Már egy hete készültem kivinni a kutyákat a tóra, ahol Tarzannak anno volt a VAV-vizsgája, lévén az az egyetlen tó a környéken, ami használható, árnyékos és anélkül lehet a kutyákat elengedni, hogy bárki szólna, mert nem jár oda nagyon szinte senki. Legalábbis abban a pár korábbi alkalommal, amikor kint voltam velük, más nem volt ott.

Ma borzasztó meleg volt, vagy 36 fok, mindenki szenvedett a melegben, így eldöntöttem, hogy elviszem a kutyákat az említett tóra. Erre vacsora után sor is került: fogtam a kutyákat, az iPadet, fülest (hogy én se unatkozzak) és az újonnan beszerzett labdahajítót és elindultunk a város másik felére.

Rákanyarodva a tóhoz vezető földesútra láttam, hogy egy kocsi már ott áll a fák alatt, illetve a bekötő túlfelén is halad odafelé egy másik, én meg elkezdtem bosszankodni, hogy “elvették a tavamat”. Közelebb érve aztán láttam, hogy Peti és Dávid azok, ők is hozták a vizsláikat megmártózni.

Beálltam Dávid mellé a fák alá (vigyázva a közben elengedett vizslákra, mert ők már szaladtak mindenfelé) és meglepetéssel az arcukon, de boldogan köszöntek nekem.

Mivel ugye nem számítottam társakra, ezért csak egy pórázt vittem magammal, amit hirtelen kevésnek éreztem, végül mielőtt kiengedtem volna a kutyáimat a kocsiból Tarzanra tettem rá a pórázt – ő volt a kockázatosabb a korábbi eseteket ismerve.

Odasétáltunk a többiekhez, a csapat fele már a vízben volt (a csapat: Dávid négy német vizslája – Aida, Arven, Jago, Bori – és Peti négy magyar vizslája – Kökény, Zolka, Lajta, ???). Közelebb érve Tarzan elkezdett kegyetlenül húzni, ment volna ő is be, így engedélyt kértem a többiektől, hogy elengedhetem-e őt, rábólintottak, én pedig elengedés után rögtön a vízbe parancsoltam, hogy elvonjam a figyelmét a többi kutyáról. Nem kellett kétszer mondani, Tarzan csobbant is a vízben, Bogyó utána, de csak a part széléig.

Pár nappal korábban megbeszéltem keresztlányom anyukájával, hogy ma fél 5-kor találkozunk a városban, hogy drukkoljak a gyerekeknek a szüreti futás alkalmából.

Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam a pórázt, kinyitottam Tarzannak a kocsi hátsó ajtaját, kérni pedig nem kellett, hogy beugorjon. Beautóztunk a városba, bent pedig leparkoltam a szokásosnál messzebb a szüreti miatti lezárások miatt. Innen sétáltunk a futóverseny rajthelyéhez, ahol az emberek már gyülekeztek, én pedig igyekeztem megtalálni M.-éket. Pár perc keresgélés után megtaláltam őket, mindenki nagyon örült nekem (pláne, mert majd három hónapja nem láttuk egymást).

Negyed órával később elindult a verseny, én pedig Tarzannal az oldalamon visszasétáltam a szülőkkel a versenyvonalon, hogy ott drukkoljunk az elhaladóknak. Sok gyerek odaköszönt Tarzannak is, mosolyt csalt az arcukra.

Fél órával később, miután mindenki átfutott a célon és újra megtaláltuk egymást a gyerekekkel, átsétáltunk fagyizni az egyik központi fagyizóba. Miután mindannyian megettük a fagyit, elköszöntünk egymástól és én visszaindultam Tarzannal a kocsihoz.

Tarzan nagyon ügyesen viselkedett, sétált mellettem, végig hallgatott rám. Az elején kicsit izgatott volt, hogy három hónap után végre kiszabadult a tanyából, ráadásul minden új volt neki (városi környezet). Miután lenyugodott, már szépen sétált mellettem, leült, amikor arra kértem és tök nyugisan tűrte a simogatásokat.

Azért volt célja a városi sétáltatásnak, mégpedig hogy a holnapi vadász bemutató előtt kicsit szocializáljam. Úgy gondolom, hogy elmondhatom, hogy jól sikerült.

Olvasási idő: 2 perc

Kedden kora délután megjött Zsófi, vele vártuk a lovasokat. Unalmunkban és talán izgalmunkban elvittük a kutyákat sétálni, Lady nem jött velünk. Kimentünk a btelep sarkáig, ott vártunk fél órát, aztán visszaindultunk. Már majdnem beértünk a tanyára, amikor apa telefonon szólt, hogy a sóstónál vannak a lovasok. Az addig oké, csakhogy még nem raktuk át a Remiéket az ideiglenes helyükre. Kicsit rákapcsoltunk a gyaloglásban, hogy minél gyorsabban beérjünk és szóljunk Z.-nek hogy át kell rakni a lovakat. A kecskéket áthajtottuk a legkülső karámba, Kristályt átvittem a közápsőbe (számára az volt a legbiztonságosabb, bár drótkerítés vette körül. Aztán megpróbáltam Remit is átvinni Krist helyére, de miután elveszítette az anyjával való szemkontaktust, megőrült: majdnem elütött, mindig visszafordult. Mondom, akkor kerítést bontunk. Gyorsan szétbontottuk két oszlop között a karámot. Remi csak úgy száguldott az új helyére. Még annyi időnk volt, hogy a bevezető úton félútig a lovasok elé menjünk Zsófival és útbaigazítsuk őket. Bent a karámban kikötötték a lovakat, lassan lenyergeltek, közben megmutattam a felszerelésük helyét és megnyugtattam őket, hogy bár a villanypásztor be van húzva, nem lesz bekapcsolva. A nyergelés után megmutattuk a szobájukat, bemutatkoztak anyáéknak, majd megetettük a lovakat és utána vacsora. Közben beszélgettünk. Vacsora után még elmentünk a sóstóra egy éjszakai fürdésre, ami tök jó volt (bár én nem mentem be a vízbe). Alvás előtt ránéztünk a lovakra, majd mentünk aludni.
Szerda reggel nagyon korán keltem (4 után óránként), ugyanis megijedtem, hogy elmentek a lovasok. Közben ők is aludtak. Kimentünk Zsófival a lovakhoz, vittem fényképezőgépet, csináltam egy csomó képet. Öt ló volt: volt egy Kese nevű kisbéri (Zsófi kedvence); egy pej hókával, szintén kisbéri (én kedvencem); egy sárga shagya-arab; egy sötétpej és egy pej ló, melyeknek nem tudom a fajtáit. Lassan előszállingóztak a lovasok, majd megbeszéltünk egy délelőtti strandot a Sóstón, melyre Ladyt is elvittem (bővebben: későbbi poszt). A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. Mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszálltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt. 

Olvasási idő: < 1 perc

Ma nem igazán történt sok dolog, du. 3-kor kiengedtem a lovakat, Dorkáztam egy kicsit, voltunk Pankával korizni, majdnem beszakadtam. A sóstóról meg a tűzoltók mentek, ott is beszakadhatott valaki.
Nemrég egyik ismerősünk befejezte a lovagoltatást és holnap megkérdezzük tőlük, hogy van-e eladó nyergük, ha van megnézzük, ha nincs, akkor meg pénteken megyünk KLP-ba. Én az utóbbit remélem inkább, mert még egyszer sem voltam abban a boltban.