Úgy hagytam otthon Reményt két hete, hogy majd a fedeztetés után a 14-16. nap között majd kell egy UH-t intézni neki, hogy megnézzük, hogy vemhes-e.

Szóltam VM dokinak még mielőtt kijöttem, hogy majd esedékes lesz egy vizsgálat, ami 16-án sorra is került. Sajnos rossz híreket kaptunk, vagyis Remi nem vemhesült. Gyorsan ki kellett találni, hogy akkor mi legyen a következő lépés.

Anyunak megadtam Csilla telefonszámát, hiszen így egyszerűbb volt, ha ő szervezi. Végül mivel még volt a vásárolt spermából két ciklus, így úgy döntöttünk, hogy újra próbálkozunk. Ebből az lett, hogy másnap átjött Csilla férje, és átvitte Remit hozzájuk.

Tegnap írt anyu, hogy Remi kétszer is felvette magára Jumpert, vagyis ezúttal sikerült természetes úton megoldani a fedeztetést és ennek nagyon örültem.

Ma pedig már otthon van és az elmondottak szerint nem volt semmi baj a szállítással, aminek szintén örülök, mert úgy tűnik, hogy talán megszokta, vagy legalábbis elfogadta.

Csak öt napot töltött Csilláéknál a ló, ami pedig azért megkönnyebbülés, mert a múltkori huzamosabb ott tartózkodás után ugye eléggé felszívódva jött haza és nem szerettem volna, ha ez újra megtörténik.

Úgy beszéltük, hogy ezúttal nem nézünk rá két hét múlva, hogy mi újság, majd ha hazamegyek, akkor majd én megszervezem az ultrahangot, mert anyuéknak elég sok dolguk van a nyáron.

A sorozatos sikertelen eset után még a télen megkérdeztük Imit, hogy mit tudna tanácsot adni a fedeztetést illetően, illetve a suliban is megkérdeztem Dr. Bába Andrást, hogy ő mit gondol, továbbá a kaposvári Klinikán is beszéltem a dokival. Mindhárman azt mondták, hogy van esély, még nincs veszve semmi. András Dr. Pénzes Györgyöt ajánlotta, ahogy Imi is, azonban mielőtt a klinikára vittük volna a lovat, kerestünk lehetőséget a közelben, ahol vállalnak természetes fedeztetést.

Anyuék egyik könyveltjén, Debóráékon keresztül jutottunk el végül Csillához és Jumperhez (s HSH) még április folyamán, aki leírta, hogy milyen oltásokra és vizsgálatokra van szükség, mielőtt odavisszük a lovat.

El is kezdtünk intézkedni, május elején jött V. doki és beoltotta Remit mindenfélével, aztán már csak a herpesz mizéria maradt.

Már május elején szerettem volna Remit ott tudni, hogy 1, ne csússzunk ki nagyon a fedeztetési időből, 2, hazakerüljön, mielőtt kimegyek Amerikába.

Mivel a herpeszből csak egy oltást kapott, ezért hogy ne kelljen megvárni a másodikat, ezért inkább a tesztelés mellett döntöttünk.

Május 11-én jött ki VM doki, levette az orrnyálka mintát, én pedig aznap délután már fel is adtam postára. Azonban egy gond volt: nem bubis borítékban került feladásra, csak sima papírborítékban.

Vártam, vártam, nem jött válasz, csak 17-én (ekkor már Debrecenben voltam) és az volt az emailben, hogy bár az eredmény negatív, viszont a minta megsérült, ezért az eredmény megbízhatósága kétséges. Csilla természetesen nem fogadta el. Én meg baromi ideges voltam, ugyanis ez azt jelentette, hogy még egy hetet csúszunk.

Másnap újra kijött VM doki, újra levette a mintát, ám ezúttal a vérvétel szállító partnerrel vitette fel a mintát.