Utoljára novemberben írtam az ugró edzésekről, azóta gondolkoztam, hogy hogyan is írjak erről. Nem akartam ugyanis minden egyes alkalomról bejegyzést írni, hiszen ez heti kétszeri bejegyzést jelent, viszont az utóbbi pár évben már inkább ráálltam az összefoglalók írására, plusz általában az edzések felépítése is ugyanolyan, csak az egyes edzések feladatai változnak. Így hát adódott a kérdés, hogy mi váltsa ki azt, hogy bejegyzést írjak. Elsőként írhattam volna karácsony előtt egyet (mert karácsony után legközelebb február elején mentem hozzájuk), de most viszont indokoltan elérkezett az a pont, hogy meg kell írnom az összefoglalót az ugróedzésekről.

Utoljára november közepén írtam az első két hét tapasztalatáról. A véleményem azóta sem változott, imádok (imádtam) odajárni, teljesen megbízom Boniban, tök türelmesek velem, főleg Flóra, nagyon jól érzem ott magam és ami a legfontosabb, hogy kisebb-nagyobb mértékben, de érzem magamon a fejlődést.

Novembertől karácsonyig jártam, fedelesben voltunk végig, felváltva edzett Flóra és Gábor. Gábor edzésekor inkább pályát lovagoltunk, Flórával pedig az apróságokat finomítottuk.

Február elején vettem fel újra a fonalat (kérdezték is, hogy mi van velem, miért nem járok, ami jól esett). Az elején a hideg miatt még a fedelesben voltunk, aztán nagyjából március közepétől, ha nem volt túl nagy szél vagy nem esett az eső, akkor már kint lovagoltunk.

A legmagasabb, amit ugrottunk, az nagyjából a 90 cm-nél állt meg, a vége felé pedig már kb. 5-6 akadályos pályával fejeztük be az edzéseket (általában alacsonyabb, 70-80 cm-n).

Az elmúlt két hónapban nagyot változott a lovas világom. Főleg az előző két hétben.

Mikor hazajöttem Amerikából, rögtön felhívtam Szandrát, hogy szeretnék újra járni edzésre, hiszen nem éppen a helyes lovaglásról szólt a nyár.

Szóval szeptember 23-tól folyamatosan járok hozzá, heti kétszer minimum:

• Szeptember 23, 25, 26. – Szerény
• Október 5. – Szerény
• Október 7. – Szerény, Roy King (szabadon)
• Október 10. – Ribizli, Szerény (szabadon)
• Október 25, 27. – Ribizli
• November 11, 15, 18. – Ribizli

Az állandó testtartás javítás (dőlj hátra, ereszd le a vállad) mellett Szerénnyel főként a vágtát gyakoroltuk, illetve az állóképességemet fejlesztettük, továbbá kétszer cavalettiztünk. Októberben kaptam egy második lovat is lovaglásra, de az inkább a lemozgatásról szólt és Szandra nem tartott szigorúan edzést, rám (ránk) volt bízva, hogy mit csinálunk a lovakkal. Roy King egy hihetetlenül hajtós ló, a vágta folyamán szinte hallottam, hogy röhög a bénázásomon, mert egy tapodtat sem moccant. Viszont nagyon kényelmes volt és a fokozás is könnyebben ment vele, mint mondjuk Szerénnyel. Az egyik lovaglás alkalmával kinéztem Ribizlit egy másik lovas alatt és megkérdeztem Szandrát, hogy egyszer nem ülhetek-e rá.

A következő alkalommal őt kaptam és Szandra szerint annyira összepasszolunk a 4 éves kicsi lóval (kb. 140 cm), hogy azóta csak rajta lovagolok. Vele nagyon sokat idomítok és korrigálok, hiszen ő még fiatal és tanítani kell. Nagyon aranyos és jó szándékú lovacska, néha visszatart és néha megiramodik vágtában, de gyorsan megérti, mit szeretnék. November közepén járóiskoláztam vele, illetve egy rövidke programot is lelovagoltam, hogy legyen feladata és Szandra és az én megelégedésemre nagyon ügyes volt.

Volt, amikor egyedül, volt amikor több lovassal is, de mióta Ribizlivel lovagolok, azóta az egyik ismerős anyukával lovagolok, akivel egy szinten vagyunk tudásban, viszont ő a hippológus képzésre jár.

Október elején megkérdeztem Zolit, hogy járhatok-e hozzá ugró edzésre, mire ő azt mondta, hogy majd meglátjuk. A két konzultáció közötti időben pedig azon agyaltam, hogy ezzel az ígérettel nem megyek sokra, mert nem is az, hogy lemaradok, de valahogy mégis nyomasztott, hogy nem leszek elég jó.