Huhh, már több, mint egy hete nem blogoltam, de ennek is megvan a maga oka: egyszerűen nincs időm, még a saját állataimra sem. (zárójelben: az osztkir. nagyon klassz volt, nyáron kötelező visszamenni a Balcsira)

Péntek, szombat, vasárnap (május 27-29)

Nem lovagoltam a hétvégén az osztálykirándulás miatt.

Hétfő

Dallamon lovagoltam, készültünk a versenyre. Az óra elején bemelegítés, majd szétszéledtünk és előbb lépés-ügetésben megcsináltuk a feladatot, majd akik vágtázhattak, azok úgy is megcsinálták. Óra után megkérdeztem Robit, hogy ugrathatok-e alkalomadtán. Mondta, hogy még a héten, így szerda 6 órát beszéltünk meg (az ugratósok órája).

Kedden nem voltam.

Szerda

6-ra mentem, a Táltosra ültettek. Elején bemelegítettünk, majd csinálhattuk a pályát. Megkérdeztem Robit, hogy vágtázhatok-e. Mondta, hogy igen. Beugrattam, erre meg leordítja a fejem, hogy ne vágtázzá’ má’!. Ilyet. Ráadás Táltos kezes ló, csak vágtából visszafogni nehéz. Aztán a Zolit (Chantall), engem, meg a Györgyit (Sári) odahívott magaköré, nekem megmutatta, mit kell tennem és megbeszéltük, mit kell csinálni. Robi kirakott egy x-et, azt ugrottuk 3×. Elsőnek zöttyentem, másodjára nagyobbat, a harmadik pedig hellyel-közzel jó volt. Mondta Robi: itt abba is hagyjuk, léphetek. A többiek addig oxert ugrattak.

Olvasási idő: < 1 perc

Mennyire vártam már ezt a kibaszott mai napot, hogy végre haladok Ladyvel, erre mi van? Persze hogy tanulnom kell itthon. Elegem van. Anyu tegnap berágott, hogy nem érdekel a nyelvvizsga, mindig csak a ló és a kutya körül jár az eszem. És igaza is van, miatta nem fogok változtatni semmin. Szerinte úgy kellene gondolkoznom, hogy ló, nyelvvizsga, kutya, nyelvvizsga, ló, nyelvvizsga… Na persze. Várhatja. Vagy igazodik hozzám, vagy nem foglalkozik velem. Egyáltalán nem érdekel a suli (najó, amennyire kell, annyira igen pl. házi + tanulás), azon kívül se több se kevesebb.

És mi lesz Ladyvel. Nos, azt nem tudom, de a héten még le szeretném tudni. Szerintem holnap vagy csütörtökön. Aztán pénteken lovaglás, szombaton szintén, de talán még szombat délután is esedékes lehet. De valamikor még Kristre is fel kellene ülnöm, hiszen azért vettük a nyerget.

Mindegy. Ma megkérdeztem anyutól, hogy kaphatnék-e egy görkorit (most hirtelen nagyon népszerű lett), azt elmegyek kutyát sétáltatni. Először Pankával, majd ha Lady is ok lesz, akkor pedig vele is. Már megint ők, de nem érdekel.

Olvasási idő: < 1 perc

Otthoni tervek. Ugye most folyamatban van a tanya-fejlesztés és valószínűleg még idén kiköltözünk. De jó is lenne. Így akár még este 10-kor is kimehetek kutyázni.

A másik terv pedig a lovaglás volt, ami már megoldódott. Ugyanis fel akartuk a fedeles szezon után hívni a Szilvit, de ő megelőzött minket, ennek köszönhetően holnap hozzá megyek lovagolni.

Aztán eldöntöttem, hogy Lady-t el fogom vinni kiállításokra. És ugye van ez a nemtudom mije. Szorongása? Vagy félelme. Mindegy. Arra azt a terápiát gondoltam ki, hogy elmegyek vele meg az elején Pankkal is a városba, fokozatosan egyre forgalmasabb helyekre. Aztán egy-két kiállításra elmegyünk nézőként. Ő szokja a hangulatot, én meg tapasztalok. Már néhány helyet ki is jelöltünk. Többek között a Szegedit és a Kiskunfélegyházait. De ez majd nyáron lesz sztem. 

Olvasási idő: < 1 perc

Ahogy ígértem, megírom, mi történ tegnap. Suli után megkérdeztük van-e bolhairtó, mondták, megrendelik és ma hozzák. Utána elmentünk az oktatóhoz, rendes nevén Vili bácsihoz, hogy mikor mehetek lovagolni. Szombaton 10-re. Alig várom. Aztán hazamentem és ugye csináltam a honlapot. Aztán anyu este mesélt a kicsik csínytevéseiről: Dorka beleült az egérragasztóba, aztán egy zsákot húztak négyen négyfelé, kukorica csutkát szedtek apró darabokra. Teljesen a rosszaságon jár az eszük.
Ma elmentünk a bolhairtóért, aztán jöttünk ki a tanyára. Ránéztem a kisgidákra (most születnek), utána pedig Pankát ugrattam (de csak egy-kétszer) a játszótéren, aztán Dorkával játszottam. Most meg írok. Amúgy nincs semmi említésre méltó (csak talán annyi, hogy pont a környéken rázatnak olajért). Meg a felső épületet csináljuk. Egy lépéssel közelebb a tanyára költözéshez.

Olvasási idő: 2 perc

Érzem, megint kisregényt fogok írni, de nem bánom, hiszen ki kell magamból írni. De csak mindent szépen sorjában.
Amikor apu jött értem, azzal fogadott, hogy megyünk a dokihoz, mert Dorkának kijött a végbele. Mondom, miért pont neki? Oké, bevittük megvizsgálta a doki, Dorka az asztalon pörgött (volna, ha engedem), aztán megkapta az altatóját, és már álomba is zuhant. Olyan rossz volt úgy kiterülve látni. Aztán egy másik szobába vitték, ott bevarrták neki. Közben apum beszélgetett egy másik dokival a tesókról, és felhívta az egyik barátját (akinek szilveszterkor elveszett a vizslája) hogy kell-e neki a kisfiú. Mindenről kikérdezett: törzskönyv, kor, anya, apa, kinézet stb. Az utóbbit leginkább Dorkáról mondta meg, aki ott szépen standardosan beállt az altatás előtt. Aztán mondta, hogy majd visszahív. Szóval, akkor egy feltételes gazdi már van. 😀 (ami nekem azért is öröm, mert a kant direkt vadásznak "szántam". Remélem így lesz)
Bevarrták neki, aztán visszahozták az asztalra, ő még nagyban aludt. Aztán kb. 10 perc múlva kezdett ébredezni, nyelve kivolt, kicsit kábán, de már kezdett érdeklődni a dolgok után. Aztán be az autóba. Először hátra akartam tenni, hogy ott aludjon, de mindig mire becsuktam az ajtót, felkelt és jött volna ki a ládából. Hát akkor jöszz előre. Az ölemben sikeresen elaludt (közben tisztára lezsibbadt a lábam), aztán betettem a szobájukba, ahol elkezdett visítani, jó megszántam. Bementünk a konyhába, ott is aludt, de etetésre felébredt, mondom nem kap, de mégis kapott. Tisztára fel volt pörögve meg minden. Ráraktam a hámot, had szokja, kicsit ültettem is. (zárójelben: megint kellene jutit venni) A doki kérésére szerdára megyünk vissza varratot szedni.

Anyu bejelentette, hogy a bútorozáson ügyködik (ügyködünk), és nyáron kiköltözünk a tanyára. Ezt vártuk már évek óta, és most végre talán meglesz és csak azért most, mert végre odáig fejlődött a tudomány, hogy tudtak oda netet teremteni. Bár nem az istenhátamögött vagyunk, csak a város felé nézve az erdő takar és így nem tud a hullámizébizé áttörni hozzánk. De mostmár megvan… És így kint tudok lenni és nem kell mindennap haza- meg visszarohangálni, és este 10-kor is megtudom vakargatni Panka fejét. Mennyire más lenne… többet lennék velük.

A holnapi napról annyit, mivel hogy a dokis incidens és más egyéb dolgok miatt nem tudtunk menni, ezért holnap megyünk és kb. 8-9-kor indulunk. Utána szeretnék Velük lenni, ezért kimegyek a tanyára, de próbálok minél előbb jönni, élménybeszámolóval.

Olvasási idő: < 1 perc

Miért is? Mert a tanyára bekötötték a netet. Igaz, hogy korlátozott, és igaz, hogy csak havi 2 GB, de van net. Ami a vod. szerint másfél óra netezésre elég naponta. Úgyhogy csak annyit, vagy kevesebbet leszek ott, és akkor msn-en sem lehetek. Szóval nem is leszek. Majd itthon. Nembaj, addig tudok a háttérben dolgozni, csinosítgatni. És akkor azzal a résszel is fogok haladni valamennyire. Lehet, majd azt csinálom hétvégégén, ha kicipelem a párkilós könyvekkel teli táskámat, hogy megírom a cikk(ek)et, aztán csak akkor kapcsolódok netre. Addig sem vonja el semmi a figyelmemet. Szóval most úgy eléggé boldog vagyok.
Am mai sztori:
Kérdezem Zolitól, hogy hol vannak a kicsik. A következő pillanatban pedig a két bála közül rohannak nagyban felém.
Meg a másik, hogy Pank szoptatta kicsiket, és Dorka ahelyett, hogy cumizott volna, hozzámbújt. Kezd kialakulni a kapcsolat közöttünk. És már úgy-ahogy hallgat a Gyere! kérésre. De ez csak 25%. Bár még egy hónap bőven ráférne őkelmére. És annyira szép (számomra), olyan finom tapintású bundája van, hogy az valami. Bár néha összekeverem a kisfiúval, de csak amíg meg nem látom Dorkát. Am a fiúnak van a legdurvább kölyökszőre.