetést bohóckodta el kétszer azzal, hogy inkább hempergett, de egy kis pórázrántás után értette, hogy most nincs helye játéknak. Viszont a Marad!-ot nagyon ügyesen vette.

Nagyon izgatottan vágtunk neki a napnak, hiszen egy számomra elég jelentős és különleges nap előtt álltunk két értelemben is: Petiékkel és a kutyákkal bemutatót tartottunk, illetve nekem volt a vadásszá avatásom. Különleges pedig azért volt, mert (kivételesen?) a mi vadásztársaságunk rendezésében a közeli tó területén tartották meg.

Reggel nyolckor mentünk ki a parkba, ahol meg csak sátor állítás volt, illetve zajlottak az előkészületek. Tarzant ekkor meg nem hoztuk magunkkal, mondván még úgysem lesz semmi.

9 korul elkezdtek érkezni a barátaink, illetve en találkoztam Petiékkel is, és ha már ott voltam, akkor Dávidtól megkaptam a meglepetés egyenpólónkat, amire egy ránk jellemző logó volt nyomatva.

10 órakor elkezdődött a műsor, mi pedig gyorsan hazaszaladtunk Tarzanért, akit még otthon gyorsan átfésültem, hiszen mégiscsak jelenés lesz. Miután visszamentünk a parkba, összevissza bóklásztunk a területen, illetve fél füllel a programot hallgattuk, ugyanis nem kaptunk arról infót, hogy pontosan mikor is lesz az új vadászok avatója. Tarzant nem nagyon engedtem el a pórázról, egyrészt a tó miatt, másrészt pedig mert azért volt ott pár kutya.

Végül délben került sor az új vadászok avatójára, addig én odaadtam Annának a kutyát felügyelni. Miután elmondtam az esküt és mindenki fényképezkedett mindenkivel, visszamentem és megkerestem Annáékat. Tarzan jól viselkedett nem volt semmi gond, sőt Anna elmesélése szerint odament hozzájuk egy férfi, akinek nagyon megtetszett a kutya, csak úgy magában és megkérdezte tőle, hogy hány éves a kutya stb. és hogy belemegyünk-e abba, hogy a következő tavasszal apuka legyen a kutya, persze ő hárított, mivel nem ő a kutya tulajdonosa. Teljesen meg voltam lepődve, amikor mesélte, nem is hittem a dolgot.

Bori szólt kedden, hogy lenne egy rendezvény a nagycsaládosoknak a lovardában, ahol ők is bemutatóznak, egy kisebb vadászblokkot tartva és lenne-e kedvem menni Tarzannal, aki a golden retrievereket, mint vadászkutya fajta képviselné.

Nyilván rögtön benne voltunk, így szombat fél kettőre beszéltük meg a találkozót, és hogy vigyem a kutya kedvenc játékait.

Szombaton indulás előtt kikeféltem a kutya szőrét és összeszedtem a játékokat, ami éppen sláger volt a kutyánál: labda, frizbee, dummy. Miután rátettem a kutyára a nyakörvet, tiszta izgalom lett és miután én is átöltöztem és elindultam a kocsi felé, a kutya már rég ott várt izgalmában.

Beérve a lovardába leparkoltam a füves pálya mellett, ráraktam a pórázt Tarzanra és kiengedtem őt a kocsiból, majd elindutunk a tömeg felé, hogy megtaláljam a csapatot.

Nem kellett őket sokat keresni, a füves pálya túloldalán voltak a fák alatt. Ott volt Petiék két magyar vizslája, egy erdélyi kopó és gazdája, illetve Dávid és német vizslája. Na meg persze mi Tarzannal.

Kettőkor aztán felsorakoztunk a nagyobbik négyévszakos pálya mellett és Peti vezetésével bementünk a pályára és egy vonalban felálltunk a közönséggel szemben. Peti apukája volt a speaker. Először felsorolta a nevünket, ismertette a megjelent kutyák fajta- és hasznosítási jellemzőit, mialatt az a páros akiről épp szó volt, megtett egy nagy kört. Végül a vizslák bemutattak egy-egy apport gyakorlatot, de én nem voltam benne biztos, hogy Tarzan mit csinálna, így inkább mi nem apportoztunk. A megválaszolt kérdések után szétszéledtünk a pályán és jöhettek az érdeklődők simogatni, játszani a kutyákkal.

Sokan jöttek hozzánk Tarzant simogatni, de sokan versenyeztek azért, hogy ki dobja el a labdát vagy a frizbit a kutyának. Kellemes meglepetésemre kb. 20-25 dobást tolerált, utána csak szimplán nem érdekelte, de már így is meg voltam vele elégedve, hiszen sokkal többet csinált, mint amit elvártam tőle (egyáltalán visszahozta a labdát). Nagyon sokan simogatták őt, szeretgették, ami ahogy láttam, a kedvére volt. 15-20 perces „közönségtalálkozó” után lementünk a pályáról és jött a következő program.

Mi még maradtunk, megnéztem az utánunk következőket: a lovasok mutattak be egy futószáras-, osztály-, ugró- és karüsszel bemutatót Robi vezetésével. Találkoztam Vilivel, Á. nénivel, beszélgettem velük. Miután végetért a lovasok bemutatója, elköszöntem Petiéktől és elindultunk haza. Tarzan a bemutató alatt végig ügyesen mellettem feküdt, nem kellett feleslegesen rászólnom, úgyhogy nagyon ügyes volt.