FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Ma oltás, holnap oltás
2011. 01. 04. • BeniDorkaKristályPankaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Tegnap nem voltam, mert egyéb okból 9-ig voltunk a tanyán, és csak utána mentünk haza és nem tudtam tanulni semmire. De megúsztam. Huh.
Kiskutyák megvannak, Panka bolond. Ezt inkább nem részletezném, legyen annyi elég, ha mégegyszer csinálja, anya elviszi, vagy nemtudom. De nagyon mérges rá. És végül is az én hibám. Elég a szomorkodásból.
A mai nap. Ma is voltam kint, de csak mert jött a doki oltani Remit. Bár nem írtam, de karácsony másnapján elszakadt a kötőfék, el kell vinni szíjashoz és nincs kötőfékje. Hát hogy fogjuk meg? Az anyjáé nagy rá, a bikakötelet meg nem ismeri. Jó én simogattam, mellettem volt a doki. Megszagoltatta a kezét, amelyikben nem volt a tű, a másik kezével pedig gyorsan beleszúrta a csikó nyakába. Remi abban a pillanatban fordult hátra, azt hittem beletört szegénybe a tű, de szerencsére nem. Jutalom az abrak volt.
Aztán a doki megnézte a kicsiket is és mondta, hogy milyen szépek, és megnézte az autóban, hogy van-e oltó anyag. Nem volt, így holnap oltjuk őket. Kislányomat (sötétebbik barnaorrú) kiengedtem, és követett. Meg elkezdett a Ladynek nyavicskolni és ő meg nem tudott vele mit kezdeni. Olyan picike Lady mellet, de olyan aranyos, ahogy a hóban vágtázik az a kis barna foltocska. Képeket ígérek.

Nőnek a kicsik
2010. 12. 27. • BeniDorkaMásPankaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Noszóval. Jó lenne arra emlékezni, hogy 30-án lesz 4 (!) éves az a fogalom, hogy Csikesz!!! Először mlapon, aztán eoldal, aztán gp (mint most), egy kicsi html és megint itt vagyunk. Elég hosszú utat megjártam, sokat tanultam, és mit ne mondjak, az életem részévé vált az oldal. Nem tudnám abbahagyni, vagyis öhm… bezárni. Sose voltunk benne az első tízben, kivéve lapunkon, ott az első is voltam, ha jól emlékszem. És jól esik, hogy olyanokat kapok vissza, hogy "csikesz függőség", jól blogolsz, szeretem az álltaidat stb. Jöjjön egy kis blog:

Tegnap meg ma délig végig esett a hó, és ennek örültem. Ma is meg tegnap is szánkóztunk egy kicsit Pankával, bár kevesebbet, csupán 1-2 kört, mivel hát kismama ugye. Ha már a kicsiknél tartunk, hazahoztam a fénygépet és feltöltöttem a képeket, már csak annyi van, hogy a DA-ra feltegyem. Tegnap sok időt töltöttem velük, ma nem igazán, mert később mentem ki.
Próbálom őket leszoktatni arról, hogy állandóan rám másszanak, kisebb-nagyobb sikerrel. Az egy dolog, hogy ha leülök közéjük és be akarnak mászni az ölembe, de az már más, hogy a mellkasomnak támaszkodva az arcomat akarják nyalogatni, mert már bizony elérik.
Meg kezdenek abban a korban lenni, hogy amit találnak, visznek, mint pl. a fényképezőm tokját, vagy a fényképezőmet is, ha engedném. Itt baj lesz.
És elkezdődött a gazdikereső projekt, először még ismerősöknél, majd csinálunk plakátot és beadjuk a vadászok közé. Mert hát mégis vadászkutyák. Pláne a kisfiú, az úgy fülel, hogy gyönyör nézni, a világosabb barnaorrú kislánynak meg olyan a szaglása, hogy az valami kitűnő, meg a nagyobbik feketeorrúnak is. Megtalálták a tápot, amit a hátam mögé tettem.
Remi meg elhagyta ma délutánra a kötőfékjét. Vagy elszakadt, vagy kibújt belőle, bár hogy, az titok. Remélem azért nem szakadt el, bár ezt majd valószínűleg olvadás után tudjuk meg, mert szerintem a hó alatt van.

Hull a pelyhes fehér hó…
2010. 12. 26. • DorkaMásRemény
Olvasási idő: < 1 perc

Vagyis amikor eljöttünk a tanyáról, akkor még nagyban szakadt. Mégis lesz fehér karácsonyunk!
Ma reggel felraktam Remire az új kötőfékjét, ami egyszerűen tökéletes rá. Aztán később bevittem a konyhába a sötétebbik barna kislányt, hogy megmutassam anyunak. Le is tettem a földre, ő meg szinte majdnem birtokba vette a konyhát, leginkább az üres colásüveget. Tökre megőrült rá, így amikor visszavittem a tesói közé, az üveg is ment vele együtt. Délután lementem a kicsikhez a táppal együtt, etetés közben kiborultam. Közébük csaptam (mert hárman már a kezemet rágták már annyira, hogy iszonyúan fájt) erre meg leültek körém azt néztek bamba szemmel. Kicsit megrémültek.
Szerdán megkaptam az Alkonyat első három részét, abból az elsőt feliratosan itthon, a másodikat feliratosan moziban, a harmadikat meg még egyáltalán nem láttam. Ebből az Újholdat ma néztem szinkronosan itthon, és most szenvedek az Eclipse-el (ami szintén szonkronos), mert állandóan bufferingel. Most azt csinálom, hogy lenémítom, és hagyom had játsza úgy, hogy nem nézem, aztán visszatekerem és megnézem, mert úgy már nem bufferingel. Már kb. másfél órája szenvedek, pedig még csak 1:10-nél járok. Lehet, hogy holnap újra fogom nézni. Jóéjszakát!

Kellemes karácsonyt!
2010. 12. 25. • BeniDorkaKristályLadyMásPankaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Boldog karácsonyt mindenkinek! 
Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya. Mi egész nap sütöttünk-főztünk. Pankával gyakoroltunk, és olyan jól megy (kiv. a fekszik de az csak gyakorlás kérdése), hogy akár H1 vagy B1-es vagy mittudomén milyen vizsgára is mehetne. Megyek-megyek, jön mellettem, ülre leül, maradra marad, a fekszikre meg csak leül és néz rám. Én megyek tovább, utána föloldom a parancsot, felzárkózik mellém, megyünk tovább és újra kiadok valami parancsot.
Aztán Ladyvel is gyakoroltam, nála is fekszik-baj van. Bár ez várható volt, mivel nem ment szuperül. Jutalomfalat a Friskies volt mind a kettőnél, mivel luxustápot még nem ettek. És szerintem a továbbiakban is az lesz a jutalomfalat.
A kicsiket többször is meglátogattam, de húzósabb ideig csak kétszer voltam velük, akkor megszoptattam őket (mivel Panka nem igazán hagyja, mert nagy már a foguk a kicsiknek, és a Panka cicije is sebes), utána pedig Friskies Juniort adogattam. Néha az ujjamba került, de annál élvezetesebb azt nézni, ahogy támaszkodnak a lábamra, a zacskót bámulva, mint az Istent. Kaptak két lasztit: egy csörgőset és egy teniszlabdát. Olyan boldogan hurcolják.
Aztán apu kiengedte a lovakat, úgy jó délután, de tegnapelőtt meg egész nap kint voltak. És úgy néz ki, hogy mióta Krist legel, mintha kezdene visszahízni és ez látszik is. No ebből látszik, hogy milyen gyógyír a lovaknak a legelés. Bár emellé kap szénát, meg napi 2× abrakot, szóval nincs rosszul tartva.
Lady kapott egy jó nagy simogatást meg pár Friskiest, Panka szintúgy, a kicsik ugye a labdát, Remi megkapta a kötőféket, Krist meg a mostani sok legelést, ami remélhetőleg sokáig el fog tartani. Én meg kaptam egy lovaglócipőt. Tök jó, barna, Daslö ééés tök jól illik a chapsemhez. 

Nincs nyereg
2010. 12. 22. • Kristály
Olvasási idő: < 1 perc

Tegnap nem voltam kint és este anyu mondta, hogy elviszik a nyerget. Aki régóta olvas, az tudja hogy augusztusban kaptunk próbára nyerget, ami TÖKÉLETES, és azt mondták hogy odaadják. Erre tegnap jönnek, ennyi idő után, ráadásul karácsony előtt, hogy elviszik a nyerget. Anyu pénzt is ajánlott fel, de nem. Pedig a szünetben szerettem volna Kristályon lovagolni. Erről le is mondhatok.
Viszont reggel kerestem a klp.hu-n egy nyerget, ami viszonylag olcsó és tök jól néz ki. Katt!

Pindúrok
2010. 12. 21. • BeniDorkaRemény
Olvasási idő: 2 perc

Ugye tegnap voltam kint a tanyán, ami mindig úgy kezdődik, hogy segítek anyunak. Megsütöttük a pogácsát, amiből vittem magammal és elküldött tojásért a tyúkólba. "Véletlenül" betévedtem a kicsikhez, amint meghallották hogy jövök, már robbantak ki a fészkükből egyenesen felém. Letérdeltem hozzájuk ők meg elkezdték a gatyámat enni. Az egyik pogit szétosztottam közöttük, kis apró falatokat tépkedtem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a világosabbik (barnaorrú) kislány elkezdi a zsebemet rágni. Hát nem kiszagolta a másik pogácsát! Végül azt is szétosztottam közöttük.
Később (vagy előbb) is voltam kint és a sötétebbik (barnaorrú) kislány meg olyat tett, hogy a látványtól a röhögőgörcs közelébe kerültem. Ugyanis annyira fel akarta vonni rám a figyelmét (ami sikerült is), hogy a hátsó lábaira ült, első mancsait feldobta a feje mellé, olyannyira, hogy a lendülettől hátraesett. Persze meg is simogattam.
A pogácsás eset után is voltam kint, vittem magammal a fényképezőt, a tokot letettem a földre, ők meg elkezdik cibálni, meg elvonulnak a "sarokba". Végül annyit voltam velük, hogy annyit játszottak, hogy elsőre a jelenlétemben elmentek az almukba aludni. Mert hát amikor velük vagyok, mindig játszanak és éberek.
Amikor kijöttem a tanyára, rögtön kiengedtem a lovakat. Egyszer csak apu bejön, hogy a lovak a (legelő melletti) veteményesen rodeóznak. Végül maguktól visszamentek legelni. Meg amikor esett a hó, megvolt a virtuális takarójuk. Gép persze nem volt nálam, de a legközelebbi havazásnál lesz.
És természetesen megvan, hogy ki mit fog kapni karácsonyra. A kutyák és a lovak összességében féreghajtót kapnak, bőven jó hiszen egészségesek maradnak. Ezen kívül Remi kap egy új, éves csikónak való kötőféket, a kicsik olyan dolgokat kapnak, amivel játszhatnak: pl kesztyű, rossz zokni meg ilyenek. Részben hogy kifejlődjön a tárgy iránti "szeretet", másrészt meg ne az ujjamon töltsék ki, mert elég éles foguk van.
Fényképezőgép sikeresen kint maradt szal, nem tudom feltenni most a képeket.