Fél ötre beszéltünk találkozót, de mindkettőnk késett. Hatra pedig mindkettőnknek haza kellett érni.

A játékboltosok felé indultunk el, Panka is jött velünk. A tanyánál, az egyik kutya szó szerint rátámadt Kristre, de Panka gyorsan elterelte a figyelmét és egymással foglalkoztak. Mi pedig elinaltunk, ki ügetésben, ki vágtában. Elmentünk egészen a régi lovardához vezető útig, majd jobbra fordulva azon mentünk ki a betonra. Hol gyorsabban mentünk, hol lassabban, Pankára pedig minduntalan rá kellett szólnom, hogy menjen arrébb, mert Sanyi eltapossa. Mikor a betonra értünk, még volt húsz percünk, mondtam, hogy teljesíthető. De nem. A végén rohanni kellett. Lefordultunk balra a fenyvesbe, majd miután kitaláltam gyorsan, hogy hogy jutunk a leggyorsabban haza, útirányt vettünk. Végül a Gomba tanyánál jutottunk ki. Lili hátul bement a tanyára, én meg mentem ki az O. útjára. A sarki tanyán a kutya szó nélkül átugrotta a kerítést, majdnem nekünk jött. Szerencsére a szembejövő biciklis beparancsolta. Utána már gyorsan hazaértem én is.

Szerintem egy ideig nem fogok terepre menni. A kutyák miatt. Max. a Sóstóra vagy a városba.

Reggel már háromkor fent voltam. Világosig gépeztem, majd apu is felkelt, én meg lementem vele az irodába. Éppen tekintgetek kifelé, mikor megláttam egy lovast a kerítés mellett elhaladni. Én meg unatkoztam, hát felöltöztem, felnyergeltem. Mikor kiértem, Lilit is láttam kint lovagolni. Kérdeztem, hogy ki volt az. Mondták, hogy a M. Pisti volt. Mi Lilivel még lovagoltunk egy kicsit a legelőn – én ügettem, ő vágtázott. Majd elindultunk terepre. A régi vadkerti úton mentünk el, és ahogy befordultunk az erdőbe, össze is találkoztunk a Pistivel. Váltottunk pár szót, majd mentünk is tovább. A vasútnál lefordultunk az erdőbe, az út végén épp a fákat rakosgatták össze. Illedelmesen megvártuk, míg helyet adnak nekünk, majd mentünk is tovább egyenesen, a tanya mellett. Az első elágazáson visszafordultunk, mert úgy volt, hogy nyolcra vissza kell érni és addig még volt fél óránk. Az öreg nénike házánál Lili vágtázott még egyet, én addig normális tempóban ügettem. Még félig bekísértem a legelőn és fordultam is vissza.

Munka után, hétkor találkoztunk náluk. Igaz én siettem, mert már jóval háromnegyed előtt már ott köröztünk a kapu előtt és vártam, hogy bemenjek. Én tudtam, hogy Kristtel nem lesz baj, de nem tudtuk, mi lesz Sanyi (herélt) reakciója, ugyanis két éve nem volt lovagolva, meg amúgy is rég volt szocializálva.

Óvatosan közeledtünk egymáshoz, Krist kb. rá se hederített, Sanyi pedig kulturáltan figyelt minket. Összeszaglásztak, nem történt semmi, így óvatosan, egyre közelebb lovagolva egymás mellett elkezdtünk lépésben beszélgetni. Utána egy kis ügetés, majd Liliék levágtáztak négy kört, addig mi léptünk és ügettünk. Végül elindultunk terepre, az alaptávolságot tettük meg (a gyümölcsösnél kell visszafordulni) lépésben. Még hazakísértem Liliéket és mi is fordultunk vissza.

Tíz (LA-Frankfurt) plusz két (Frankfurt-Bp) órás repülőút, és még két órás hazaút után, összesen 4 óra alvással harminchat óra alatt, még volt energiám lóra ülni. Kellett. Negyedik hét után csak annyit mondtam: már csak két hét. És konkrétan onnantól terveztem, hogy megjövök és lóra ülök.

Meglátszik az egy hónap kiesés. Krist teljesen, hogy is mondjam… befásult. Szája kemény lett, csizmára alig reagál (annak ellenére, hogy mennyire megpuhítottam). Pálcát is kellett használnom, annak ellenére, hogy egyáltalán nem szoktam.

Kimentünk a Sóstóra, találkoztunk egy csapat kisgyerekkel. Simogatták Kristet, engem meg kérdésekkel bombáztak. Csak az alapok: hány éves, az én lovam-e, mióta van meg, milyen természetű, hogy érek rá, van-e másik ló, az hány éves, stb. Utána átmentem az főút túloldalára, majd az egyik utcán elfordulva az Epreskerten végig. Aztán haza.

Krist patája még elég érzékeny, az apró kavicsoktól lesántult, és le kellett állni, hogy majd pár lépés után újra jól legyen.

Olvasási idő: 2 percJó oké, elég hülye cím. De szombaton felültem Kristályra, egy ideig ügettem a bekötőn fel-le. Majd megálltam és egy lyukkal feljebb csatoltam a kengyelt. Mennyivel más lett. Végül így kimentem a Sóstóra.

Mivel a vasúti átjárót a múlt hónapban újították fel, valami gumiszerű izét tettek le beton helyett, aminek más a színe is és az anyaga is. Na ez Kristet olybá megrettentette (szép magyar nyelv), hogy nem mert még a közelébe se menni, hiába noszogattam. Jó, akkor két autós között leszálltam a nyeregből, megvártam, míg mindenki elmegy és átvezettem kézen. Majd vissza, és ezt így két-háromszor, míg egy kicsit megnyugodott. A túloldalon meg visszaszálltam. Kilovagoltam a Sóstóra, a bejáratnál találkoztam egy kisfiúval, meg az apjával, meg egy mamával és az unokáival. Lósimogatást kértem. Leszálltam a nyeregről, mert Krist nem bírt egy helyben maradni és a kicsik megsimogatták Kristet. Miután visszaszálltam, megkérdeztem a mamit, hogy nem-e ők voltak ott tavaly a madárnál és szintén megsimogatták Kristet. De. Ezután nagy tempóval téptem haza. Na jó, azért kontrolláltan, mert a beton az elég csúszós. A vasúti átjáróval pedig nem volt semmi gond. Itthon lenyergeltem és megkapták a zabot (egy kicsit belecsúsztam a kajaidőbe).

Vasárnap pedig Remire ültem fel. Csak bent a karámban köröztünk, hogy szokjuk egymást. Össze-vissza kanyarokat csináltam vele, 8-asokat, kisköröket, átlóváltásokat. Léptettem és megállítottam. A végén pedig többször is fel-leszálltam, had szokja azt is. Az hogy leugrok a nyeregből, még egy picit megijeszti, de majd gyakoroljuk.

Olvasási idő: < 1 percMa Timivel lovagoltunk egyet. Úgy kezdődött, hogy elé mentem a Latyak-tanya-elágazásig. Ott le is kanyarodtunk és arra mentünk minden felé. Konkrétan elmentünk a Latyak-tanya előtt, majd egy, már általam megjárt úton kijutottunk az olajosok útjára. Jöttünk visszafelé és ahol R.-nál szokott lenni a buli, lefordultunk és végül a Jung-tanya mögött/mellett kötöttünk ki. Átmentünk a kövesúton. Itt megpróbáltam Kristet beugratni vágtába. Tündér már fullban ment, Krist meg őrület tempóval ügetett. De nem akar beugrani, sehogy sem. Végül az öregasszony házánál ráfordultunk a hazavezető útra, és ennyi. Timinek megmutattam az itthoniakat, ettünk sütőtököt, majd kikísértam a bálákig és ment haza.