EquestrianBlog
Előttem az utódom
2012. szeptember 8., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Vagyis volt egyszer egy szüreti felvonulás.
Már tavaly eldöntöttem, hogy én igen is, idén fel fogok vonulni Kristállyal. A héten elkezdtem vele gyakorolni. Mármint mentünk terepre, hogy ne csak úgy rögtön kb. 15 km-t nyomjunk le. Először az alap terepet tettük meg, majd elmentem az egyik ismerősünk tanyájához (H.M.), harmadik nap pedig futószáraztam. Először kérdés volt, hogy megyek-e egyáltalán, ugyanis sokszor botlik, mert hosszú a patája. (megkörmöltetni meg nem akartuk, mondván, hogy a beton ledarálja).
Végül szombaton nekiálltam másfél órával az indulás előtt ápolni, de még mindig nem lett makulátlanul tiszta, de már indulni kellett, mert fél egyre kellett beérni a laktanyába, az út pedig fél-háromnegyed óra. Pálcát nem vittem, ami igen nagy hiba volt.

Anyuék pedig utólag nem találták meg (mert kb. az első kanyar után az eszembe jutott), és én sem találtam még meg. A versenyen használtam utoljára. Zárójel bezárva. Baromfi telep, vasút, lőtér oké, aztán jött a csatorna feletti híd, ami fölött konkrétan végig kellett rugdosnom. Az utcán minden oké, majd jött a gazdag rész, ahol egyszerűen nem volt hajlandó tovább menni, és szinte az összes szomszéd kijött a csettegésre, pálca meg ugye nem volt nálam. Én kértem szépen, hogy adjanak egy kiba***tt ágat, de ők nem tudtak. Kristály meg ott alázott le. Végül leszálltam, vezettem egy darabon, kerestem magamnak pálcát, felszálltam, több kicsit rácsíptem és már ment is, mint a kisangyal. Végül beértünk a laktanyába, ahol anyuék már vártak. Leszálltam, apu fogta Kristet, én ettem, ittam, kerestem normális pálcát, de miután nem adtak a Robiék, átvettem a felsőm és már szálltam is fel. Két perc múlva mondták is, hogy indulunk.
Egy csaj mellé kerültem a 12. számú hintó mögé. Csődije volt, mondta, hogy ne menjek közel. Végig dirigált, már totál az agyamra ment. Amúgy amíg a vasútig értünk, addig sokat kellett várni, aztán viszonylag gyorsan haladtunk. Én végig mosolyogtam, kutattam az ismerős arcok után. Krist az aláztatás után überjófej volt, csupán a csatornától félt, ami örök-ellenség számára. De azt hiszem, azt is megszokta. Az ostoroktól nem félt, bár egyszer közvetlen mellettünk csattant, akkor csak megrezzent, nekem meg csöngött a fülem, és mondtam, hogy én egy darabig nem fogok hallani. Végül a volt szűts iskola előtt lefordultunk, ugyanis a mozi mellett volt a színpad, ahol bemutatták a felvonulás tagjait. Én illedelmesen megálltam, a csaj pedig elgaloppozott, mert egyszerűen nem tudta megállítani a lovát, aki minden áron az előttünk levő fogat után akart menni, és ment is. Először a csajt mutatták be, öt éves kora óta lovagol, ő a legfiatalabb lovas. Ezután engem mutattak be, én is öt éves korom óta lovaglok (rosszul mondták, csak öt éve, 12 éves koromtól), sok sikert kívántak és mehettem el. Végigügettem a gimiig, majd elmentem a coophoz, ugyanis ott vártak ránk. Elmentünk az Éliás előtt, majd jobbra fordultam én, a csaj ment a lovaskocsi után, mert ők meg arra mentek. Végül az 53-ason átkelve, a Lidl mellett mentünk be a laktanyába. Egy picit gyakoroltam a pályán, megismertettem a színes rudakkal. Aztán anyuék is beérkeztek (ekkor volt három óra), lenyergeltem, betettem az egyik bokszba, és négyig kapott egy kis pihenőt. Mi addig elmentünk fagyizni.
A hazafele úton nem volt semmi bökkenő, simán ment, szépen, tempósan.