Amikor még kicsi volt a Remi és kérdezték, hogy mikor fogok vele felvonulni, annyit mondtam: majd 6-7 éves korában. Hát nem így történt, ugyanis idén vele vonultam fel. Viszont csak két feltétellel vállaltam ezt be: átmegy a vizsgán, vagyis a Szent Iván-esti felvonuláskor nem lesz vele baj és hogy Kristály mellette lesz. A lovasnak pedig ki mást választottam volna, mint Zsófit. Össze vannak már szokva, sokat voltak együtt, más nem is kellett.
Annyit tudni kell, hogy idén kivételes alkalommal, a lovardában tartották meg a szüreti napokat, ugyanis eddig a városháza mellett volt, és pont felújítás alatt áll. Éppen ezért a felvonulás útja is megváltozott. Épp csak annyira, hogy a megszokottal ellentétben visszafelé mentünk. Vagyis a városházától a lovardába.
Lovast kerestem Kristályra a pénteki felvonuláshoz. Miután Zsófi nem vállalta, mivel akkor pont Londonban lesz (mázlista), így eszembe jutott Kata, hogy talán ő. Ő elvállalta. Miután a múltkor esett egyet Kristről, elég sokat gondolkoztam, hogy miért történhetett, arra jöttem rá, hogy azért lehetett, mert azt mondtam neki, hogy nyugodtan engedjen hosszabb szárat neki, plusz még „rosszabb” napja is volt. Vannak ilyenek. Igazából a „rosszabb” napot arra értem, hogy többet botlik és egy kicsit nehezebb visszafogni. Most rábíztam teljesen Kristet. Mondtam neki, lovagolja úgy, mintha a saját lova lenne. Először kimentünk a lucernára az erdő mellé, de mivel ott elég kényelmetlen lovagolni, ezért kimentünk a kinti legelőre. Én felmásztam egy bálára és néztem, hogy lovagol a páros. Nagyon szépen mentek, mintha ezer éve együtt lennének. Az ügetésből állj-t olyan szép beállítással csinálták, hogy gyönyör volt nézni. Szép, tempósan, ütemesen. Ezen nincs mit ragozni. Kb. 45 perc lovaglás után visszamentünk. Lenyergeltünk, megfürdettem Kristet, bevittük a cuccokat. Aztán anyu kérdezte, hogy miért nem lovagoltam. Az ő biztatására egykor újból felnyergeltünk, ezúttal Remit is. Kimentünk a Sóstóra. Néha megugrott, teli lévén. Hát igen, két hete nem voltam rajta. A betonfoltozásokat kikerülte. Aztán a b.telep végén egy srác szedte a faepret. Rázta a fát, a fa alatt pedig fólia volt. Mondtam neki, hogy ne rázza a fát, mert láttam, Remit nagyon kíváncsivá tette. Erre elkezdi a fóliát húzogatni. Remi meg is ugrott. Egyébként jókat vágtáztunk, nem kellett nagyon noszogatni. Visszaérés után gyors lenyergelés és átöltözés, hiszen érettségi osztó volt háromkor.
Hogy kieresszem a gőzt érettségi után, mi is lenne a legjobb dolog, mint a lovaglás? Fel is nyergeltem Kristet és kimentünk. A kövesúton mentünk végig, majd a kanyarban levő elágazásnál lefordultunk. Végigügettük a szakaszt, meg megnéztem milyen a dohány. Aztán úgy gondoltam, hogy megkerülöm az olajosok útját. Ám a Szabiéknál épp buli volt és a Pistiék kocsija is ott volt. Lassan tovább mentem, de visszafordultam és hogy, hogy nem Timi apukája jött velem szemben lovas kocsival. Befogták Záport és Tündért. Kérdeztem, hogy merre mennek, ők meg mondták, hogy a Szabiékhoz. Én meg velük tartottam. Bent megkínáltak pálinkával és mivel más nem volt, jobb híján azt ittam. Kicsit beszélgettünk még, aztán visszaindultunk. Én elkísértem Timi apukáját haza. Ők éppen Timi barátjának a ballagását ünnepelték és az egész rokonság ott volt. Megkérdezték, hogy lovagolhatnak-e Kristályon. Természetesen igent mondtam. Az elején még csak vezetgettem a lovat, aztán átváltottam futószárra, hiszen néhányan szerettek volna ügetni is. Közben beszélgettünk, meséltem nehány dolgot a többieknek. Erős szürkületben indultunk haza a Latyak tanya felé, viszont B. bácsi kerítése mellett elmenve a betonon mentünk haza.
Péntek Szóltam Zsófinak, hogy jöhet hosszú hétvégre. Nos, én megkaptam a pénteket szünetnek, ők nem, de így is korán futott be a busz, amivel uncsitesóm jött. Mivel már régóta szajkóztam anyuéknak, hogy ha jön a Zsófi, be akarok menni Remivel a lovardába. Anyu nem igazán volt oda az ötletért, így hagytam. Viszont kikötötte, hogy akkor legalább ne szombaton menjünk, amikor nagy a forgalom, ráadásul 15-e miatt duplán. Akkor menjünk pénteken. Zsófi lecuccolt, pihentünk egy kicsit, majd fél négykor nekiálltunk nyergelni. Zsófi egyedül felszerszámozta Kristet (csupán a kantárnál volt egy kérdés, hogy elég szoros-e), én meg apuval Remit nyergeltük fel. Nem futóztam le, mert gondoltam, hogy a legeltetés miatt úgyis kifutják magukat.
Egyik ismerősünk lánya is lovagol, és megkérdezte, hogy nem jöhet-e ki lovagolni. Természetesen igent mondtunk. Mára beszéltük meg, hogy kijön.
Már itt volt anyujával, mikor én hazaértem Remivel, ugyanis a Pistivel mentünk egyet. Gyorsan lenyergeltem a kicsit és bementem az udvarba.
Utána visszamentünk, majd felnyergeltem Kristet, majd Kata felült rá. A lucernán kicsit szoktak, mondtam a Katának, hogy hagyjon egy kicsit hosszabb szárat a lónak, hisz rövidebb szárral hamarabb botlik. Miután felmértem, hogy mennyire tud (egyébként nagyon szépen és precízen lovagol), majd újra felnyergeltem Remit is és kimentünk terepre.
Mivel arra voltam kiváncsi, hogy Pisti merre ment tovább, ezért visszafelé mentünk, az Y-ig, majd továbbmentünk N. A.-ék felé, mert arra vezettek a nyomok. Az egyik helyen egy kicsit nagyobb tempóban mentünk és egy helyen le volt szórva valami fehér és Remi annyira megijedt attól a fehér folttól, hogy bestoppolt, majd hirtelen kikerülte. Én meg nem győztem rajta maradni. Jobbra kanyarodtunk, ment a vágta. A betonon átkelve folytattuk az utat, de az út végén, az elágazásbál balra mentek a nyomok, mi viszont jobbra fordultunk és a Latyak tanya felé vettük az irányt. Mondtam a Katának, hogy a domb tetejéig ügetés, onnantól lépés. Én vissza is húztam Remit, ők viszont tovább mentek. Mondtam nekik, hogy lépés, a következő pillanatban Kata leesett Kristről, ő pedig elrohant. Gyorsan leugrottam Remiről, mert úgy könnyebben tudom tartani és vártunk azon az elven, hogy a lovak társas lények, Krist pedig visszajön. Nyihogtak egymásnak, mint az őrültek, de Krist nem jött vissza. Mi közben végiggyalogoltuk a bekötőt, de Krist már nem volt sehol. De jó. Felültettem Katát a Remire és a területet átvágva sétáltunk haza. Közben felhívtam anyut, hogy elindult a ló haza, de senkinek semmi baja.
Mire be értünk, addigra Krist lenyergelve kint legelt a lucernán. Gyorsan megfogtam, hiszen ha valaki leesik a lóról, annak vissza kell ülnie. Újra felnyergeltem Kristet és tartottam Katának egy rövidebb órát. Ezúttal mondtam neki, hogy ő határozza meg a szár hosszúságát. Kb. fél óra után mentünk vissza és nyergeltünk le.
Karácsonyra egy western nyerget kértem. Mert… mióta részt vettem az izsáki táboron, azóta szerelmese vagyok ennek a stílusnak. Idén pedig sikerült anyuékat meggyőzni két okból is: sűrűbben fogok Remizni, illetve a nyereg díszlet lenne az osztálytáncban. Illetve még az is közrejátszott, hogy fogadtunk a Gergővel, hogy ha apu felül a lóra, lefényképezzük és megmutatjuk, akkor leárazza a nyerget. Karácsony előtt, 22-én el is hoztuk, hogy ki tudjam próbálni. 16″-os, barna, natowa virág mintás nyereg. Felraktam Kristre a nyerget kipróbálás céljából. A kengyel a legkisebbre beállítva is hosszú volt. A nyereg is nagynak tűnt. Vacilláltunk, hogy kicseréljük-e, mikor cseréljük ki stb. Közben jött Zsófi is, arra kértünk kölcsön egy kisebbnek tűnő, szintén 16″-os fekete nyerget. Kényelmesebb volt. Amikor aztán Zsófi hazament, visszavittük a fekete nyerget. A szalagavató is lement (az enyém mellé elkértem a Pistiét is), és úgy döntöttem, hogy cserélünk. Így hát elmentünk a Gergőhöz, mondta, rendel egy 15″-ös nyerget. Azt hiszem, három hete beszéltünk róla. Aztán tegnap szólt, hogy megérkezett a nyereg, mehetünk. Elmentünk megnézni, milyen, jó-e. Jó volt. Ma pedig apu elvitte a nagyot és meghozta a kicsit. A kengyelt itt is a legkisebbre állítottam, de kényelmesebb, mint a másik volt. Amint kevesebb hó lesz, és enyhül az idő, kipróbáljuk.