Tegnap kilovagoltam Kristállyal, hogy Remi lemozgassa magát. Ez a része sikerült is, az elején minden jól ment. A szomszéddal, aki amúgy birkákat tart, megbeszéltük, hogy ha nyitva van a kapuja, bemehetek a nagy legelőre lovagolni, mert ott tiszta egyenes a terep. Át is mentünk, de hajtották ki a birkákat, így arrébb mentem. Remi iszonyat éreklődően nézte, még rájuk is nyihogott. Jó, hát új neki. Miután elhajtották a barikat, bementünk a birtokra, de inkább nem mentem messzire, mert tiszta sár volt minden és nem akartam kockáztatni. Kimentünk, ügettem egy csomót, aztán Remi kiment az útra, a bicajosok meg jöttek. Meg is kellett állniuk, mert nem akart Remi lemenni az útról. Ekkor már egy kicsit kihúzta a gyufát.Aztán bementem a bekötőre, Remi meg beljebb ment, szinte a belső kerítésig, amíg én a bekötőn voltam. Kristály alig bírt magával és én vele, mert nagyon be akart menni. Aztán visszamentünk a szomszéd kerítése elé lovagolni, jött két bicajos csaj, Remi rájuk nyihogott, én meg majd meghaltam a visszafolytott röhögéstől, mert majd bexartak. Aztán megint viszamentünk a de most a külső kapuig, Remi meg eljátszotta az előző szitut(bement a belső kerítésig), én is bementem, aztán ki. De Remi megint visszament, és a …kivolt már vele, mert Kristtel egyáltalán nem bírtam, pedig elakartam volna menni másfelé is ügetni. Komolyan azt gondoltam már hogy, legközelebb benthagyom a karámba. De akkor meg Krist lesz tiszta ideg (és a csikó is). Ez volt fél óra. Komolyan kész voltam. Végén föladtam, mert már elegem volt mindkettőből, így lenyergeltem Kristet.
Utána átmentünk Robihoz, elszámolni, de az elmaradt. Viszont megbeszéltük, hogy vagy szerdán, vagy pénteken megyek lovagolni, de ha anya megengedi, akkor mind a 2×.(Szerdán azért is mert kell, pénteken meg azért, mert ha el is fáradok, akkor is hétvége van már). Holnapután megyek a lovardába, az viszont biztos. Amúgy igazából attól függ, hogy mikor megyek, hogy mikor lesz a kémiaszakkör.