Az első vadászata nagyjából semleges reakciója után nem volt kérdés, hogy továbbra is járni fog velünk vadászni.

A következő hétvégi (01.14) vadászatra nem vittük ki, ugyanis az VIP vadászat volt és úgy gondoltuk, hogy nem kellene egy kezdő kutyának szétbarmolnia.

A második alkalommal, a 21-én még szintén… nem azt mondanám, hogy meg volt ijedve a lövésektől, de még mindig nem értette, hogy mi van. A visszahívásokra nem nagyon reagált, néha apu szólt rá erélyesen és akkor visszajövögetett. Egyébként nagyon nem volt vele baj, csak néha elrohant.

Egyik ilyen elrohanós alkalommal egy szárnyazott kakas után indult el (ahogy a többi kutya is, de Bogyi volt a legkitartóbb), szépen követte is a nyomot szagminta alapján, el is kapta a szaladó kakast, csakhogy az még élt, így hát megijedt tőle és elengedte (és. végül egy másik, tapasztaltabb kutya hozta vissza a kakast). Én már erre is baromi büszke voltam.

A következő vadászat (29-én) sajnos nem volt jobb bizonyos dolgok miatt. Bogyi többet szaladt el és mivel ebből elegem lett, ezért ráraktam Tarzan elektromos nyakörvét, amire meg besértődött és nem volt hajlandó moccanni, viszont közben meg nyilván helyzet volt, a többiek nem vártak ránk. Végül kis idő után inkább levettem róla az elektromos nyakörvet és inkább pórázra vettem a kutyát sűrűbb helyzetben.

Viszont hogy jót is írjak, az utolsó hajtás végén Tarzannal együtt futottak egy fácánért és csak azért kapta hamarabb a szájába Tarzan a kakast, mert Bogyi bizonytalankodott. Úgyhogy úgy tűnik így a harmadik vadászat végén, hogy Bogyi hajlandóságot mutat a vadászat iránt, sőt ez alkalommal már látszott rajta, hogy érdeklődik a madarak iránt és kezdi összerakni a dolgokat a fejecskéjében és már nincs megilletődve a lövésektől.

Ahogy az egy éves kori összefoglalóban leírtam, úgy beszéltük itthon, hogy kivisszük őt az idény első fácánvadászatára, megnézzük, hogy viszonyul a dolgokhoz.

Volt egy kicsi ellenérzésem a dologgal szemben, hogy a nulláról kell kezdeni mindent, és megint bénázni fogunk, és valahogy nem voltam rá készen. De valamikor el kell kezdeni és lehetőleg minél hamarabb.

Úgyhogy nem volt mese, reggel betettük Bogyit a kocsiba (szó szerint), Tarzan pedig beugrott, ahogy szokott.

Miután bevásároltunk reggeliből, elautóztunk a szokásos találkozó helyhez, a vadásztelephez (ház még nincs), ahol találkoztunk a többiekkel. Az év első vadászatához híven elég kevesen voltunk, aminek én örültem, hiszen így csak kevés ember várt ránk, ha esetleg Bogyi elmegy, vagy bármi történik.

Az eligazítás után először a város déli részére mentünk, ahol csöndes kiszállás után (hogy ne ijesszük fel a madarakat), elővettük a kutyákat, én pórázra fogtam Bogyót, apu pedig Tarzanra tette fel az elektromos nyakörvet, majd meghallgattuk az első hajtás eligazítását.

A főút közelsége miatt fordított hajtást csináltunk, vagyis mi kutyások (összesen négy (Balu, Bársony, Bora és Tarzan) és fél (Bogyi) kutyánk volt) voltunk a leállók kiegészülve két puskás leállóval, a többiek pedig a fácánokat hajtották az akácsarjban.

Felállás során figyeltem arra, hogy ne kerüljek apuék mellé, hogy ne keverjem Tarzant össze, így K. és Bora volt közöttünk. K.-val beszélgettem, miközben a többiekre vártunk, közben fél szemmel Bogyit és Tarzant lestem. Őszintén szólva izgultam, ugyanis a vadászat előtt ugye nem csináltunk lövés tesztet, így fogalmam sem volt, hogy Bogyi mit szól a hangos zajhoz. Az első hajtás során csupán messze dördült el tőlünk a fegyver, ez Bogyit nem is hatotta meg, ennek ellenére persze dicsértem. Fél szemmel azért láttam, hogy apunál Tarzan tiszta rosszul volt, hogy nem ő hajthatja fel a madarakat, de ügyesen apu lába mellett maradt, csupán egyszer-kétszer ugrott fel, pördült egyet, majd ült vissza a helyére.

És mennyi minden van már a háta mögött. De nagy harcos.

Lelkes, mindenben benne van, imádja, ha foglalkoznak vele, nagyon okos (bár ezt az oldalát nem mindig mutatja meg, de tudom, hogy tudja). Lelkesen jön velünk terepre már kb. a kezdetektől fogva. Imád labdázni, felváltva hozza Tarzannal a labdát.

Házban alvás

Mikor áprilisban megjött, nagyon gyorsan beszokott, mind a tanyába, mind a házba. Ugyanis az elején, hogy ne vesszen el, éjszakánként beengedtük a házba és az én vagy apum ágyában alhatott. Ez odáig fajult, hogy megtanulta kinyitni a befelé nyíló bejárati ajtót, ami addig volt jó, amíg nem akart kijönni, mert kifelé már nem tudta megoldani a kijutást, ezért szétharapta és szétkarmolta az ajtót. Hupsz. Ezért hát elkezdtük felhúzni a kilincset, mert azt már nem tudta lenyomni. Ekkor viszont megtanult a vadászházon keresztül bejárni a házba, így arra az ajtóra került egy-egy kampó – kívül is és belül is.

Egyébként amikor egyedül hagytuk a házban, hiába aludt mélyen és felkelve egyedül érezte magát, akkor teljesen bepánikolt és mindenáron ki akart jutni. Ezt oda tudom eredeztetni, hogy amikor megjött hozzánk áprilisban, azon a hétvégén el kellett mennünk Kaposvárra a konzultáció miatt és bezártuk őt a kemecésbe, ami elég rosszul érinthette őt. Szerencsére ma már nincs baj, sőt szerintem az nyugtatta meg őt, hogy megtanulta belülről is kinyitni az ajtót, sőt az elmúlt hónapban a hidegben volt, hogy kiszolgálta magát, és ha nem mentünk fel időben (vagyis a szokásos 6-8 között), akkor kiszolgálta magát és ő maga ment be a melegre.

Izgatottan vártam a most kezdődő vadászati idényt, mivel az előzőt azzal fejeztük be február végén, hogy az egész idény végén Tarzan végre elhozta a fácánt (rögtön kettőt is), így kíváncsi voltam, hogy hogyan fog alakulni az idei: elhozza, nem hozza, mit fog csinálni a kutya?

Eddig két vadászaton vagyunk túl, ebből egyiknél apuval ment a kutya (mivel én sulival voltam elfoglalva), a másiknál meg velem volt, de mindkét esetben az történt, hogy odarohant a nyúlhoz (ilyenkor végig pórázon vannak a kutyák és csak akkor engedjük el őket, ha menni kell az állatért), fenekét nyalogatta és ennyi, a lényeg, hogy nem hozta vissza, bár némi hajlandóságot mutatott a dolog iránt.

Ezért hát adva volt a feladat: itthon gyakorolni kell a kutyával.

Szerdán fogtam a vasárnapi vadászaton ejtett nyulat és először megmutattam Tarzannak, aki belelkesedett, miután látta, hogy a nyúllal foglalkozok. Miután letettem a tetemet a földre, újfent elkezdte a fenekét nyalogatni, mire erélyesen rászóltam, hogy nem szabad, helyette arra biztattam, hogy hozza.

Először nem találta a nyúlon a fogást (mégiscsak egy 4-5 kg-s állatról van szó), ezért a combját kezdte el csipkedni és amint megmozdult egy kicsit is a nyúl, megdicsértem a kutyát. Tovább biztattam, ő pedig először a combjánál fogva kezdte húzni a nyulat. Ezért megdicsértem, mert végül is jól csinálta. Aztán elkezdtem a nyúl mellkasa felé mutatni, miközben mondtam neki, hogy Fogjad!, amit úgy-ahogy megértett. További pár gyakorlás után már megértette, hogy ott könnyebb felvenni a nyulat.

Miután a lábam melletti elhozás nagyjából helyesen ment, leültettem Tarzant egy helyre és jóval odébb vittem a nyulat, majd visszamentem a kutyához és kértem, hogy hozza el a tetemet. Ügyesen meg is csinálta. Még párszor megcsináltattam ezt vele és egy nagy dicséret után be is fejeztük a gyakorlást.

Egyébként megint megmutatkozott a dominanciája és a felségterület védelme, mert ahogy Roki odament a nyúlhoz megszaglászni azt, Tarzan majdnem leharapta a macska fejét. Nyilván rászóltam a kutyára. Illetve Beni is odajött, de ő nem merészkedett túl közel, mert Tarzan elkezdett púposkodni, amiért szintén megszidtam.

Tegnap apu is gyakorolt vele és neki is mindent jól csinált, sőt apu kicsit fejlesztette is a gyakorlást, mert eldugta a nyulat és Tarzannak meg kellett keresnie és elhoznia.

Remélem holnap is ilyen ügyes lesz a vadászaton.

Egy hónap kihagyás után (az előző alkalommal le kellett mondani, mert akkor mentem edzőhöz) újra mentünk vadász edzésre, de ezúttal vittem Benit is. A tavalyi gyakorlattal ellentétben most nem jött velünk apu, mert úgy voltam vele, hogy amíg a kutyák futkároznak, addig Beni is velünk van, viszont onnantól, hogy elkezdjük a gyakorlást, becsukom őt a kocsiba, és majd szünetben és a végén újra velünk lehet. Nos, hát persze, hogy nem így történt.

(Egy apró kitekintés a sztori előtt: az elmúlt hónapokban tűnt fel, hogy nem írok Beniről, sem a szülinapjakor (11 éves, mint Remi), sem semmikor, csak említem őt bejegyzésekben, leginkább amikor kimegyek valamelyik lóval terepre. Ettől függetlenül természetesen szerves része a tanya életének. Mindig jön simogatást kunyerálni, körülöttünk van. Amikor a kutyákat kiviszem az erdőbe, az főként miatta van, hogy vele is legyen „foglalkozva”, tekintve, hogy vele nem járok edzeni, ne érezze magát elhanyagolva. Amíg nem került hozzánk Tarzan, addig a tereplovaglás volt a közös időnk, Tarzan óta viszont azt nehéz kivitelezni, hogy csak ketten legyünk, hiszen olyan nincs, hogy Tarzan valamiből kimarad. Természetesen törekszem arra, hogy ha nem is egyenlő a vele való foglalkozás Tarzanéval a vadász edzések miatt, de minél egyenlőbb időt töltsek vele is. Mivel Beni alapvetően mondhatni házikedvenc és (erős túlzással) házörző, ezért neki nem volt célzott kiképzése, így az alapparancsokat tudja, ami elég a tanya körül.)

4-kor találkoztunk a szokásos helyen, de nem kellett sokat várni, mindenki megérkezett perceken belül, így mehettünk tovább a már bevált gyakorló helyre. Megérkezés után én rögtön kiengedtem a kutyákat és a többiek is így tettek. Elindultunk elfelé az út mentén, mi lányok elől a gyerekekkel, a fiúk mögöttünk lemaradva beszélgettek. Egy ponton túl visszafordultunk és visszamentünk a kocsikhoz, ahol mindenki magához vette a kutyák pórázát. Közben én leengedtem a kocsi ablakait, hogy legyen Beninek levegője, míg ránk vár, majd beengedtem őt az autó hátuljába.

Mikor még nem volt meg a kutya, de már tudtunk róla, az egyik vadászat alkalmával odaálltam az egyik vadásztársunk elé és megkérdeztem, hogy vállalja-e Tarzan kitanítását, lévén Tarzan goldi, Peti pedig inkább vizslákkal foglalkozik. Ő erre azt felelte, hogy persze, de én fogom a kutyát megtanítani a dolgokra. Én meg beparáztam.

Április közepén találkoztunk először és amit a fél éves státusz bejegyzésben is leírtam, így azt bemásolom ide:

„Múlt héten szombaton F. Peti rám írt, hogy mi lenne, ha vasárnap összejövünk a kinti réten kicsit szocializálni és játszani. Felraktam rá a nyakörvet és vittem magammal juti falatot és játékot. Kicsit várni kellett, míg Peti is megérkezett, ő is elhozta a kutyáját, Lajtát. Tarzan rögtön le is támadta, ismerkedett vele, onnantól kezdve a szavam kb. fél órán át semmit sem ért, így annyiban is hagytuk a “tanulás” témát. E helyett inkább beszélgettünk és sétáltunk egyet, míg a kutyák körülöttünk rohangáltak. Tarzan hamar lefáradt és a vizsla sem volt már újdonság, innentől a törpe is kicsit kezelhetőbb volt: visszajött, ha hívtam és az árnyékban pihent. Végül Peti elővette a bűvös zsákot és mutatott néhány szagmintát Tarzannak: a nyúlláb nem érdekelte, ellenben az őzlábra rögtön ráharapott.”

Tarzan fél éves

Az első alkalom tendenciája még nagyon sokáig folytatódott: hiába gyakoroltam itthon és ment minden parancs és az apportozás kitűnően, a kerítésen kívülre lépve, mint akinek lehúzták a redőnyt, elfelejtett mindent és nem érdekelte semmi. Pórázon még úgy-ahogy csinálta, amit kellett, de onnantól, hogy elengedtem, mert az apportra került a sor, nem történt semmi, se kép, se hang, ment a feje után.