Előzetesen le kellett adni két héttel ezelőtt egy jelentkezési lapot a táborra, amely az elérhetőségen túl a lovaglótudásra is kitért.

Múlt héten már beszéltünk a táborról, már vártuk, hogy talán lesz végre egy jó alkalmunk, ahol nem kell a lovak és a körülmények miatt óvatoskodnunk.

Némi győzködés után sikerült rábeszélni anyut, hogy had menjek egyedül kocsival. Nekem eleve nem lett volna bajom, ha el kell vezetnem Tapolcára (ami tőlünk 3+ óra). Viszont volt egy felvetés, hogy elmegyünk családilag, engem elvisznek, aztán majd valahogy hazajövök (kedvenc sofőröm hamarabb kezdte a hétvégét, ő már egy-két nappal korábban a környéken volt már). Azonban ahogy közeledett az indulás napja, annyira eltemetett minket a munka, hogy nem volt téma a közös utazás, így hát gyorsan rá bírtam anyut beszélni az egyedüli odajutásra.

Csütörtökön bepakolást és elköszönést követően 4 körül indultam el Tapolca felé. 2 óra múlva jól esett Veszprémben kiszállni a kocsiból, pontosabban a város szélén lévő bevásárló parkban álltam meg. Körbenéztem a Decathlonban (vettem pár pólót, kefét és nyír keményítőt), a Tescoban (enni- és innivaló a következő napokra) és a KFC-ben (vacsi), majd indultam tovább. Veszprémtől egy nagyon szép szakasz vezetett Tapolcáig, ahova már erős szürkületben, már-már sötétben értem oda.

Amint leállítottam a kocsit Diszelen a Templom közelében, már nem tudtam újraindítani, közben Katit hívtam, hogy merre van, mert a sötétben nem tudtam, hova kell menni. Kati odajött hozzám, szerencsére két házzal arrébb álltam meg. Odavezetett Gy. V. András házához, ahol ő személyesen köszöntött engem a két srácunk társaságában. Pár szó után segítséget kértem a fiúk segítségét. Mint kiderült, az akkumulátor saruja jött le, így miután helyre kalapáltuk, beálltam a kocsival az udvarba.

A nagy akciókat kihasználva, illetve a folyamatos Decathlonos bevásárlásokból néhány nagyszerű termék összejött. Ez a bejegyzés a Decathlon részéről kb. 2-3 éves vásárlások összegzése, míg a horzés az utolsó két rendelés (a rendelések előtt utoljára a zabla nélküli kantárat vettem).

Egy-két éve már megvan a Decathlonból a Compositi Profile kengyelem, amit csak azért vettem meg, mert könnyebb, mint a vas kengyel, és mivel műanyagból van, így a nyerget is könnyűvé teszi úgy általában. (Csak most jöttem rá, hogy ez is Compositi termék, ma már nem kapható a Decathlonban, illetve valószínűleg más márkanéven árulhatták). Előzőleg már hetekkel kinéztem más lovas webáruházakban a Compositi Reflex szériás kengyelét, aztán egy-két hete szintén a Decathlonban járva megláttam, igaz Waldhausenként árulva, de valójában a kinézett kengyel volt az. Természetesen jött haza. Azóta egyszer lovagoltam vele és valóban kényelmes és biztonságot ad, hogy széles a talpa, továbbá tisztán érzem a rugózást a kialakításából fakadóan. Jó döntés volt.

Nem csak kengyeleket szereztem be az áruházból, hanem leszárító takarót. Még régebben vettünk egy polár takarót lovaglás utánra a PC-os kockás takaró mellé, de annyira nem vált be erre a célra, aztán a Decathlon honlapján böngészve megtaláltam a leszárító takarókat és aránylag elfogadható árban volt, így kb. nem is tudom, talán 3 éve vettem egy 125-öset, ami jónak jó volt, de rövidnek bizonyult Remire, így hát később megörökölte a hafi, és mivel bevált, vettem tavaly év elején a Reminek egy 145-öset. Szeretem, mert tényleg felszívja a nedvességet, pl. 10 perc után összehasonlítva a nyakát a takaró alatti résszel, a nyaka még bőven vizes (úgyhogy most olyan leszárító takarót keresek, aminek van nyakrésze, vagy nyakrészt, amit hozzá tudnék csatolni a meglévő takarókhoz).