Egész korán, már kettőre kihívtam a Katát, hisz már tapasztaltam, hogy a lovak előkészítéséhez bizony sok idő kell. Éppen Remi sörényét fontam be, amikor megjött anyukájával és a tesójával. Mondtam neki, hogy ápolja le a lovakat, míg ők szénáztak. Én addig megcsináltam Krist sörényét (a tincsekre bontva a tetejét begumiztam) és farkát (a szokásos fonás). Utána elmentünk átöltözni és reménykedtünk, hogy addig nem hemperegnek le a lovak. Én a fehér népviseletes blúzomat, és farmert húztam, Kata pedig lovaglónadrágban és barna felsőben volt. Úgy gondoltam, hogy nem kell kobak, mert nagyjából lépésben fogunk menni, de aztán mégis húztunk a fejünkre. Azon kívül pedig egy-egy sor műanyag virágfüzért szerkesztettünk a fejfedőre, mert hát az a hagyomány járja, hogy a lányok virágkoszorúval a fejükön szoktak ünnepelni.

Olvass tovább!

Lovast kerestem Kristályra a pénteki felvonuláshoz. Miután Zsófi nem vállalta, mivel akkor pont Londonban lesz (mázlista), így eszembe jutott Kata, hogy talán ő. Ő elvállalta. Miután a múltkor esett egyet Kristről, elég sokat gondolkoztam, hogy miért történhetett, arra jöttem rá, hogy azért lehetett, mert azt mondtam neki, hogy nyugodtan engedjen hosszabb szárat neki, plusz még „rosszabb” napja is volt. Vannak ilyenek. Igazából a „rosszabb” napot arra értem, hogy többet botlik és egy kicsit nehezebb visszafogni. Most rábíztam teljesen Kristet. Mondtam neki, lovagolja úgy, mintha a saját lova lenne. Először kimentünk a lucernára az erdő mellé, de mivel ott elég kényelmetlen lovagolni, ezért kimentünk a kinti legelőre. Én felmásztam egy bálára és néztem, hogy lovagol a páros. Nagyon szépen mentek, mintha ezer éve együtt lennének. Az ügetésből állj-t olyan szép beállítással csinálták, hogy gyönyör volt nézni. Szép, tempósan, ütemesen. Ezen nincs mit ragozni. Kb. 45 perc lovaglás után visszamentünk. Lenyergeltünk, megfürdettem Kristet, bevittük a cuccokat. Aztán anyu kérdezte, hogy miért nem lovagoltam. Az ő biztatására egykor újból felnyergeltünk, ezúttal Remit is. Kimentünk a Sóstóra. Néha megugrott, teli lévén. Hát igen, két hete nem voltam rajta. A betonfoltozásokat kikerülte. Aztán a b.telep végén egy srác szedte a faepret. Rázta a fát, a fa alatt pedig fólia volt. Mondtam neki, hogy ne rázza a fát, mert láttam, Remit nagyon kíváncsivá tette. Erre elkezdi a fóliát húzogatni. Remi meg is ugrott. Egyébként jókat vágtáztunk, nem kellett nagyon noszogatni. Visszaérés után gyors lenyergelés és átöltözés, hiszen érettségi osztó volt háromkor.

Egyik ismerősünk lánya is lovagol, és megkérdezte, hogy nem jöhet-e ki lovagolni. Természetesen igent mondtunk. Mára beszéltük meg, hogy kijön.
Már itt volt anyujával, mikor én hazaértem Remivel, ugyanis a Pistivel mentünk egyet. Gyorsan lenyergeltem a kicsit és bementem az udvarba.
Utána visszamentünk, majd felnyergeltem Kristet, majd Kata felült rá. A lucernán kicsit szoktak, mondtam a Katának, hogy hagyjon egy kicsit hosszabb szárat a lónak, hisz rövidebb szárral hamarabb botlik. Miután felmértem, hogy mennyire tud (egyébként nagyon szépen és precízen lovagol), majd újra felnyergeltem Remit is és kimentünk terepre.
Mivel arra voltam kiváncsi, hogy Pisti merre ment tovább, ezért visszafelé mentünk, az Y-ig, majd továbbmentünk N. A.-ék felé, mert arra vezettek a nyomok. Az egyik helyen egy kicsit nagyobb tempóban mentünk és egy helyen le volt szórva valami fehér és Remi annyira megijedt attól a fehér folttól, hogy bestoppolt, majd hirtelen kikerülte. Én meg nem győztem rajta maradni. Jobbra kanyarodtunk, ment a vágta. A betonon átkelve folytattuk az utat, de az út végén, az elágazásbál balra mentek a nyomok, mi viszont jobbra fordultunk és a Latyak tanya felé vettük az irányt. Mondtam a Katának, hogy a domb tetejéig ügetés, onnantól lépés. Én vissza is húztam Remit, ők viszont tovább mentek. Mondtam nekik, hogy lépés, a következő pillanatban Kata leesett Kristről, ő pedig elrohant. Gyorsan leugrottam Remiről, mert úgy könnyebben tudom tartani és vártunk azon az elven, hogy a lovak társas lények, Krist pedig visszajön. Nyihogtak egymásnak, mint az őrültek, de Krist nem jött vissza. Mi közben végiggyalogoltuk a bekötőt, de Krist már nem volt sehol. De jó. Felültettem Katát a Remire és a területet átvágva sétáltunk haza. Közben felhívtam anyut, hogy elindult a ló haza, de senkinek semmi baja.
Mire be értünk, addigra Krist lenyergelve kint legelt a lucernán. Gyorsan megfogtam, hiszen ha valaki leesik a lóról, annak vissza kell ülnie. Újra felnyergeltem Kristet és tartottam Katának egy rövidebb órát. Ezúttal mondtam neki, hogy ő határozza meg a szár hosszúságát. Kb. fél óra után mentünk vissza és nyergeltünk le.