És mennyi minden van már a háta mögött. De nagy harcos.
Lelkes, mindenben benne van, imádja, ha foglalkoznak vele, nagyon okos (bár ezt az oldalát nem mindig mutatja meg, de tudom, hogy tudja). Lelkesen jön velünk terepre már kb. a kezdetektől fogva. Imád labdázni, felváltva hozza Tarzannal a labdát.
Házban alvás
Mikor áprilisban megjött, nagyon gyorsan beszokott, mind a tanyába, mind a házba. Ugyanis az elején, hogy ne vesszen el, éjszakánként beengedtük a házba és az én vagy apum ágyában alhatott. Ez odáig fajult, hogy megtanulta kinyitni a befelé nyíló bejárati ajtót, ami addig volt jó, amíg nem akart kijönni, mert kifelé már nem tudta megoldani a kijutást, ezért szétharapta és szétkarmolta az ajtót. Hupsz. Ezért hát elkezdtük felhúzni a kilincset, mert azt már nem tudta lenyomni. Ekkor viszont megtanult a vadászházon keresztül bejárni a házba, így arra az ajtóra került egy-egy kampó – kívül is és belül is.
Egyébként amikor egyedül hagytuk a házban, hiába aludt mélyen és felkelve egyedül érezte magát, akkor teljesen bepánikolt és mindenáron ki akart jutni. Ezt oda tudom eredeztetni, hogy amikor megjött hozzánk áprilisban, azon a hétvégén el kellett mennünk Kaposvárra a konzultáció miatt és bezártuk őt a kemecésbe, ami elég rosszul érinthette őt. Szerencsére ma már nincs baj, sőt szerintem az nyugtatta meg őt, hogy megtanulta belülről is kinyitni az ajtót, sőt az elmúlt hónapban a hidegben volt, hogy kiszolgálta magát, és ha nem mentünk fel időben (vagyis a szokásos 6-8 között), akkor kiszolgálta magát és ő maga ment be a melegre.
Kiutazásomig (június közepéig) bent volt a házban, inkább már megszokásként, de simán kimehetett volna. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy egy bekakilást eltekintve nem volt azóta sem baleset a házban – csak ezért lehet bent. Amíg kellőképpen kicsi volt, addig tök jó volt vele aludni, de ahogy elkezdett nőni, úgy kezdett el engem letolni az ágyról: lábaival ellennyomott a falnak és a hátával az ágy szélére tolt.
Aztán ugye történt a baleset a kiutazásom után, akkor a napi kétszeri kötözgetés indokolta, hogy éjszakára bent legyen a házban, ez eltartott egészen nagyjából októberig, aztán meg elkezdett hideg lenni.
Mielőtt még kimentem Amerikába, akkor még kapott egy matracot a szobámba, hogy azon feküdjön, aztán kimenetelem után ez a matrac átkerült apához – és azóta ott is van.
Egyébként az a rutin, hogy este, mikor én felmegyek a házba (este 10 és éjfél között), akkor feljön velem (hidegebb időben, vagyis 0 fok körül) már apuval megy fel a házba. Lefekszik a matracára, és reggelig el sem mozdul onnan. Reggel 5-6 között aztán apu kimegy etetni, amikor is ő is kimegy vele, majd etetés után, ha igényli akkor visszajön és amikor elkezdődik a munka (7 körül), akkor jön ki a szobából véglegesen az adott napra.
Első tüzelés
Még egy húzós időszakunk volt, amikor november végén elkezdett tüzelni és legalább három héten át nem is volt vége. Az első két hétben nem volt semmi baj, aztán a harmadik héttől Tarzan elkezdett iránta érdeklődni, így hát ki kellett találni, hogyan logisztikázzuk a két kutyát. Így végül az vált be, hogy nappalra bezártuk Tarzant a kennelbe, és a nap folyamán kapott pár fél óra felügyelt szabadságot. Aztán este amikor Bogyi bement a házba, akkor Tarzant is kiengedtük a kennelből éjszakára. Nagyon hosszú volt ez a három hét, így hát rögtön el is határoztuk, hogy még a tél folyamán (vagyis remélhetőleg januárban) elvisszük őt orvoshoz ivartalanítani. A másik kellemetlenség, amit okozott, hogy amikor elkezdett tüzelni, akkor lefojtott két gyöngyöst, amit 1. Tarzan sosem csinált, 2. előtte ő sem bántotta a csirkéket. Természetesen nem maradt következmény nélkül az eset.
Vadászat?
Terepeken, vagy amikor kint vagyok a lovakkal és legeltetem őket, akkor imád velünk jönni, az orra folyton a földön van. Bár őt azzal választottuk ki az alomból, hogy belőle nem szeretnénk vadászkutyát nevelni, de a jó szaglása miatt és a tanya melletti erdőből áthallatszódó fácán gallyazás iránti érdeklődése miatt úgy döntöttünk, hogy majd januárban a fácánvadászatokra kivisszük és megnézzük, hogyan reagál, szeretne-e velünk vadászni annak ellenére, hogy nem tanítottuk őt célirányosan. Természetesen ha érdeklődést mutat, akkor majd tavasszal eljárunk Petihez a vadász edzésekre.
Tudás
Bogyót nem tanítottam célirányosan, csak Tarzan gyakorlása közben őt is bevontam. Ennek ellenére nagyon okos, gyorsan tanul. Az Ül! szépen megy már és kb. két megmutatásra a Marad!-ot is megértette. A Fekszik! nem nagyon akar összejönni még, lefekszik a mellkasára, de nem teljesen és amikor lenyomom a marjánál fogva, akkor meg eldől, hogy a hasát simogassam. A Hop!-ot érti, főleg a bálákra szeret felugrálni és tudja a Hozzad!-ot is. Ezek mellett érti a Befelé! és a Helyedre! és a Lefelé! parancsszavakat is. Néha kis bolondka, mert mondok neki valami parancsot és csak néz rám bambán, mint aki nem érti, miről beszélek, de közben én tisztában vagyok azzal, hogy tökéletesen tudja, csak sumákol. Főleg akkor szokta ezt csinálni, amikor nincs kedve hozzá, pl. kimenni a házból. Ilyenkor persze nem hagyom magam és csak utána megyek a dolognak, ha kell pl. az előbb említett esetben, akkor kilökdösöm az ajtón.
Egyebek
A balesete óta nem szereti az autót. Kérésre nem mer felugrani a kocsi hátuljába, de rajtakaptam már máskor, hogy magától viszont felugrik. Amikor magammal hívom, hogy elvigyem őt a Ravval Tarzannal együtt egy körre (amikor egy kiszállás nélküli rövid utam van a városban, akkor néha magammal szoktam vinni Tarzant), akkor sem mer beugrani. A baleset előtt ilyen nem volt, akkor lelkesen jött, de remélem majd idővel ez megváltozik. Egyébként még behány a kocsiba még egy rövid út folyamán is, de türelmes vagyok, tudom, hogy meg fogja szokni a gyomra.
Fél a lovaktól, de szereti őket kergetni (Tarzannal együtt). Amikor még kicsi volt, akkor Lujzi a mellső lábával egyszer lecsapta, illetve a minap felrúgta, mikor vezettem a lovat ki (csak egy dübbenést és egy vinnyantást hallottam). Addig móka csak a dolog, amikor a lovat kergetheti, de amint a ló elé kerül, menekül, pláne mert Lujzi sokszor ki szokta őt pécézni.
Kedveli a macskákat, szereti őket nyaggatni, de rászólunk. A macskák is kedvelik őt, főleg a legfiatalabb, egy teknőc fekete-sárga kislány, aki a tavaszzsal született és akit elneveztünk Babócának. Együtt szoktak aludni kint a fotelben is és bent a házban is. Sokszor találom a macskát a kutyán, együtt alszanak.
A hangos zajok szerencsére nem érdeklik őt, nem ijedezik tőlük, bár egyenlőre nem végeztünk még lufi-tesztet a vadászathoz.
Sokat rosszalkodik: párszor meggyepálta anyu virágait, szétszedte a tanyásunk cipőjét, sőt egyszer apu műanyag papucsát is szétkapta. Segít a tanyásunknak a munkájában, legyen az favágás, kertészkedés vagy bármi más.
A két kutya egyébként hosszú percekig tartó csatározást művelnek le. Adok-kapok szintű játék megy közöttük, Tarzan is ugyanúgy a földre kerül, mint Bogyó. Sőt, Bogyó rászokott arra, hogy szájával megfogja Tarzan grabancát és úgy futnak, kb. ahogy Tarzan is csinálta Beninek. Kedvencem, amikor találnak egy botot és a két végét fogva egyszerre futnak, vagy amikor a darabokra szétszedett focilabdát vagy a cipőt és a cipőfűzőt húzva rángatják egymást a két oldalról. Annyira szívmelengető ilyenkor őket nézni. Őszintén szólva örülök, hogy két fiatal kutyánk van, mert egyformán húzzák egymást és nincsenek egymás terhére.
Bogyó nagyszerű kiskutya, tökéletesen illik hozzánk és úgy gondolom, hogy ő is jól érzi magát nálunk.