Érzem, megint kisregényt fogok írni, de nem bánom, hiszen ki kell magamból írni. De csak mindent szépen sorjában.
Amikor apu jött értem, azzal fogadott, hogy megyünk a dokihoz, mert Dorkának kijött a végbele. Mondom, miért pont neki? Oké, bevittük megvizsgálta a doki, Dorka az asztalon pörgött (volna, ha engedem), aztán megkapta az altatóját, és már álomba is zuhant. Olyan rossz volt úgy kiterülve látni. Aztán egy másik szobába vitték, ott bevarrták neki. Közben apum beszélgetett egy másik dokival a tesókról, és felhívta az egyik barátját (akinek szilveszterkor elveszett a vizslája) hogy kell-e neki a kisfiú. Mindenről kikérdezett: törzskönyv, kor, anya, apa, kinézet stb. Az utóbbit leginkább Dorkáról mondta meg, aki ott szépen standardosan beállt az altatás előtt. Aztán mondta, hogy majd visszahív. Szóval, akkor egy feltételes gazdi már van. 😀 (ami nekem azért is öröm, mert a kant direkt vadásznak "szántam". Remélem így lesz)
Bevarrták neki, aztán visszahozták az asztalra, ő még nagyban aludt. Aztán kb. 10 perc múlva kezdett ébredezni, nyelve kivolt, kicsit kábán, de már kezdett érdeklődni a dolgok után. Aztán be az autóba. Először hátra akartam tenni, hogy ott aludjon, de mindig mire becsuktam az ajtót, felkelt és jött volna ki a ládából. Hát akkor jöszz előre. Az ölemben sikeresen elaludt (közben tisztára lezsibbadt a lábam), aztán betettem a szobájukba, ahol elkezdett visítani, jó megszántam. Bementünk a konyhába, ott is aludt, de etetésre felébredt, mondom nem kap, de mégis kapott. Tisztára fel volt pörögve meg minden. Ráraktam a hámot, had szokja, kicsit ültettem is. (zárójelben: megint kellene jutit venni) A doki kérésére szerdára megyünk vissza varratot szedni.

Anyu bejelentette, hogy a bútorozáson ügyködik (ügyködünk), és nyáron kiköltözünk a tanyára. Ezt vártuk már évek óta, és most végre talán meglesz és csak azért most, mert végre odáig fejlődött a tudomány, hogy tudtak oda netet teremteni. Bár nem az istenhátamögött vagyunk, csak a város felé nézve az erdő takar és így nem tud a hullámizébizé áttörni hozzánk. De mostmár megvan… És így kint tudok lenni és nem kell mindennap haza- meg visszarohangálni, és este 10-kor is megtudom vakargatni Panka fejét. Mennyire más lenne… többet lennék velük.

A holnapi napról annyit, mivel hogy a dokis incidens és más egyéb dolgok miatt nem tudtunk menni, ezért holnap megyünk és kb. 8-9-kor indulunk. Utána szeretnék Velük lenni, ezért kimegyek a tanyára, de próbálok minél előbb jönni, élménybeszámolóval.

Nem is tudom, hogy kezdjem.
Tegnap voltam kint a tanyán, kocsinál a Panka szokás szerint majd ledöntött lelkesedésével, hogy megjöttem. Aztán az udvarban a kicsik is "megtámadtak". Alig bírtam lépni, nehogy rájuk lépjek. Nagy nehezen bejutok a konyhába, átveszem a kabátot (mert azért mégsem a sulisba kellene kint lenni) és megyek is ki. Eljátszottam a kicsikkel, vagyis inkább simogattam őket, szegény Panka meg Lady irigykedett. Igazság szerint alig várom, hogy a három kicsi gazdát találjon, mert akkor tényleg tudnék Dorkával foglalkozni, pláne Ladyvel. A lovak, mint mindig, most is voltak kint legelni. Jót futottak.
Aztán visszamentem csörögét sütni, és míg pihent a csöröge, néztem ki az ablakon, mi történik az udvarban. Nos, hát a következő kép fogadott: Dorka és a kisebbik fekete orrú egy jó nagy csonttal szenvednek. A kisfiú meg a nagyobbik feketeorrot ugatja meg játékra hívja. Olyan aranyosak. 

Nos hát a nyeregvásálási projekt: holnap vagy holnapután megyünk. Aztán máig tele volt a fejem kérdésekkel: a 17" az milyen méret, hova tartozik, hogy fogok jó nyerget vásárolni kipróbálás nélkül. Aztán beütöttem a gugliba a "nyereg méretei" címszavat, ami a lovasok.hu-ra dobott és megkaptam a kérdésekre a választ. 17"-es nyerget készülök venni, bár még nem vagyok 55 kiló, de gondolni kell a jövőre. Aztán anyunak is elmondtam ezt az egészet, ő pedig lebeszélt róla, hogy inkább 16"-ost vegyek, és majd érettségire kapok egy nyerget. (Remi belovaglása után egy évvel) Mondom, hogy inkább odamegyünk és a drága eladó talán lesz olyan profi, hogy rám néz és eldönti. Aztán bőr vagy szintetikus? Az a jó kérdés. Érvek és ellenérvek: bőr, mert 1) az azért mégis szebb és igényesebb, 2) tartósabb; szintetikus, mert 1) könnyű, 2) cserélhető marvas 3) lehet állítani a térdtámaszon. Ennyi elég is, a szintetikus nyert, bár majd a helyzet lehet, hogy változtat rajta. Bár a marvas cserélhetősége miatt azért mégis jobb lenne.

Ma nem igazán történt sok dolog, du. 3-kor kiengedtem a lovakat, Dorkáztam egy kicsit, voltunk Pankával korizni, majdnem beszakadtam. A sóstóról meg a tűzoltók mentek, ott is beszakadhatott valaki.
Nemrég egyik ismerősünk befejezte a lovagoltatást és holnap megkérdezzük tőlük, hogy van-e eladó nyergük, ha van megnézzük, ha nincs, akkor meg pénteken megyünk KLP-ba. Én az utóbbit remélem inkább, mert még egyszer sem voltam abban a boltban.

… tehát fagyoskodhattam.
Mai napom rendben telt, voltunk ugye a kínaiban, vettünk két klasz pulcsit, aztán elmentünk cukrászdába fagyit enni. Hiányzott már. Aztán mentünk ki.
Dorkáztam egy kicsit, aztán kutyatáppal a kezemben leültem és próbáltam Ül!-re tanítani őket. Bár nem vártam el sokat. Leginkább pitiztek, Dorkám végig ült, ő végig kapott. Aztán felraktam rá Panka sárga hámját. Mivel nagy volt, (még a legkisebb méreten is) ezért összébb húztam és megcsomóztam. Hamar megszokta. Aztán ráraktam a pórázt. Szegény egy picit megszeppent. De a végére, bár nem szabályosan, de úgy ahogy jött mellettem. Ennek azért örülök, hogy két és fél hónaposan már itt tarthatunk.
Bementem mosogatni, és egyszer mit látok a karámra néző ablakból? A két ló dübörög ki az udvarból. Na mondom, jajj. Aztán kesőbb hívtak, hogy segítsek behajtani. Ez is megtörtént. Csurom vizesen érkezett meg mind a kettő, szóval fogtam a kötőféket meg a vezetőszárat és elkezdtem Kristet járatni, hogy lehűljön. Ezzel el voltam fél óráig. Egy kicsivel szárazabb lett, de még nem annyira, így hagytam, had egyen.
Később elmondták, hogy Z. ment ki a lovakhoz, hogy behajtsa őket. Ők kimentek a külső kerítésen kívülre, a kövesútra (két autó megállt), onnan fordultak vissza, aztán el hátra a egészen a szomszédig, onnan vissza, de azért a tanyát mégegyszer megkerülték, hogy meglegyen. 🙂 Imádom őket, de egyben idegesít, mert ha nem állnak meg az autók… Igazából ez azért van, mert hamar engedjük ki őket és vacsi előtt elkezdenek unatkozni, és nekiindulnak bóklászni. 

… csak egy picit. Mindig bevittem a konyhába, ahova tilos bármilyen állatok számára a bejárás, és most ott vinnyog az ajtó előtt, néha kaparja is, hogy be eresszem. De ha nem szabad. Olyan édesen néz, hogy akár most is bevinném, de nem szabad. Most kénytelen vagyok kinyitni az ajtót és rácsapni egy picit a fejére. Talán megérti… Más egyéb nincs.
Lovak, hát most egy kicsit le vannak tiltva a legelőről, vagyis kevesebbet legelhetnek naponta, mert mindig elkezdenek csatangolni, ha megunják. Be kellene v.pásztorral keríteni a területet, de nem lehet. Pedig minden eszköz megvan. Ja, tartóbot nincs.

Bocs, hogy kicsit később jöttem, csak vacsiztam.
Nos ma elkezdtük az ajtót és a kinéző ablakokat lambériázni. Kívül belül be lesz lambériázva, közé pedig szigetelő anyagot teszünk. És már a box folyosó oldali részét tervezzük. Hát elvileg elég jó lesz, majd meglátjuk, mi sül ki. És ha tényleg minden jó lesz, akkor tök jó lesz. Ezt a fogalmazást.
Aztán elkezdtük a kiskutyák plakátját kiosztani a kutya-macska boltban, illetve takarmányboltokban. Vagyis még csak 2 helyre tudtuk kirakni, a többit hétfőn.
Ha már kiskutyák. Tegnap meg ma elég sok fát rátettek a tűzre. Tegnap kiborították a lóápolós cuccomat, amit egy alacsonyabb polcon tartok a folyosón, és abban benne volt a bolhapor és hát annak is vége. Ma pedig anyu levenduláját rágták le tövig, ami nem kevés, mert az egész folyosó előtt van. Anyu egy kicsit berágott, de úgy, ahogy megpuhítottam a szívét.