Ma rendezték meg a bajnokavatót, én élveztem annak ellenére, hogy nem lett túl fényes az eredmény.
Reggel kimentem a korábbi busszal, hogy körbenézzek, legyen fogalmam, mi is vár rám, ugyanis ez nem ügyességi verseny, hanem Póni Klub-os díjlovagló. A kicsik voltak még a körkarámban, amikor kiértem, de hamarosan az ő eredményhirdetésükre is sor került. Ahogy vége lett, már nyergelhettem is Kibo-t. Miután ezzel is megvoltam, mehettem ki a pályára melegíteni. Eléggé noszogattam, pálcával rá is segítettem, meg vágtáztam is, hogy valamennyire felébredjen. Hamar sorra is kerültem. A pálya a képen látható, a piros az ügetés, a kék pedig a lépés.
Le is szálltam, hiszen jött utánam egy lovas, aki pedig a vágtás pályán ment. Megvártam, amíg lemennek a vágtások, hisz az eredményeket egybe hirdették. Nos, ötödik lettem, elég hülye hibáim voltak, de majd korrigálom a következő versenyre. Végülis a részvétel a fontos.

Ma bemelegítés közben Ildi összerakta a díjlovagló pálya kicsinyített mását. Először én kerültem sorra, és azt beszéltük meg, hogy először megpróbáljuk az extra haladó, vagyis a vágtás számot. Kibo nagyon lassú volt, vágtába egyáltalán nem ugrott be, úgyhogy elölről kezdtük, viszont a haladó számmal, az ügetőssel folytattuk. Ez viszonylag jól ment, de arra kell majd vasárnap figyelni, hogy ne vágjam le a sarkokat és hogy felállítsam az ökleimet. Utánam Luca jött, nekem addig Ildi meghagyta, hogy átmeneteket csináljak lépés és ügetés között. Én viszont továbbmentem és vágtás átmeneteket is kértem Kibo-tól, sőt még lépésből is beugrott vágtába, úgyhogy nagyon megdicsértem őt. Luca után mégegyszer megcsináltam az ügetős pályát majdnem fejből. A végén kétszer másfél kör és egy-egy kör lépés volt.
Lenyergeléskor kérdezte Dóri, hogy van-e fehér nadrágom. Mondtam, hogy fekete van, de eszembe jutott, hogy azt is otthon hagytam, úgyhogy meg kellett várnom egy bácsit, aki hozott egy pont rám való fehér nacit. És ezzel együtt le is késtem az utolsó buszt, úgyhogy hazavitettem magam.

Huhh, már több, mint egy hete nem blogoltam, de ennek is megvan a maga oka: egyszerűen nincs időm, még a saját állataimra sem. (zárójelben: az osztkir. nagyon klassz volt, nyáron kötelező visszamenni a Balcsira)

Péntek, szombat, vasárnap (május 27-29)

Nem lovagoltam a hétvégén az osztálykirándulás miatt.

Hétfő

Dallamon lovagoltam, készültünk a versenyre. Az óra elején bemelegítés, majd szétszéledtünk és előbb lépés-ügetésben megcsináltuk a feladatot, majd akik vágtázhattak, azok úgy is megcsinálták. Óra után megkérdeztem Robit, hogy ugrathatok-e alkalomadtán. Mondta, hogy még a héten, így szerda 6 órát beszéltünk meg (az ugratósok órája).

Kedden nem voltam.

Szerda

6-ra mentem, a Táltosra ültettek. Elején bemelegítettünk, majd csinálhattuk a pályát. Megkérdeztem Robit, hogy vágtázhatok-e. Mondta, hogy igen. Beugrattam, erre meg leordítja a fejem, hogy ne vágtázzá’ má’!. Ilyet. Ráadás Táltos kezes ló, csak vágtából visszafogni nehéz. Aztán a Zolit (Chantall), engem, meg a Györgyit (Sári) odahívott magaköré, nekem megmutatta, mit kell tennem és megbeszéltük, mit kell csinálni. Robi kirakott egy x-et, azt ugrottuk 3×. Elsőnek zöttyentem, másodjára nagyobbat, a harmadik pedig hellyel-közzel jó volt. Mondta Robi: itt abba is hagyjuk, léphetek. A többiek addig oxert ugrattak.