Nos, kezdeném a csütörtökkel, amikor is Teddyn lovagoltam. Most már nem sárlik. Szilvi azzal kezdte, ha ez az óra jól fog menni, akkor csütörtökön megyünk terepre. De én nem leszek itthon. Majd máskor. Felnyergeltem, mentünk ki. Párkör lépés, ügetés, aztán futószáron beugratás. Na az nagyon nem ment. Elvileg Teddy hangra is beugrik, csak velem van baj. Nem tudom felvenni. Pedig úgy csináltam, mint anno Robiéknál. Ja és a tartásomról ne is beszéljünk. Aztán elengedett, még két kör ügetés, csomó lépés és jöttek a lányok. (nevükre nem emlékszem) Bementem Rozit csutakolni, mert őrá is szükség van. Kimentünk, felültek a lányok, egyik futószáron ment, másik kézen vezetve. Eljöttem.
Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.
Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon.
A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk.
Ma jött a hír… Dorkát valszeg el kell altatni. Anyu kérdezte, hogy az altatásnál ott legyek-e. Mondom soha. Nem akarom, hogy az legyen az utolsó emlékem róla. És hogy eltemessük-e. Mondom, nem kérdés. Persze könnyek között. Miért pont ő? Miért nem a másik, nekem mindegy, hogy melyik, de ne ő. Miért mindig az én kiválasztottam. Dorka az egyetlen, akibe annyira beleszerettem, amennyire a másik kettőbe nem. Dorkába szó szerint szerelmes lettem. De pont neki kell meghalnia. Bár még egy csepp, egy nagyon pici reményem még van, hogy túléli, és hogy nem jön ki a végbele. De ez csak nagyon kevés esély.
Ejtsük a témát, nem akarok erről írni. Így is fáj, látni szenvedni…
Tegnap sokat voltam kint. Reggel vettünk Darlingot, mint jutalomfalatot. Délután mentünk vissza. Tanítottam a kutyákat, meg minden, jól ment. Pankával elkezdtem a Fordult. (hempereg) Aztán lefényképeztem telóval Dorkát, ahogy ott büszkén, magasra emelt fejjel ült (de nehéz erről írni), aztán egy csomót játszottam vele…
Leszögezem, újabban eléggé mélyponton vagyok valami miatt és ráadásul jött a tegnapi meg a mai dolog.
Tegnap ugyanis megint kijött Dorka végbele. Megint megműtötték. Most két hét múlva megyünk varratot szedni. Ha addig bírja… mert…
Ma kakilni akart, de nem tudott, pedig ott volt a kaki a végén, csak valami olyat evett össze, amit nem bírt. Kipiszkáltuk (amit inkább nem részleteznék). Estére úgy-ahogy átestünk a nehezén, bár csak holnap dől el minden. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyek, mert szükségem van rá.
Délelőtt (miellőtt a Dorka "rosszul" nem lett) gyakoroltam a kutyákkal. Végre jutalomfalattal. Panka totál beizgult, alig bírt koncentrálni, de ahhoz képest ügyes volt. Sztem az a baj, hogy jutifalat nélkül gyakorlok. Aztán miközben Pankát jutalmaztam, Lady odakapott a kezemhez, hogy ő vegye el a jutalmat és kapott egy picit a fejére. Aztán duzzogodt egy kicsit. A nagy élvezet közben abbahagytam Panka tanítását és Ladyvel folytattam. Duzzogása miatt a Gyere ide!-vel kezdtük, aztán a feksziket gyakoroltam vele. A fekszik az most különösen jól ment.
Ma mégsem volt Betyározás, mert az oktató sajnos beteg lett.
Ahogy ígértem, megírom, mi történ tegnap. Suli után megkérdeztük van-e bolhairtó, mondták, megrendelik és ma hozzák. Utána elmentünk az oktatóhoz, rendes nevén Vili bácsihoz, hogy mikor mehetek lovagolni. Szombaton 10-re. Alig várom. Aztán hazamentem és ugye csináltam a honlapot. Aztán anyu este mesélt a kicsik csínytevéseiről: Dorka beleült az egérragasztóba, aztán egy zsákot húztak négyen négyfelé, kukorica csutkát szedtek apró darabokra. Teljesen a rosszaságon jár az eszük.
Ma elmentünk a bolhairtóért, aztán jöttünk ki a tanyára. Ránéztem a kisgidákra (most születnek), utána pedig Pankát ugrattam (de csak egy-kétszer) a játszótéren, aztán Dorkával játszottam. Most meg írok. Amúgy nincs semmi említésre méltó (csak talán annyi, hogy pont a környéken rázatnak olajért). Meg a felső épületet csináljuk. Egy lépéssel közelebb a tanyára költözéshez.