A múlt heti konzultáción közvetítette felénk Laura Pali bácsi meghívását a mai napi Lovastusa Országos Bajnokság döntőjére Bábolnára, sőt még azt is hozzá tette, hogy nem kell az eléggé húzós esszét megírni, ha elmegyünk. Természetesen mindenki fellelkesült, hiszen nem könnyen megoldható esszé témákat kaptunk.
Tegnap délután még nem tudtam, hogy hogyan is jutok el az ország másik felére, annyit tudtam csak, hogy Laurával fogok utazni egy darabig, majd Mariann felvesz minket és végül vele megyünk el Bábolnára. Végül este hétkor írta meg Laura, hogy ma reggel negyed hétkor kell indulnunk a szomszéd város cukrászdájának a parkolójából, hogy aztán egy óra múlva felvegyen minket Mariann a megbeszélt helyen.
Így is történt, reggel apu átvitt a megbeszélt helyre, ahol Laura fel is vett és elindultunk utunkra. Még odafelé megálltunk a benzinkúton, hogy vegyünk reggelit és mentünk is tovább. A Duna menti egyik város határán lévő parkolóban vett fel végül minket Mariann, aki a lányát is elhozta magával.
A másfél órás út gyorsan eltelt, beszélgettünk, felelevenítettük a Bábolnával kapcsolatos emlékeinket, sokat nevettünk.
Végül háromnegyed kilenckor érkeztünk meg a military pálya mellett. Nagyon hangulatos volt a reggel, napsütés, kellemes reggeli (még) hideg, harmatos fű, körülöttünk emberek és vágtázó lovak mindenfelé. Mindnyájan megállapítottuk, hogy mennyire furcsa, hogy szabadon sétálhatunk az akadályok között, nyilván figyelembe véve a versenyző lovasokat és hogy ez mennyire természetes a lovaknak is.
Olvass tovább!Nem véletlen kezdtem el az elmúlt évben lovardába járni, hiszen a fejlődésen túl a másik célom az volt, hogy felvegyenek a lovaskultúra oktató szakra.
Valamikor 2019 nyarán hallottam a hippológus szakról A.-tól, hiszen ő erre a szakra kezdett akkor járni, én meg persze rögtön rákerestem, hogy mi ez és hogy lehet ide jelentkezni. Azonban a lovaskultúra oktató szakra hamarabb rátaláltam, hiszen ennek a szaknak konkrét honlapja van, részletes leírással. Abban az évben azonban lekéstem a jelentkezésről, ami május 31-ig tartott. Így hát várnom kellett egy évet, hogy jelentkezni tudjak. Év elején jelentkeztem mesterszakra is, azonban az őszi félévre nem vettek fel, csak a keresztfélévre, miután másodjára is beadtam a jelentkezésemet.
2020-ban a járvány miatt úgy döntöttek a lovaskultúrások, hogy nem indítanak szeptemberben képzést, aminek kicsit örültem, ugyanis idő közben a februárban kezdődő mester miatt úgy gondoltam, hogy három féléven át két egyetemre járni párhuzamosan kicsit vakmerőség lett volna munka mellett.
A két év „csúszás” miatt azonban úgy döntöttem a nyáron, hogy tudatosan szeretnék készülni a felvételire. Így kezdtem el járni tavaly szeptemberben a Ludovikára, nem véletlenül: a honlapon ez a helyszín volt feltüntetve vizsgahelyszínként (még 2019-ben) és úgy voltam vele, hogy szeretném megismerni a helyet és a lovakat, ha már itt lesz a felvételi és az oktatás. Nos, ez nem jött össze, mert decemberben ugye változott a lovardában a helyzet, azóta meg nem jártam ott, de legalább helyismeretet szereztem.
Olvass tovább!Olvasási idő: 3 perc
Szerdai esésem után sürgősen próbáltam tegnap reggelre meggyógyulni, de pénteken még úgy nézett ki, hogy se oldalra, se hátra és felfelé is csak nehezen tudtam kinyújtani a karom. Mindezek ellenére sem hagytam volna ki az edzést, mondván, ha nem javul, akkor legfeljebb majd felnyergel helyettem valaki. De szerencsére javult a vállam.
Tegnap reggel némi késéssel, háromnegyed nyolcra értem be, de nem késtem, ugyanis a többiek még csak az akadályokat rendezték a fedelesben. Miután segítettem nekik és készen voltunk, elmentünk nyergelni. A beosztás szerint az első osztályban lovagoltam. Zs. segített felnyergelni Dominót (vittem a saját nyergemet), és ahogy kész lett mindenki a kisistállóban, átmentünk a fedelesbe, ahol rögtön fel is ültünk a lóra. Lépésben melegítettünk, közben még jött két „idegen” lovas hozzánk.
Olvasási idő: 4 perc
Mikor megláttam facebookon, hogy újra lesz Pali bácsinak nyílt edzése, tudtam, hogy menni fogok. Múlt hét hétfőn fel is hívtam Robit, hogy akkor jelentkezek én is. Kérdezte, hogy saját lóval-e. A válaszom pedig a nem volt, mindkét ló esetében két indokkal. Kristnél azért nem, mert egyrészt idős, pihen, vemhes, másrészt mert tudásilag kinőttem őt. Reminél pedig, mert nem ismeri a fedelest, a földi munkát és nem akartam egy kezdő lóval kínlódni a két nap alatt. És pláne azért nem, mert tanulni akartam, ami sajnos egyik lovam esetében sem lehetséges.
Így hát „kértem” lovat a hétvégére. Úgy beszéltük meg, hogy hétfőn vagy kedden menjek be és akkor megbeszéljük a továbbiakat.
Olvasási idő: 4 perc
Fészbukon láttam a kiírást, mely szerint a hétvégén Pali bácsi edzést tart a lovardában. Több se kellett, másnap bementünk a Robihoz, megkérdezni a részleteket. Mivel pénteken hosszú napom volt (értsd 7 óra) így úgy döntöttünk, hogy már csütörtökön beviszem a lovat, hogy ki legyen pihenve az edzésre. És vasárnap délutánig bent is marad.
A terv pedig a következő volt: pénteken 3-kor edzés, szombaton délelőtt elmélet, délután edzés és vasárnap reggel is edzés, hogy délutánig pihenjen Krist, hogy haza bírjak vele menni.
Csütörtökön ki lettek engedve a lovak legelni, ezáltal valamennyire le is mozogták magukat. Ám mikor mentek be, Krist szépen meghúzta a bal medencecsontját a karám csavarjában, úgyhogy szépen nézett ki. Gyorsan lekezeltem, leápoltam, majd felnyergeltem.