FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Lovaglás zabla nélkül
2021. 04. 18. • FotóblogRemény
Olvasási idő: 4 perc

Remit egész sokáig csikózablával lovagoltam, de arra kellett rájönnöm, hogy valami nem oké, mert egyre többször szálltam le róla azzal az érzéssel, hogy a lovaglás során nem éreztem a kontrollt felette és hát terepen a kontroll hiánya nem épp a legszerencsésebb. Pláne meg mert állandóan húzott és totál fáradt karokkal értem haza a folyamatos húzástól. Ráadásul kb. a kezdetektől tátogott, ami még jobban zavart, bár volt aki azt mondta, hogy ne törődjek vele, mert nála ez amolyan pótcselekvés. Én meg azt mondtam, hogy ez akkor sem normális.

Elsőre jobb híján kicseréltem a csikózablát az anyja zablájára, mégpedig egy feszítőzablára, ami bár kitűnően működött, de túl erősnek ítéltem, nem akartam odáig eljutni, hogy azt szokja meg és még keményebb legyen a szája. Így hát ráfeküdtem a témára és elkezdtem utánajárni, hogy milyen köztes zablák vannak, amik jók lehetnek.

Másfél éve, amikor a csizmát vettem (2019. októbere), akkor vettem egy zablát is a horzéból, mégpedig egy réz olívzablát, aminek semmi hatása nem volt, mintha le se cseréltem volna a csikózablát. Pár napra rá rendeltem a szegedi lovasboltból három másik zablát: egy kétszer tört olivot, egy egyszer tört rézgörgős olívot és egy egyszer tört gumis zablát. Talán a rézgörgősnek éreztem a hatását, de nem volt meggyőző és a tátogás sem maradt abba, így sajnos jobb híján vissza kellett térnünk a feszítőre. Azonban érdekes módon, amikor a szárakat abba a karikába csatoltam, ami egy szintben van a szájába vevős résszel (annak mi a neve?), szintén nem volt kb. semmi hatása, de a lenti karikát használva már egy apró huzintásra is tökéletesen reagált, vagyis az már erős volt neki. Viszont halomra sem akartam venni a zablákat, hogy végül ott porosodjanak a fiókban.

Mechanikája miatt viszont tetszett még a Baucher zabla (de szerintem annak sem lenne hatása), a Kimberwick zabla (a lánc miatt erre kíváncsi lennék) és az a fajta gag zabla, amelyiknek a karikáján keresztül megy a zablaszíj, bár lehet akkor kantárt is váltanom kellett volna.

Mivel az elsődleges probléma, a tátogás nem szűnt meg, bármelyik zabla volt is a ló szájában, úgy döntöttem, hogy elindulunk a zabla nélküli kantárok (bitless bridle) irányába.

Először nem is annyira olvastam utána a dolgoknak, csak január végén rendeltem egy hackamore kantárt, ami nagy nehezen, majdnem egy hónappal később jött meg, mert után kellett rendelni.

Pár nappal később, amint lehetőségünk volt rá, ki is próbáltuk a kinti „pályán” (nem akartam rögtön terepre menni). Jónak jó volt, de nem volt az igazi. Lényegében Remi reagált a szársegítségekre, de a hatása csak egy fokkal volt jobb ahhoz képest, mintha csikózabla lett volna a szájában.

Pár nappal az előző alkalom után még egyszer felraktam rá, de az érzés ezúttal is ugyanaz volt, mint az első alkalommal, pluszban a kantár ormótlanul hatott a ló fején. Egyáltalán nem tetszett az összkép.

Így hát április első napjaiban ráfeküdtem szépen a témára, hogy milyenfajta zabla nélküli kantárok elérhetőek itthon (külföldön természetesen sokkal nagyobb a választék), melyik típus hogyan hat és milyen lovakra megfelelő és a cikkek (főleg ez) és kommentek alapján a cross-under stílusú kantár mellett döntöttem. A horze oldalán találtam is egyet, ami szimpatikusnak tűnt és az áruház külföldi oldalain erre a termékre nagyon jó kommentek érkeztek, ezért a csizmára kapott pontjaimat beváltva pénteken megrendeltem a kiszemelt kantárt. Nem kellett sokat várni arra, hogy a futár meghozza, kedden már kezemben is volt a csomag.

Szombaton fel is igazítottam Remény fejére a kantárt, majdnem kicsi is lett a cobos méret. A hackamore-os esettel ellentétben ezúttal már első alkalommal terepre mentünk a kutyákkal együtt és azt kell mondjam, teljesen meg voltam (és vagyok) elégedve. Egyáltalán nem volt bizonytalanság a lovaglás során. Pont jó a hatása Reminek, nem túl durva, de nem is puha, hogy irányíthatatlan legyen a ló.

Másodjára a kinti „pályára” mentünk, ezúttal Lujzival és a kutyákkal, hogy kicsit idomítsak és ott is szuperül teljesített a kantár is és a ló is (annak ellenére, hogy a csikó körülöttünk rohangált), így úgy néz ki, e mellett a kantár mellett teszem a voksom és ha nem muszáj, a zablás kantárt nem nagyon fogom használni a továbbiakban.

Bár észrevettem, hogy bizonyos helyzetekben továbbra is tátog a ló, de bízom benne, hogy ez már csak a megszokás és időben ez is abba fog maradni.

Hogy mi lesz a hackamore-nak a sorsa, még nem tudom, eladni sajnos nem nagyon reális, hiszen itthon a zablanélküli kantár használata sajnos nem annyira elterjedt, mint mondjuk külföldön, így ha el is adnám, az nagyon ár alatt menne csak.