Régen készítettem ezt a képet (még októberben), de nagyon tetszik, ahogy pont a kamerába néz és fülel.
Csupa jót tudok mondani Caffról. Igen, megvan a neve, mégsem Szeder lett, mondjuk még mindig a Dagira hallgat a legjobban. Vagy arra se. Ciccre jön, siccre menekül. Ez főként azért jó, mert van egy-két dolog, amit nem kellene csinálnia, de gyorsan veszi a jelet, pláne egy legyintés után. Egyébként lelkesen segít a dohányfűzésnél madzagot keverni, lábat harapdálni, útban lenni. És ha már lápharapdálás. Ha hallja, hogy jövök, akkor sunyin megbújik valami mögött (persze én látom) és amikor mellé érek, orvul rám támad, tíz körömmel karmolva és az összes fogával harapva. Ilyenkor enyhén el szoktam lendíteni lábbal.
Szobatiszta. Valamelyik este bent maradt a konyhában (holott esténként az udvaron éjszakázik), de nem volt baleset. Most már tudatosan szól, ha éhes: odamegy a hűtőhöz és néz ránk boci szemekkel, amíg nem adunk neki kaját. Kaparja a kárpitot, játszik a párnákkal. Az asztalra (még) nem mászik fel. Egy kupakkal tökéletesen el van, vagy fél óráig. Kint a sárga labdát nyúzza, de láttam már beindulva egy szimpla madártolltól, használt zsebkendőtől, celofántól.
Ezekből következtetve, és utalva a címre: vadászik. Először egy békát hozott be az irodába, amit meg is evett és később ki is rókázta. Pár nappal ezelőtt egy egér tetemét találtam a járdán, ma pedig egy gyíkot hajkurászott, amire azt hitte, hogy megölte, pedig a gyík elfutott pár perc után.
Haladunk a korral, ez tény. És az is tény hogy újabban csupán telefonon fényképezek, hisz az mindig nálam van. És vannak képek, amiket megosztok a közösségiken. Ide összegyűjtöm az eddigi instás képeket. Időben visszafelé.
Már több mint egy hónapja van nálunk egy kicsi vakarcs. Hogy hogyan került hozzánk, az kész rejtély. Ugyanis nálunk nincs nőstény macska. Mi csak úgy tartjuk, hogy a gólya pottyantotta ide. Kb. egy hónapos lehetett akkor, amikor a füstölő mögött hangosan kiabált és megtaláltuk. Éppen hogy csak ki voltak nőve a szemfogacskái. Akkor még fecskendővel próbáltam beléerőltetni először egy kis macskatejet, majd napról napra egyre több tehéntejet kapott helyette, míg végül elfogyott a macskatej. Fokozatosan kapott először párizsit, májkrémet. Lassan már jobb kaját evett, mint én. Végül egyik pillanatról a másikra átállítottam a tálkából evést mondván, hogy nincs nekem erre időm. Meg már elég nagy is volt ehhez. Most már csak konzervet eszik. Néhanapján kap tejet, meg párizsit esetleg szalonnát.
A nyugis kis töltöttkáposztábavalóból húsgombócból egy támadós kisvakarcs cseperedett. Orvul támad, legyen az a kezem vagy a lábam, sőt bárkinek a lába. Viszont mikor négy nap után hazajöttem egy kirándulásból, dorombolt. Ez a legnagyobb visszaigazolás annak, hogy azért még is szeret a kis hülye. Remélem nagyobb korára kinövi a támadós szokását, mert volt, mikor úgy nézett ki miatta a kezem, mintha vagdosnám.
Kinézetre piszkos fekete, félhosszú szőrű macska, a szügyén van egy fehér tűzés. Szeme még kismacskásan kék, de már kezd átváltozni a zöld felé.
Becsületes neve Szederke, de én csak Daginak hívom. De néha előfordul a Dögi is.
A tarka cicánk két hete megellett a kemencésben. Akkor azt hittük, hogy kettőt fialt. Pár napos korukban felvitte őket a padlásra, tegnap pedig nekünk is bemutatkoztak a picik. Három van: egy fekete, egy tarka (majdnem mint az anyja), és még egy fekete, de vannak benne barna tűzések. A fekete le is esett a padlásról, gyorsan apu visszatette. Még jó, hogy a kutyák nem vették észre.
Délután pedig mindhármat leszedtük és beletettük egy harmincas ládába őket, majd betettük a kemencésbe. Olyan kis cukik, fújtatnak rám, de amikor meg simogatom őket, akkor meg nyújtózkodnak, mert élvezik. Este felére már csak a fekete volt a ládában, ugyanis az anyjuk megint elvitte őket. Valószínűleg a füstölő tetejére. Onnan is le tudnak esni.
Kicsit furcsa lehet a cím. Arról van szó, hogy a macskákat szoktatjuk a kintlétre. Nappal a kutyák vannak kint (a macsekok bent), éjszaka pedig becsukjuk a kutyukat és a macskák mennek ki. Muszály megszokniuk. Bár ahogy figyelem őket, jobban szeretnek bent lenni. Tegnap előtt este kitette őket apum, és rögtön elkezdték kaparni az ajtót, reggel amikor meg beengedtük őket, akkor meg nem kellett kéretni a két cicust. A tarka amúgy már "találkozott" a kutyákkal, szerencsére meg is védte magát. Remélem majd, ha együtt lesznek – ha erről lehet szó – akkor is megvédik magukat.
Ja és én elneveztem őket magamnak: a fekete a Párduc, a tarka pedig a Maffia. (hogy az utóbbi miért? talán mert éjszaka mindig lever mindent)