Már tegnap tettem egy érdekes felfedezést, miszerint Lady keféje (a jobb oldali) tök jó arra, hogy kikeféljem a lovak farkát. Százszor jobb, mint a sörényfésű. Gyorsabb, alaposabb.
Tegnap már nagyjából kifésültem Remi farkát és Kristályét is. Csak nem voltak kikötve, így hagytam, had menjenek. 
Ma pedig kikötöttem mindkettőt és teljesen kifésültem a sörényüket és a farkukat is. Sőt. Remiét be is fontam. Ügyesen tűrte a drága, bár a fésülés elejénél egy kicsit mocorgott. Ez az első neki, nem fényképeztem le, mert nem túl szép a fonat, majd a legközelebbit.

Ma is nálunk járt a kovács, sajnos én nem lehettem itt, ugyanis suliban voltam. Apuék elmondása szerint Remi imádnivaló volt, és az anyjával sem volt semmi baj. Remi sok dícséretet kapott: nagyot nőtt, sokat szelídült, ügyesen adja a lábait és egy igen szelíd, normális paci lett belőle. *nagyonbüszkefej*
Tanácsot is kaptunk a jövővel kapcsolatosan: kezdjük el a futószárazást, szoktassuk zablához. Ééés aminek a legjobban örülök az az, hogy szerinte amint megszokta Szilvit (vagy aki először lovagolni fog rajta), én is felülhetek ráááá. Még idén. Várom.

És mintha Kristály hasa nőne. Legalábbis amikor ma kiengedtem őket a legelőre, és a nagy futás után ránéztem Kristályra, rögtön az jutott az eszembe, hogy mintha nagyobb lenne a hasa a „normálisnál”. Reménykedek.

Immár a második évét is betöltötte a drága. Csak boldog születésnapot szeretnék kívánni. Illetve mutatni pár képet Róla. Aztán megyek nosztalgiázni. { szülinapján, egy éves, két éves }

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.

Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.

Olvasási idő: < 1 perc

Boldog új évet!

Rájöttem, Remi nem szereti a póni sütit: kiköpi a drága. Mindegy, holnap adok még neki és majd meglátjuk, hogy még mindig nem tetszik-e neki. Kristály az eszi. Amúgy ma lefutóztam az "öreget". 🙂

Olvasási idő: < 1 perc

Vasárnap, mikor kimentem a karámba, fekve találtam a drága kisebbiket. Rögtön lefényképeztem (azóta háttér a telefonon), majd odamentem hozzá. Simogattam, majd átmentem a másik oldalára (ahol nincsenek a lábai), ránehezedtem a hátára, nyomkodtam, mit szól hozzá. Csupán a fülét forgatta. Így óvatosan ráültem. Tök nyugis volt, nyugtattam, megdícsértem és leszálltam róla. Tovább nyugtattam, dícsértem, majd még egyszer ráültem, immár kicsit hosszabb ideig (pár másodperc). Leszálltam, simogattam, majd ő is felkelt. Hatalmas élmény, eddig nekem csak beszámoltak róla, de immáron én is beszámolhatok erről.