Na erről is lenne mit mesélni! Pankát imádom fényképezni. Be tudom állítani, úgy is marad és fotogén. Már amikor. Lady az a közép. Van, amikor be tudom állítani, de amint egyet hátra lépek, máris elmozdul, jön utánam. Amikor meg nem tudom beállítani, akkor a lábam előtt fél lépéssel ül és vigyorog, és várja, hogy lenyomjam a gombot. Ő ilyen. Ezért van olyan sok kép az orráról. A Beni pedig a másik véglet. Még leültetni se bírom, csak amíg a kezembe veszem a kamerát, de amint nyomnám le a gombot, feláll és csóvál / valami eltereli a figyelmét és utánaindul / elkezd a többi kutyával játszani. Amit viszont imádok, azok a gyönyörű barna szemei.

Régen voltam már a kutyákkal meg Kristtel terepen. Lady nem jött velünk, de a másik kettő igen. Megint mások nyomait követtük, hárman voltak. A kettes számú utat járták végig. Én nem igazán mertem arra menni, ugyanis a visszafelé vezető úton már találkoztunk agresszív kutyákkal. Most is találkoztunk egyel, de az szerencsére nem volt éppen agresszív. A sarkon már kiszúrtuk egymást, a kutyák még nem vették észre. Megállítottam Kristet, figyeltem, hogy reagált a lóra. Egyet lépett hátra, erre a többiek is észrevették, én meg bíztattam őket, hogy megkergessék. És ez így jó is volt.

Még a nyár végén történt, hogy délután kivittem Kristet legelni az udvarra. Közben eltelt az etetési idő, be kellett volna vinni a lovat, ha besötétedik 1) vagy bemegy magától és utánazárjuk a karámajtót, 2) vagy bevezetjük. Eltelt a vacsora idő, a Krist sehol, én pedig azt hittem, hogy bent van a helyén zárt karámajtókkal. Alszok, egyszer csak hangos fül csattogásra ébredtem. Hajnali fél három volt. Panka valahogy bejutott az ajtón és bejött a szobámba, ott pedig lerázta magát. Gyorsan leszidtam és kiengedtem. A kültéri villanyt felkapcsolva pedig látom, hogy a terasz előtt ott legel Krist. Gyorsan felhúztam egy pulcsit, és bevezettem a karámba. A zabot már megette, szóval járt benn, csak senki sem csukta utána az ajtót. 

Nem írtam sokáig, mert van egy dolog, ami miatt nem akarok írni, majd később leírom az egészet egybe, mert nem akarok minden egyes rezdülésről egy újabb posztot. Majd ha meglesz az eredmény.
Ezen kívül történt pár apróság.
Panka megellett, tizenegy kicsi lett, fekete, zsemle, és két kapucsínó. Sajnos már nem élnek.
Illetve huszonötödikén levágtam a lovak sörényét olyan tizenöt-húsz centisre. Egyrészt már megnőtt, másrészt Kristnek már kezdett filcesedni. Így, rövidebb sörénnyel fiatalabban néznek ki.

Tegnap is voltam Kristállyal lovagolni, de ezúttal Pankuszt is magammal vittem. A másik két kutyát még nem merem, Pankában már megbízok, hogy nem csinál marhaságokat.
Egy kicsit késve, hat helyett hétkor kezdtem el nyergelni, és 20:20-ra már itthon is voltam. Egyszer már mentem arra, amerre most, eléggé el lett hanyagolva az út, látszik, hogy csak az erdő irtás és vetés miatt lett kijárva. Ugyanis egy rész erdő ki van szántva, de már látszódnak a kisfenyők.
Sokat ügettem, Pank alig bírt minket követni, sőt néha ügetés közben előttünk volt (pedig rászóltam, hogy vigyázzon) és külső szemmel úgy nézett ki, mintha kergetném. Máskor is megyünk hármasban.

Avagy immár az összes kutya imád a bálára mászni. Beni egész korán felment a bálára, mert hát a drága anyját követni akarta. Lady pedig csak ugrott egyett, bedurcázott és szelelt is el. Ám tegnap egyszerűen fogtam és feltettem a bálára. Kicsit fur a volt neki, leugrott. Aztán felugrott. Én is fölmásztam és már négyen voltunk fent. Ma pedig vittem fényképezőt is, de Beninek nem volt kedve bálát mászni, helyette vadászott (a bálán levő kutyák figyelmét is sikeresen elterelte)

Ha már a kezemben volt a fényképező, a lovakat is megörökítettem. Szerintem már egész jól látható Krist nagy hasa, bár nem úgy néz ki, hogy két hét múlva elleni fog.

És még két virágot is lekaptam.