Amikor megvettem Lujzit, akkor csak az volt fontos, hogy származása legyen és ennek megfelelően legyen sütve. Akkor még nem volt semmiféle tervem a 10 hónapos csikóval. Két éve, amikor elkezdtem a lovaskultúrát, akkor az első tábor folyamán rendezték Simonpusztán a Haflingi tenyésszemlét és ott határoztam el, hogy amint Lujzi betölti a 3 éves kort, el szeretném vinni tenyésszemlére.

Ennek megfelelően az idei évre fordulva már úgy terveztem, hogy akkor szeptember elején tenyésszemle lesz. Ez akkor élesedett, amikor július 24-én az Egyesület megosztotta a hivatalos felhívást az országos tenyésszemlére, megerősítve, hogy azt a korábbi évekhez hasonlóan Érden rendezik.

Akkor frissiben ráírtam az egyik tenyésztőre a hafis csoportból és segítséget kértem tőle a papírozással kapcsolatban, illetve kikértem a véleményét, hogy vajon mit szólhatnak a Lujzi szemére (erre ő sem tudott válaszolni), viszont elárulta, hogy idén csak magyar bírók lesznek, viszont jövőre már jön osztrák bíró is.

Rögtön elindítottam a papírozást, vagyis jelentkeztem a szemlére (ezzel együtt a bokszfoglalás is megvolt, az egyesület intézte), illetve leadtam az állománybejelentőt és a egyesületi tagfelvételi lapot (ennek a papírozásnak még nincs vége, mert néhány adat igénylése még mindig folyamatban van…)

A szállás miatt izgultam, hogy lesz-e hely, de szerencsére tudtam foglalni apunak is meg nekem is.

A lószállítót megbeszélés szerint V.-tól kérjük majd el, amit ő arra a hétvégére pont kölcsön tudja adni.

Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap jött a doki hozzánk, mert dolga volt nálunk, és a dolga végeztével beoltotta a lovakat. Mindkettőt a lóinfluenza-tetanusz párosítással. Kristályra nem mondott semmit, de nagyon nagy valószínűséggel vemhes. Ja igen, és holnap lesz a drága 19 éves.

Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap meglett a beoltás. A kicsiknek más az oltási könyvük, mint ami Ladynek van, mert Ladynek hajtogatós, a kicsiknek meg pl egy útlevél.
Aztán 4-kor kiengedtem a lovakat, 10 perccel etetés előtt, de ez is bőven elég volt, mert annyira be voltak pörögve, hogy húú. Krist az udvar felé ment, Remi pedig elément, felé rugdosott párat, mire Krist megfordult és irány a legelő. Remi meg mintha puskából lőtték ki, úgy futott. Krist meg jól esően lehempergett, aztán Remire sunyított, ha előtte galoppozott el a kicsi. Aztán leálltak és eszegettek.

És találtam mégegy nevet, ami tetszik: Hanna. 🙂 

Olvasási idő: 2 perc

Tegnap nem voltam, mert egyéb okból 9-ig voltunk a tanyán, és csak utána mentünk haza és nem tudtam tanulni semmire. De megúsztam. Huh.
Kiskutyák megvannak, Panka bolond. Ezt inkább nem részletezném, legyen annyi elég, ha mégegyszer csinálja, anya elviszi, vagy nemtudom. De nagyon mérges rá. És végül is az én hibám. Elég a szomorkodásból.
A mai nap. Ma is voltam kint, de csak mert jött a doki oltani Remit. Bár nem írtam, de karácsony másnapján elszakadt a kötőfék, el kell vinni szíjashoz és nincs kötőfékje. Hát hogy fogjuk meg? Az anyjáé nagy rá, a bikakötelet meg nem ismeri. Jó én simogattam, mellettem volt a doki. Megszagoltatta a kezét, amelyikben nem volt a tű, a másik kezével pedig gyorsan beleszúrta a csikó nyakába. Remi abban a pillanatban fordult hátra, azt hittem beletört szegénybe a tű, de szerencsére nem. Jutalom az abrak volt.
Aztán a doki megnézte a kicsiket is és mondta, hogy milyen szépek, és megnézte az autóban, hogy van-e oltó anyag. Nem volt, így holnap oltjuk őket. Kislányomat (sötétebbik barnaorrú) kiengedtem, és követett. Meg elkezdett a Ladynek nyavicskolni és ő meg nem tudott vele mit kezdeni. Olyan picike Lady mellet, de olyan aranyos, ahogy a hóban vágtázik az a kis barna foltocska. Képeket ígérek.