FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Helyzet macskafronton
2019. 09. 29. • Macskák
Olvasási idő: 4 perc

Három és fél évvel az előző macskás bejegyzés után azt hiszem, illik egy újabb összefoglalót írni.

Az akkori csapatból már csak Lucifer és Roki, alias Lenke maradt meg. Yodi két héttel az után tűnt el, hogy tavaly kimentem Amerikába. Herceget elütötték, Rozit pedig a kutyák ölték meg. Cincit, Garfieldot és Margitot tavasszal láttuk utoljára.

Mivel mikor hazajöttem, nem volt kedvenc macska (akivel alhatok) a tanyában, ezért pár héttel a hazaérkezés után az egyik ügyfelünktől hazahoztunk három kiscicát: Manci, Mézit és Husit.

Először az istállóban voltak elszállásolva, de a tél és a hideg közeledtével beszoktattuk őket a házba, hogy minden este a szobámban aludjanak. A rend az volt, hogy nem sokkal sötétedés után (ha előzőleg nem vittem be kézben), akkor behívtam őket, alvás előttig apuval voltak, majd ahogy mentem aludni, jöttek át az én szobámba.

Olvass tovább!

Helyzet
2012. 09. 03. • KristályMásPankaRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Nem írtam sokáig, mert van egy dolog, ami miatt nem akarok írni, majd később leírom az egészet egybe, mert nem akarok minden egyes rezdülésről egy újabb posztot. Majd ha meglesz az eredmény.
Ezen kívül történt pár apróság.
Panka megellett, tizenegy kicsi lett, fekete, zsemle, és két kapucsínó. Sajnos már nem élnek.
Illetve huszonötödikén levágtam a lovak sörényét olyan tizenöt-húsz centisre. Egyrészt már megnőtt, másrészt Kristnek már kezdett filcesedni. Így, rövidebb sörénnyel fiatalabban néznek ki.

És velünk mi van?
2012. 02. 03. • BeniKristályMásPankaRemény
Olvasási idő: 3 perc

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.

Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.

Olvass tovább!