Tegnap voltunk a Kaposvári Állattenyésztési Napokon, részben anyuéknak munkája révén, részben pedig egyetemlátogatás miatt, mert szeretnék ide (vagy Gödöllőre) járni. Hogy konkrétan mire, azt még nem tudom, csak annyit, hogy ez a kettő egyetem jöhet szóba (vagy esetleg egy lovarda-közeli hely). A lényegre visszatérve: KÁN.
Péntek délután indultunk és először a szálláshelyünkre mentünk, majd szétnéztünk Igalon. Szombat reggel mentünk is át Kapsvárra. Korán ott voltunk, így még volt időnk a tíz órakor kezdődő Mészáros Gyula-előadás előtt. Így meghallgattunk előtte egy tenyésztésről szóló előadást, ami érdekes volt, mindenféle statisztikákat mutattak, amik a lovak tenyésztéséről szóltak. Aztán jött MGY előadása, elmondta dióhéjban, hogy mit kell tudni a természetes lókiképzésről, aztán mesélt a rekordjáról, amiben nem tudom hány km-t tett meg a lova mellett futva, illetve lovagolva segítség nélkül. Mármint a lovon nem volt sem kantár, sem nyakmadzag. A bemutató után bementünk az Egészség Napra, meghallgattunk egy előadást, majd mentünk a kiállításra.
Ma sokkal szebb, kedvencebb képek születtek. Nekem személy szerint az f-f Benis, a második macskás és az utolsó Remis a kedvencem.
Megkaptam a drágámat, és rögtön csináltam vagy 100 képet. Nagyon tetszik maga a gép és könnyű kezelni.
Avagy immár az összes kutya imád a bálára mászni. Beni egész korán felment a bálára, mert hát a drága anyját követni akarta. Lady pedig csak ugrott egyett, bedurcázott és szelelt is el. Ám tegnap egyszerűen fogtam és feltettem a bálára. Kicsit fur a volt neki, leugrott. Aztán felugrott. Én is fölmásztam és már négyen voltunk fent. Ma pedig vittem fényképezőt is, de Beninek nem volt kedve bálát mászni, helyette vadászott (a bálán levő kutyák figyelmét is sikeresen elterelte)
Ha már a kezemben volt a fényképező, a lovakat is megörökítettem. Szerintem már egész jól látható Krist nagy hasa, bár nem úgy néz ki, hogy két hét múlva elleni fog.
És még két virágot is lekaptam.
Ma anyával lementem Szegedre és bementünk az Aranypatkóba, ahol megvettem a nyeregszappant, a porkefét és még egy dolgot. A kefére már égetően szükség volt, mert Beni elvitte az előzőt valahova, azóta nincs meg, meg hát a ponyclubos minikefével elég vacak munkát lehet csinálni (por kefe ody, 1000 Ft). A nyeregszappan pedig azért kellett, mert az olajom elfogyott, ami meg nagyon maszatolt, így inkább szappant vettem (B&E glicerines nyeregszappan, 500g, 1690 Ft).
Ám a porkefén kívül vettem mást is. Egy kantárt Reminek. Kiválasztottam a nekem tetsző stílust. Igen ám, de mekkora legyen a mérete? Normál vagy nagy póni. Megkérdeztem az eladót, mi a véleménye, ő sem tudta, így a kisebbet, a nagy póni méretet választottam, aztán, ha nem jó, következő hétvégén elugrok kicserélni.
Hazaértünk rögtön felpróbáltam… először Kristályra. Max lyukon jó volt rá, így aztán nyugodt szívvel tettem fel az új kantárt Remire. Így megvan mindkét lónak a maga fejére valója. (És igen, befontam a sörényét. Egész jól tűrte, sőt tökéletesen, egyszerre be tudtam fonni az egészet és még jól is áll neki.)
