Fuhh. Most szintén bloggal jönnék. Nos hát a címről, annyit, hogy nálunk esett vagy 15 cm hó. Ilyenkor? Nem normális. 

És ha már hó, akkor lovaglás. Nemrég volt egy olyan álmom, hogy hóban lovaglok Kristen. És ez holnap két részben is fog teljesülni, ugyanis megyek 10-re Betyározni (ha meg lesz tartva), utána pedig Kristtel leszek. Tök jó lesz. Ráadásul aput rávettem, hogy majd lovagláskor fogja kezébe a fényképezőt. Csak itthon ne hagyjam. Kis egyévesem tökéletesen van, az anyja szintúgy. Am ez lenne a jó hír.

A kutyák rendben vannak, mind az öten. Ugyanis Dorka már fentről néz le ránk. Egyszerűen eltaszította magától a segítő kezeket. Tegnap is kijött a végbele, így biztossá vált az altatás. Nem tudom mit éreztem. Nem voltam a padlón, de azért szomorú voltam. Hétfőn annyira elengedtem, hogy amikor kedden mondták apuék, hogy megmarad és vele voltam meg minden, akkor már nem éreztem azt a vonzalmat mint azelőtt. Akkor úgy tekintettem rá, mint a másik három kölyökre. Ilyen sem volt még velem, nagyon meglepődtem magamon. Bár mondjuk most is érzek némi ürességet. Anyu mondta, hogy rendes volt a doki, mert előbb elaltatta és utána adta be neki a visszafordíthatatlant.

És most van egy-két, vagy három lehetőségem. Első, hogy a kiskant (nálam már Ben) ivartalanítjuk a maga idejében, és ő lesz Dorka helyett, vagy nyáron megismerkedünk az angol setteresekkel és akkor lesz egy szetterem (minden álmom), vagy nem lesz 3. kutyám egyenlőre. Anyut megkérdeztem erről és annyit mondott, hogy gondolkoznia kell rajta. Bár mondjuk az első két lehetőség között én sem tudok dönteni, mert a setter választástól egy kicsit félek, nehogy úgy járjak vele is, mint Ladynél. Egy hónaposan lefoglaltuk, amikor meg mentünk érte, mindegyik kölyök odajött, csak ő nem. És ezt a viselkedést meg is tartotta, egészen tavaly januárig. Azóta már mindenkihez odamegy, bár a parancsnak nem mindig engedelmeskedik, és gyorsan besértődik (mint a múltkor). De amúgy Pankától sokat tanult. Pl., hogy böködje a kezemet, hogy simogassam.

Sziasztok! Jönnék a jó hírrel, bár nem siettetek el semmit. Valószínűleg nem lesz altatás. Ugyanis tegnap tévedésbe estünk. Kiderült, hogy Panka kiszedte a fenekéből a varratokat és kitágult a végbélnyílás. A doki mégegyszer összevarta és kikötötte, hogy Pankát ne nagyon tartsuk a közelébe. Ez egy kicsit macera lesz, mert akkor Panknak egész nap a kennelben kell lennie.
Ma egy éves Remi. Vagyis Remény. Elméletben. Papírforma szerint 4 hónapos lenne március elején. Hogy is? Hát úgy, hogy 2009-ben elfelejtette Vagány (Remi apja) gazdája leadni a fedeztetési lapot. Így, hogy beleférjen az évbe, vagyis 2010-be, azt írtuk, hogy januárban volt a fedeztetés és december elején született meg. Végülis 6-7 éves korában nemigazán látszik meg ez a csúszás. Én kis Reményem. Nagyon szép, sötét pej, de igenis látszik rajta, hogy pej, nemúgy, mint az anyján, aki szinte fekete, csak ha süt a nap, akkor látszik, hogy fekete és sötétpejként van "elkönyvelve". Ez alkalomból visszakeresem a feltöltött képeket, és beteszem ide is.

Leszögezem, újabban eléggé mélyponton vagyok valami miatt és ráadásul jött a tegnapi meg a mai dolog.
Tegnap ugyanis megint kijött Dorka végbele. Megint megműtötték. Most két hét múlva megyünk varratot szedni. Ha addig bírja… mert…
Ma kakilni akart, de nem tudott, pedig ott volt a kaki a végén, csak valami olyat evett össze, amit nem bírt. Kipiszkáltuk (amit inkább nem részleteznék). Estére úgy-ahogy átestünk a nehezén, bár csak holnap dől el minden. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyek, mert szükségem van rá.
Délelőtt (miellőtt a Dorka "rosszul" nem lett) gyakoroltam a kutyákkal. Végre jutalomfalattal. Panka totál beizgult, alig bírt koncentrálni, de ahhoz képest ügyes volt. Sztem az a baj, hogy jutifalat nélkül gyakorlok. Aztán miközben Pankát jutalmaztam, Lady odakapott a kezemhez, hogy ő vegye el a jutalmat és kapott egy picit a fejére. Aztán duzzogodt egy kicsit. A nagy élvezet közben abbahagytam Panka tanítását és Ladyvel folytattam. Duzzogása miatt a Gyere ide!-vel kezdtük, aztán a feksziket gyakoroltam vele. A fekszik az most különösen jól ment.

Ma mégsem volt Betyározás, mert az oktató sajnos beteg lett.

Nem is tudom, hogy kezdjem.
Tegnap voltam kint a tanyán, kocsinál a Panka szokás szerint majd ledöntött lelkesedésével, hogy megjöttem. Aztán az udvarban a kicsik is "megtámadtak". Alig bírtam lépni, nehogy rájuk lépjek. Nagy nehezen bejutok a konyhába, átveszem a kabátot (mert azért mégsem a sulisba kellene kint lenni) és megyek is ki. Eljátszottam a kicsikkel, vagyis inkább simogattam őket, szegény Panka meg Lady irigykedett. Igazság szerint alig várom, hogy a három kicsi gazdát találjon, mert akkor tényleg tudnék Dorkával foglalkozni, pláne Ladyvel. A lovak, mint mindig, most is voltak kint legelni. Jót futottak.
Aztán visszamentem csörögét sütni, és míg pihent a csöröge, néztem ki az ablakon, mi történik az udvarban. Nos, hát a következő kép fogadott: Dorka és a kisebbik fekete orrú egy jó nagy csonttal szenvednek. A kisfiú meg a nagyobbik feketeorrot ugatja meg játékra hívja. Olyan aranyosak. 

Nos hát a nyeregvásálási projekt: holnap vagy holnapután megyünk. Aztán máig tele volt a fejem kérdésekkel: a 17" az milyen méret, hova tartozik, hogy fogok jó nyerget vásárolni kipróbálás nélkül. Aztán beütöttem a gugliba a "nyereg méretei" címszavat, ami a lovasok.hu-ra dobott és megkaptam a kérdésekre a választ. 17"-es nyerget készülök venni, bár még nem vagyok 55 kiló, de gondolni kell a jövőre. Aztán anyunak is elmondtam ezt az egészet, ő pedig lebeszélt róla, hogy inkább 16"-ost vegyek, és majd érettségire kapok egy nyerget. (Remi belovaglása után egy évvel) Mondom, hogy inkább odamegyünk és a drága eladó talán lesz olyan profi, hogy rám néz és eldönti. Aztán bőr vagy szintetikus? Az a jó kérdés. Érvek és ellenérvek: bőr, mert 1) az azért mégis szebb és igényesebb, 2) tartósabb; szintetikus, mert 1) könnyű, 2) cserélhető marvas 3) lehet állítani a térdtámaszon. Ennyi elég is, a szintetikus nyert, bár majd a helyzet lehet, hogy változtat rajta. Bár a marvas cserélhetősége miatt azért mégis jobb lenne.

Ma nem igazán történt sok dolog, du. 3-kor kiengedtem a lovakat, Dorkáztam egy kicsit, voltunk Pankával korizni, majdnem beszakadtam. A sóstóról meg a tűzoltók mentek, ott is beszakadhatott valaki.
Nemrég egyik ismerősünk befejezte a lovagoltatást és holnap megkérdezzük tőlük, hogy van-e eladó nyergük, ha van megnézzük, ha nincs, akkor meg pénteken megyünk KLP-ba. Én az utóbbit remélem inkább, mert még egyszer sem voltam abban a boltban.

Jövőhét vasárnap lesz a névnapom, és ennek alkalmából elmegyünk Kecsóra (Kecskemétre) a KLP Lovasboltba nyerget venni. Nem tudom, mi lesz belőle, de ennek már nagyon örülök és anyu azt mondta, hogy nem muszáj a legolcsóbb típust venni. (És talán egy kobak is esedékes, de ezt csak zárójelben)
Ezen kívül újabb dolgokat tervezek februárra: például felhívom Szilvit, ez előző lovasoktatómat (két éve), hogy még mindig tanít-e. Aztán ráhajtok és próbálok négyesnél rosszabb jegyet nem hazahozni. Ez lennék én.
Ma nem voltam kint, lovak kint voltak, a kicsik szintúgy. Olyan fontos dolog nem igazán történt.
Az istállóval úgy állunk, hogy várjuk az éjszakai pluszokat is, hogy tudjunk vakolni és onnantól újra beindul az építés.