| Lovaskocsi |
|
És amit nagyon remélek, hogy meg lesz a kocsi. Ugyanis valószínűleg cserélni fogunk zabot lovaskocsira. Én még nem tudok róla semmit, anyuék mesélték. Remélem a napokban majd megnézzük. A hámot meg majd beszerezzük. Ismerősünk azt mondta, hogy mivel ügető, ezért érdemes farhámot venni azért, hogy leszoktassuk a rohanásról (na ezt kétlem, max könnyebben lefékezhető).
|
| Macskák |
| Szemtelenek. De nagyon arik. Már mindkettőt meg bírom simogatni, de nem mindig hagyják. Majd idővel természetesen lenyugszanak és tűrnek. Amúgy megvan a napirendjük: mindig akkor játszanak, mikor tanulnom kéne. Játékuk általában rohangálásból és birkózásból áll. Na, meg néha felpofátlankodnak az asztalra (bocsi a kifejezésért). De azért jó hozzájuk hazajönni suli után. |
A macskák. Már az első naptól fogva szobatiszták. Csak úgy sprintelnek a macskawc felé. Bár még nem fogtam meg őket (hogy megnézzem lányok-fiúk), a fekete pedig még mindig fúj rám. A tarka már úgy-ahogy megbékélt velem, de csak egyszer tudtam egy pillanatra megsimizni. Játszanak. Olyat hancúroznak, hogy szép nézni. És a rosszalkodásban is együtt vannak. Ilyen az asztalra mászás, a bútorokon mászás és egyéb apróságok. Mi pedig rászoktunk arra, hogy vacsora után rögtön mindent pakoljunk el, eddig kb pihentünk elpakolás előtt. Jobb is ez így.
Ma pedig megtalálták a kemence és a fal közötti kis kuckót, amibe én már nem férek be, viszont ők előszeretettel alszanak benne.
Nevük még nincs, mi csak "macskák"-nak emlegetjük, illetve ha valamelyikkel találkozom, akkor pedig egy "Szia Cila"-t mondok.
Kaptunk két kiscicát, egy feketét és egy háromszínűt, jelenleg az ágy alatt lapulnak, de remélem, a vacsora illatára egy kicsit feloldódnak. A tél alatt biztos benti cicuk lesznek, kutyákhoz egyenlőre még nem engedjük őket, ugyanis a kutyák vadásszák a macskákat, de majd ezt is beszüntetjü. Én mindenesetre örülök nekik, mert valahol őket is szeretem. Nevükön még gondolkozom, de már szóba került a feketének a Masni. Majd ez is kialakul.
Tegnap mielőtt kimentem a tanyára, hazajöttem, mert hát haza kellett… , …igen, és a szomszéd előtt levő fenyőfán ott nyervogott egy kb. fél éves kismacska. A szomszéd lány el akarta zargatni a macskát, a kicsi végül engem követett. Hoztam neki kaját meg vizet. Fél óra után elkezdtem kint a macskával az ölemben megcsinálni a matekot, a végén ott tartott, hogy amikor becsuktam a füzetet (ami az ölemben volt), akkor összegömbölyödött és elaludt rajta. Így talált meg minket apu, aki éppen hazajött. Aztán azt mondta, hogy ha itt marad estig, amíg meg nem jövünk, akkor elvisszük a papához (mert a tanyára nem mehet a kutyák miatt). Ez volt 5-kor. Miután megjöttünk (9-kor) hallom, hogy a pincébe ott nyervog a macska. És hogy megörült, amikor az ölembe vettem. Aztán szépen kitessékeltem a házból, mert ugye tanulni kellett mennem, és addig nyervogott szegény cicus az ajtó előtt, hogy apu nem bírta tovább és elvitte a papához. Úgyhogy most ott van. Amúgy egy szürke cirmos, kislány macska.
No és most következzen a lovaglás. Először úgy terveztem, hogy Remit felveszem szárra, de anyu sikeresen lebeszélt, mert leránthat. Kimentünk a szomszéd kerítése elé (ahol a múltkor is voltunk), ügettünk egy párat, aztán kicsit közelebb mentem a bekötőhöz és Remi meggondolta magát és megint bement. De mérges voltam. Mi is bementünk Kristállyal, de még nem volt kedvem abba hagyni a lovaglást, így kimentem a frissen kaszált, karám melletti legelőre. Ügettem párat, de a vége volt a legjobb, mert a hosszú falon (ha nevezhetjük így is) full ügetésben értem be a karám mellé. Már csak azt kellene elérni, hogy beugorjon vágátba. Ja, igen és arra jöttem rá, hogy csakis arra tudok menni, amerre Remi megy, mert Kristály másfelé nem hajlandó menni. Nem sokáig, ugyanis tervben van már a leválasztás.