Szerdai esésem után sürgősen próbáltam tegnap reggelre meggyógyulni, de pénteken még úgy nézett ki, hogy se oldalra, se hátra és felfelé is csak nehezen tudtam kinyújtani a karom. Mindezek ellenére sem hagytam volna ki az edzést, mondván, ha nem javul, akkor legfeljebb majd felnyergel helyettem valaki. De szerencsére javult a vállam.
Tegnap reggel némi késéssel, háromnegyed nyolcra értem be, de nem késtem, ugyanis a többiek még csak az akadályokat rendezték a fedelesben. Miután segítettem nekik és készen voltunk, elmentünk nyergelni. A beosztás szerint az első osztályban lovagoltam. Zs. segített felnyergelni Dominót (vittem a saját nyergemet), és ahogy kész lett mindenki a kisistállóban, átmentünk a fedelesbe, ahol rögtön fel is ültünk a lóra. Lépésben melegítettünk, közben még jött két „idegen” lovas hozzánk.
Fészbukon láttam a kiírást, mely szerint a hétvégén Pali bácsi edzést tart a lovardában. Több se kellett, másnap bementünk a Robihoz, megkérdezni a részleteket. Mivel pénteken hosszú napom volt (értsd 7 óra) így úgy döntöttünk, hogy már csütörtökön beviszem a lovat, hogy ki legyen pihenve az edzésre. És vasárnap délutánig bent is marad.
A terv pedig a következő volt: pénteken 3-kor edzés, szombaton délelőtt elmélet, délután edzés és vasárnap reggel is edzés, hogy délutánig pihenjen Krist, hogy haza bírjak vele menni.
Csütörtökön ki lettek engedve a lovak legelni, ezáltal valamennyire le is mozogták magukat. Ám mikor mentek be, Krist szépen meghúzta a bal medencecsontját a karám csavarjában, úgyhogy szépen nézett ki. Gyorsan lekezeltem, leápoltam, majd felnyergeltem.