Ma anyával lementem Szegedre és bementünk az Aranypatkóba, ahol megvettem a nyeregszappant, a porkefét és még egy dolgot. A kefére már égetően szükség volt, mert Beni elvitte az előzőt valahova, azóta nincs meg, meg hát a ponyclubos minikefével elég vacak munkát lehet csinálni (por kefe ody, 1000 Ft). A nyeregszappan pedig azért kellett, mert az olajom elfogyott, ami meg nagyon maszatolt, így inkább szappant vettem (B&E glicerines nyeregszappan, 500g, 1690 Ft).
Ám a porkefén kívül vettem mást is. Egy kantárt Reminek. Kiválasztottam a nekem tetsző stílust. Igen ám, de mekkora legyen a mérete? Normál vagy nagy póni. Megkérdeztem az eladót, mi a véleménye, ő sem tudta, így a kisebbet, a nagy póni méretet választottam, aztán, ha nem jó, következő hétvégén elugrok kicserélni.
Hazaértünk rögtön felpróbáltam… először Kristályra. Max lyukon jó volt rá, így aztán nyugodt szívvel tettem fel az új kantárt Remire. Így megvan mindkét lónak a maga fejére valója. (És igen, befontam a sörényét. Egész jól tűrte, sőt tökéletesen, egyszerre be tudtam fonni az egészet és még jól is áll neki.)
Tegnap leápoltam Remit, úgy rendesen. Segítettem neki vedleni, meg minden. Aztán eljutok a patakaparáshoz, az első láb oké. A másodikat kaparom, egyszer csak kitépi a kezemből a lábát. Nem egyszer, többször. Azt hittem ott vágom nyakon. Végül én nyertem, mert normálisan kikapartam a patáját és az én akaratomból tette le a lábát.
A harapásgondok pedig, hogy felteszem rá a kantárt és amikor vezetném, akkor egy kicsit odacsíp az ajkaival. Én meg persze próbálom korrigálni, de gyakran (még) kicsit lassú a rekacióm, így nem nagyon tudtam még közvetlen utánna rácsapni az orrára.
Tegnap jött a doki hozzánk, mert dolga volt nálunk, és a dolga végeztével beoltotta a lovakat. Mindkettőt a lóinfluenza-tetanusz párosítással. Kristályra nem mondott semmit, de nagyon nagy valószínűséggel vemhes. Ja igen, és holnap lesz a drága 19 éves.
Nos. Tegnap megint foglalkoztam Remivel. Kicsit futtattam, aztán ráraktam a nyeregalátétet, a (kantár)szárakkal felkötöttem rá. Meg sem kottyant neki. Gondolom, hasonlít a takaróhoz, csak kicsit rövidebb. Következőnek (a jövő héten) a nyerget teszem fel, de nem húzom meg a hevedert, sőt fel sem teszem. Visszatérve, nyeregalátét után kiváncsiságból csak úgy, csupaszon (nem volt rajta a szár és a kantárhoz sem kapcsolódott) megmutattam neki a Kristály zabláját. Tetszett neki, így a félelmeim alaptalanok voltak szerencsére. Majd feltettem zabla nélkül Krist kantárját, és úgy a kantárra a zablát, és megállapítottam, hogy nagy az egész cucc, ugyanis Kristnek ilyen fogat-zablája van (nem szoktam bekötni a láncot), de úgy vélem egy csikózablával már jó lesz neki a felszerelés. Holnap megyünk zablát venni. Csikózablát vagy olívat gondoltam. De semmiképp almás ízüt.
Úgy érzem, én is és Remi is megértünk arra, hogy elkezdjük egymást tanítani. Én a lovaglásra, vagyis az előkészítésre, ő pedig a hibákra. Így már szombat óta 6-tól foglalkozok vele. Azért a hat órát választottam, mert akkor nyáron hűvös is lesz már, és a suliból is max. 5-kor érek haza, így a foglalkozás előtt tudok egy kicsit pihenni. Ezeket az "órákat" próbálom minél kreatívabbra csinálni, hogy ne unja meg. Első alkalommal csupán a körkarámban futkározott körbe-körbe. Második alkalommal, vagyis vasárnap már ismertettem a futószárral (amit azóta minden "óra" végén használok). Hétfőn az esernyővel találkozott, elég nagy sikerrel. Ma pedig Kristály pataharangját tettem rá. Most egy ideig ezeket fogom felváltva újra elővenni. Utána majd jön a nejlon, a fólia meg az egyéb "veszélyes" érdekességek. Remi igen ügyes, és miután lefuttattam, eléggé lehet kezelni.
Ami nem jár mással, csak szőrrel mindenütt. A kutya is és a ló is, sőt minden állat most vedlik.
A kutyák most egész „csendesen” vedlenek, ellenben a lovakkal!
Ma már levakartam mind a kettőt rendesen, Remiről is jött, de Kristályról csak úgy ömlött a szőr. Az idő tök jó, végre kiülhetek laptopozni meg olvasni, vagy akármi ééés végre nem fázok. Jó mondjuk, most elég felhős az idő.