Reggel bementünk megetetni és elrendezni Kristályt. Utána hazamentünk reggelizni, de mehettünk is vissza készülődni. A felvonulás fél kettőkor kezdődött, de egyre már kész kellett lenni. Késve értünk be a lovardába. Gyorsan összekaptam Kristet, felraktuk a nyeregalátétet, meg a nyerget. Befontam a farkát. Zsófi sokat segített. Végül én is átöltöztem. És mikor felültem, épp indult ki a menet a lovardából. Eléggé hátra kerültem, de ennek még nem volt jelentősége, hiszen a sorrendet még ki kellett alakítani. A Bendzsónál vártunk mi, lovasok. Nagyon meleg volt, így vizeket osztogattak szét. Aztán megkérdeztem egy szervezőt, hogy hova menjek, mert tényleg nem tudtam. Két lehetőség volt: vagy a csikósokkal maradok, csak ők fel le vágtáznak, meg bolondoznak a betonon, vagy a versenyesekkel, a rendőrlovasok előtt. Végül a másodikat választottam, így az utolsó pillanatban kerültem a végső helyemre: a versenyesek után V. Fanni és egy másik lovas mellé. Az egyik versenyes lány mondta, hogy tartsak távolságot a lova után, mert rúghat. Sokszor sok időre kellett megállni. Krist hellyel-közzel bírta, de a versenyes lányok lovai eléggé toporogtak. A lányok nem győzték lefoglalni őket körözéssel, félfelvételekkel. Végül nagy nehezen bekerültünk a színpad elé, de itt nem volt elrohanás a tavalyival szemben. Szépen mentünk lépésben (a Mediterrán előtt), be a lovardába. Bent lenyergeltem, bevittem a bokszba és adtam neki egy kis időt pihenni.
A felvonulás jó volt, bár nagyon meleg volt az idő és sokat kellett ácsorogni. Sok ismerőssel találkoztam, akik megdicsérték a lovat és a ruhámat. Negatívum, hogy nem mondták meg konkrétan, hogy hol a helyem (tavaly volt egy fix pozícióm), így a nevem sem hangzott el.
Nos, megjöttem a westerntáborból, de az élménybeszámoló előtt a tábor előtti lovaglásokról szeretnék írni. Múlthét csütörtökön, miután voltam Szilvinél, délután elmentünk az unokatesómért, Zsófiért (tavaly már írtam róla). Egészen vasárnapig, a táborban való megérkezésemig nálunk volt, ugyanis Solt nem messze van Soltszentimrétől, és egyszerre mentünk – én táborba, ő haza. De ne siessünk ennyire előre.
Csütörtökön éppen kezdett sötétedni, amikor hazaértünk, így csak simán szőrén felült egy kis futószárazásra. Pénteken futószárazás volt, mindenféle gyakorlattal, majd a végén ellovagolt egyedül a szomszédban levő sertéstelep bejáratáig és vissza. Szombaton is futószárazás volt, ment egyedül is körön, majd a végén megtette az alap utat (körtésnél jobbra, és a következő kanyarnál is, és jött haza). Később kivittük futószárazni Kristet, Zsófi is futtatta. Letettünk három rudat, járóiskola céljából. Olyan szépen ment felette a ló. Vasárnap reggel jöttek ismerőseink, két lóval az előre megbeszéltek szerint. Tibi leült anyuval beszélgetni, én pedig felültem a lovára, Matyira. Zsófi pedig Kristályon volt. Timi volt a vezetőnk, lovával Tündével. Jó hosszú túra volt, vágtáztam párat, majd először átmentem lovagolva a főúton. Később, kb. a félúton cseréltünk Zsófival: ő ült Matyira, én pedig Kristre. Az ő tanyájukhoz mentünk, majd fordultunk vissza, hazafelé pedig más úton mentünk. Összesen 10,3 km volt a megtett táv. Végül gyorsan lenyergeltünk, Timiék elmentek haza, mi még gyorsan összepakoltuk a maradék holminkat és indultunk a magunk helyére.
1.-én, hétfőn megint eljött hozzánk Zsófi. Kora délután érkezett, mindent csináltunk (értsd: kipakoltunk, ágyat rendeztünk stb.) Délután felnyergeltük Kristályt, ő lovagolt, először futón „belerázódott” Kristály ügetésébe, majd kimentünk terepre. Én bicajjal, ő lóval. A vasútig mentünk el. Majd visszafelé a kanyarban cseréltünk: egy szál farmerban, papucsban kimenetem lovon a betonra, ő meg bicajozott. Aztán lenyergeltünk.
Másnap délelőtt elmentünk Robihoz lovagolni. Robi nem volt kint, más (Dávid) tartotta a lovaglást. Én Táltost kaptam, Zsófi pedig Chantallt, és még Zoli (bácsi) is jött előttem, meg Pónin egy kiscsaj lovagolt utolsóként. Laura mondta, hogy vigyázzak Táltossal, mert amióta átköltöztek (igen, átköltöztek a Csárda mögé), a ló hülye, ledobta a Laurát meg a Dórit. Nekem mindegy, majd vigyázok. Persze nem volt semmi baj.
No, ugye kedden délután megjött Zsófi, aznap nem is lovagolt Kristályon, hanem szerdán délután elkísértük a lovasokat, de arról már írtam, így azt bemásolom ide:
A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszálltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszálltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt.
Kedden kora délután megjött Zsófi, vele vártuk a lovasokat. Unalmunkban és talán izgalmunkban elvittük a kutyákat sétálni, Lady nem jött velünk. Kimentünk a btelep sarkáig, ott vártunk fél órát, aztán visszaindultunk. Már majdnem beértünk a tanyára, amikor apa telefonon szólt, hogy a sóstónál vannak a lovasok. Az addig oké, csakhogy még nem raktuk át a Remiéket az ideiglenes helyükre. Kicsit rákapcsoltunk a gyaloglásban, hogy minél gyorsabban beérjünk és szóljunk Z.-nek hogy át kell rakni a lovakat. A kecskéket áthajtottuk a legkülső karámba, Kristályt átvittem a közápsőbe (számára az volt a legbiztonságosabb, bár drótkerítés vette körül. Aztán megpróbáltam Remit is átvinni Krist helyére, de miután elveszítette az anyjával való szemkontaktust, megőrült: majdnem elütött, mindig visszafordult. Mondom, akkor kerítést bontunk. Gyorsan szétbontottuk két oszlop között a karámot. Remi csak úgy száguldott az új helyére. Még annyi időnk volt, hogy a bevezető úton félútig a lovasok elé menjünk Zsófival és útbaigazítsuk őket. Bent a karámban kikötötték a lovakat, lassan lenyergeltek, közben megmutattam a felszerelésük helyét és megnyugtattam őket, hogy bár a villanypásztor be van húzva, nem lesz bekapcsolva. A nyergelés után megmutattuk a szobájukat, bemutatkoztak anyáéknak, majd megetettük a lovakat és utána vacsora. Közben beszélgettünk. Vacsora után még elmentünk a sóstóra egy éjszakai fürdésre, ami tök jó volt (bár én nem mentem be a vízbe). Alvás előtt ránéztünk a lovakra, majd mentünk aludni.
Szerda reggel nagyon korán keltem (4 után óránként), ugyanis megijedtem, hogy elmentek a lovasok. Közben ők is aludtak. Kimentünk Zsófival a lovakhoz, vittem fényképezőgépet, csináltam egy csomó képet. Öt ló volt: volt egy Kese nevű kisbéri (Zsófi kedvence); egy pej hókával, szintén kisbéri (én kedvencem); egy sárga shagya-arab; egy sötétpej és egy pej ló, melyeknek nem tudom a fajtáit. Lassan előszállingóztak a lovasok, majd megbeszéltünk egy délelőtti strandot a Sóstón, melyre Ladyt is elvittem (bővebben: későbbi poszt). A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. Mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszálltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt.