EquestrianBlog
Tuska-féle edzőtábor
2014. január 27., hétfő
Olvasási idő: 4 perc

Fészbukon láttam a kiírást, mely szerint a hétvégén Pali bácsi edzést tart a lovardában. Több se kellett, másnap bementünk a Robihoz, megkérdezni a részleteket. Mivel pénteken hosszú napom volt (értsd 7 óra) így úgy döntöttünk, hogy már csütörtökön beviszem a lovat, hogy ki legyen pihenve az edzésre. És vasárnap délutánig bent is marad.
A terv pedig a következő volt: pénteken 3-kor edzés, szombaton délelőtt elmélet, délután edzés és vasárnap reggel is edzés, hogy délutánig pihenjen Krist, hogy haza bírjak vele menni.
Csütörtökön ki lettek engedve a lovak legelni, ezáltal valamennyire le is mozogták magukat. Ám mikor mentek be, Krist szépen meghúzta a bal  medencecsontját a karám csavarjában, úgyhogy szépen nézett ki. Gyorsan lekezeltem, leápoltam, majd felnyergeltem.

Nem akartam rohanni a sebe miatt, de annyira meglátszott rajta a három hét pihi, hogy a lucernán nem bírt lépésben maradni és ügetésben is eléggé elrohant. Gyorsan beértünk. Bent nem találtam senkit és a fedeles is nyitva volt, úgyhogy bementem vele, hogy pénteken ne ott kezdjen el hisztizni. Leszálltam, bevezettem és már ideges volt. Felszálltam és jobb kézre indultunk el lépésben. Jobban közelítettünk a fedeles közepéhez, mint a széléhez. Aztán cseréltünk bal kézre. Mit ne mondjak, kissé ideges volt, de azért rávettem az ügetésre. Csak úgy rohant. Pár kör után megnyugodott, úgyhogy leléptettem. Közben apu is befutott, elhelyeztük az istállóban (ezúttal az elsőbe került), megetettük, mentünk haza.
Pénteken az utolsó két, jelentéktelen órát ellógtam, hogy felöltözzek, összepakoljak, felnyergeljek, mire kezdődik az edzés. Kettőre bent voltam, anyu vitt be, minden cuccomat bepakoltam, kivéve a takarót, ami nagy hiba volt. Krist megkapta a zabját, s míg evett, leápoltam. Lassan felnyergeltem, kezdés előtt tíz perccel pedig készen is voltunk. Pali bácsi mondta, hogy mehetünk be. Felszálltam, lépésben elindultunk össze-vissza. Az előzőek a lovakat léptették le, mi meg bemelegítettünk. Timivel (Tünde), Szandival (Alma), Erikával (Hanna) voltam együtt. Nagykörön ügettünk, léptünk sokat. Volt egyre szűkülő kör, átváltás, kiskör, átlóváltás. Teljes lovardában is mentünk, a többiek vágtáztak, mi meg csak velük tartva a tempót, ügettünk. Kristnek nem igazán jött be a nagykörös lovaglás, lassú volt neki a tempó. Pali bácsi megdícsért, hogy szépen lovagolok, ami nagy büszkeséggel tölt el. Az edzés végére Krist csurom víz volt, csak hát nem volt nálunk takaró. Így felhívtam anyut, és próbáltam minél tovább bent tartani leléptetni. Anyu fél óra múlva itt is volt (vicc, mert csak 5 percre volt a lovardától). Ráraktam a takarót, Robival megbeszéltük a másnapiakat, illetve, hogy később és reggel adnak enni a lónak. De aztán úgy esett a dolog, hogy mégis mi mentünk be. Megetettük, levettük a takarót.

Szombaton kilenckor bent voltam. Mikor beértem, esett a hó, ami kicsit bizonytalanná tette a vasárnapi hazamenetelünket. Megnéztünk egy PC-s ugratásos DVD-t, egy régi helyes lovaglásos filmet, majd Robi kettőre beosztott minket. Hazamentem, átöltöztem, negyed kettőkor pedig mentünk is vissza. Az edzés menete ugyanaz volt, mint az előző napon, viszont sokat könnyített- és tanügettünk (utóbbi eléggé rosszul ment). Krist szintén csurom víz lett, viszont most volt takaró. Viszonylag sokáig bent maradtam, néztem az ugratást. Viszont a hideg győzött, így még etetés előtt elmentem haza. Robiék etettek este meg reggel.

Vasárnap 8-ra volt megbeszélve az edzés és amikor bementünk, mondták, hogy mégsem 8-kor, hanem 11-kor, mert változott a sorrend. Hazamentünk, pihentem, majd fél 11-kor visszamentünk. (Közben otthon azon ment a "vita", hogy mikor, hogyan kerüljön haza Krist a hóra és jégre való tekintettel. Én erősködtem, hogy haza tudunk menni lépésben.) Az edzés ugyanúgy telt mint eddig, Krist tiszta víz volt, ráraktuk a nyeregre a takarót és elindultunk. Csak a kapuig kiérve, háromszor majdnem lábat törtünk, így úgy döntöttem, leszállok és visszaviszem a lovat. Így is volt, lenyergeltem, elhelyeztem a boxban a lovat, majd feltettük azt a kérdést: hogyan tovább? Közben Robi is érdeklődött, ő ajánlotta, hogy kérdezzük meg Pali bácsit, hátha hazaviszi. Megbeszéltük hétfő reggelre a hazavitelt, így Kristály még egy éjszakát benn aludt.

Hétfőn reggel, miután apu letett a sulinál, bement, hogy segítsen a felvezetésnél. Elmondás szerint inkább Krist vezette apu, mint fordítva, tehát a felvezetéssel nem volt gond. Az utazással sem. Krist szerencsésen hazaért.

Egy nagyszerű edzést hagytunk magunk mögött. És ha minden igaz, ennek lesz folytatása, amin remélem, Remivel fogok részt venni. Mindenesetre sokat tanultam ebből, és kaptam egy támpontot, hogy nem hiába gyakorlok itthon, ha nem is tudatosan.