Ma hamarabb végeztem a munkával, így még bőven világosban ki tudtam menni a lovakhoz. Mindkettő lóra felraktam a szülinapjukra kapott pihe-puha kötőféket, Remi cobosat kapott, ami nagy rá, Lujzi póni méretet, ami pont jó lett, viszont Reményre meg kicsi.

Eleve úgy mentem ki hozzájuk, hogy foglalkozni szeretnék Lujzival, konkrétan csak az volt tervben, hogy a vezetést gyakoroljam vele.

Felcsatoltam rá a vezetőszárat és magamhoz vettem a hosszú pálcát, majd elindultunk ki a tároló felé. A fóliavázak között kicsit húzódzkodott, vissza akart menni a másik lóhoz, de könnyen meg tudtam őt győzni, hogy jöjjön velem. A tároló előtt volt egy kis hiszti (vissza akart fordulni), de gyorsan túl lépett rajta, úgyhogy mehettünk is a körkarámba.

Bent megint megpróbáltam vele a Join-up-ot, ami során több reakciót kaptam tőle, mint előzőleg és ezért jobban is sikerült, de még mindig nem volt meggyőző. Többször vissza kellett küldeni körre, mert nem akart bejönni, csak simán bóklászott, de amikor végre odajött, akkor (bár nem szabadna) gyorsan ráraktam a vezetőszárat és átsimogattam, majd végigsétáltam vele a nyolcast.

Ezután tovább sétáltunk, immár körkarámon kívül, egészen a bekötőig. Odafelé megmutattam, megpaskolgattam a műtrágyás bigbag zsákokat, de abszolút nem érdekelte, így mentünk is tovább. Kint futottam vele a betonon, ő szépen ügetett mögöttem. Abszolút nem volt semmi hiszti kint, mintha kicserélték volna, terelgetni is csak egyszer-kétszer próbált, de én vissza- sőt továbbtereltem. Kint pihenésképp kicsit hagytam legelni, majd elindultunk visszafelé, de nem arra, amerre odafelé mentünk. A körkarámot elhagyva rámentünk a lucernaföldre, ott fel-alá vezetgettem, kicsit gyakoroltam vele a megállást és egy helyben állást. Nem nagyon ment, mert onnan pont rálátott Remire, és hát ő mégiscsak sokkal érdekesebb, de kis gyakorlás után elindultunk visszafelé a karámhoz. A karám mellett megint futottam egy kicsit, itt már megint hisztisebb volt, nem akart utánam ügetni, inkább visszafelé húzott, így csak simán tovább sétáltam. A hátsó fóliaváznál megint megálltunk, próbáltam megtanítani arra, hogy álljon meg egy helyben több-kevesebb sikerrel. Végül tényleg visszamentünk a karámhoz, ahol Remi kapujánál elengedtem őt, és Remit is kiengedtem a helyéről, hogy ő is ki tudjon menni legelni.

Amíg Lujzival foglalkoztam, Remi izzadtra rohangálta magát a karámon belül, úgyhogy őt már nem vittem ki a körkarámba foglalkozni, hanem kiengedtem legelni.

Lujzit mintha kicserélték volna. Teljesen meglepődtem, hogy mennyire normálisan sétált mellettem az előzőhöz, pláne az az előtti sétához képest. Megtanulta, hogy nem tolerálom az ágaskodást, hiszen most egyáltalán nem csinálta. Kicsit még siet, ezen dolgozunk, illetve azon is, hogy nyugodtan tudjon egy helyben állni, de bízok benne, hogy ha ilyen gyorsan tanul, akkor nem lesz gond.

A másik, ami eszembe jutott, hogy lassan, rövid foglalkozásokkal elkezdem megtanítani a szóra való jármódváltásra körkarámban.